Karácsonyi Zsolt

A sárga part
A sárga part
egy éve áll a ködben,
szegélye már szegényebb
mint a szél,
elmosva rég, a tűnő
nyári csipkék,
szemét a holló tél,
a fagy kicsípték,
és szélein
az értelmetlen ül.
A sárga part nevét
megszokja tán
a szem, ha lát,
a szív, ha látni kél,
és megszokja cipelni
majd a hát,
a száj majd tőle
tanul nevetést.
A sárga part!
A vén mosolyok öble,
sötét, kagylós
kalózok rejtik itt
az elfelejtett, tűnő nyár hevének
hullámszínét és
sziklaszirtjeit.
Itt süllyedünk
az olvadó homokba,
villám gyanánt,
mint téli rettegés,
saját nyomunk
vezet a farkasokra,
lovak vagyunk
hullámzó szélein.