Egyed Péter

Egyenlítő
Egy Weöres Sándor képeslapra

A novemberi rendben már
a hegytetőn a fák
közöttük menyét rebben

a Föld másik
oldaláról
búcsúzik Kolozsvártól

s a köd alatt a
kis ég nyomában
a vizsla a felhőt

keresi napsugárban
körötte a fák
ágas szempillák

a nyárból zúg elő
a kéklő repülő


Mikor a föld…

Mikor a föld megrázza
magát
lesz ismét magányos
mágnes
halad tovább

mikor ő maga
ismét csak egy csillag
szép távoli Ágnes
mind messzebbről
villogsz

visszafordulsz csillansz
az elpihenőre
most kinek kedvesére
vajon hol a tőre

csak nézed majd
ki fénye indázza
kinek kis csókja hull
melyiknek nagy az ára
 
csak haladsz így tovább
a csillagközi térben
kisbolygó Ágnes
csillogó távoli
érdemérem.


Ima

Egy-egy hang
kiválik

hullámok
az úr kardcsapása

hold gyűrűmet
keresem

hold gyűrűjét
keresi

tenger pontos mása
kívánkozik
hol a hold párban
volt a nappal

kérdi, hogy ő, éppen
avagy más elemek
vívták csatájukat

boldog viadallal

arcunk, ó, arcunk
– hahó –
elenyészik

siklanak véled
még több evező
soros hajók

ha lehet, görög,
még hatalmasabb
vészig.

 
Krúdy Gyula
járkál

Néha dér farkasok felé szálldos az az ének
ijedt pásztorok gyorsan hazaérnek
megrohad a földben az ős szőlőtőke
fent köröz a madár nem néz már a dögre

a régi tokban néha megpendül az álom
kő gurul a dombon megroggyan a várrom
szól a szú a hangszerfákban tisztán
borzongva néz maga elé Trisztán

tavasztól tavaszig megkopott a tokja
siratja azóta ezerszer Izolda, lép
szűk térben villognak furcsa menyét percek
meztelen talpakban üvegcserép perceg.