Páll Lajos

Katalinra...

Katalinra itt a fagy
kopog a sok csizma
égi bálház ablaka
sarkig ki van nyitva.
Pislog is a kíváncsi
kerekszemû csillag
kivel kati táncba megy,
holnap kosarat kap.
Kivel hajnalig forog
estig elfelejti,
nála hét szûk esztendõ
eddig sose telt ki.
Lehet ködös december
akármilyen sírós
Katinál szalad a szó
s bukik minden vén jós.


Róza a patakban...

Róza a patakban sulykol
elege lett a sok jóból,
a patak hiába tiszta
egyre gyûl a panaszlista.
Úgy csapkod, akár a ménkõ,
nem lehet a víz elég bõ,
nem elég kerek a kõ sem,
mért is van a kék ég még fenn?
Sulykon a tulipán táncol,
röpül a gyöngyvíz a ráncból,
elfut a nap is a habbal,
gyõzni kell mind akarattal.
Rózánk csak rázza a rongyot,
ki látta mikor zokogott,
nem árad könnytõl a patak,
inkább a pad kettészakad.