Transindex - Látó

Untitled Document Sulyok Vince

BENNY ANDERSEN,
korunk legnépszerûbb dán költõje

Benny Andersen dán költõ, író és zongorista 1929-ben született Koppenhágában. Középiskolája után elõször hivatalnokként dolgozott, majd bárzongorista lett, az ötvenes években pedig jazz-együttesével bejárta úgyszólván egész Skandináviát. Elsõ verseskötete, A muzikális angolna (Den musikalske ål) 1960-ban jelent meg, s ezt gyors és folyamatos egymásutánban egész sereg további versgyûjteménye követte, hadd említsük itt meg a legfontosabbakat: Szoba konyhahasználattal (Kamera med kokenadgang, 1962); A lelki keménykalap (Den indre bowlerhat, 1964); Arcképcsarnok (Portrætgalleri, 1966); Az utolsó nyögés (Det sidste oh, 1969); Itt a rezervátumban (Her i reservatet, 1971); Svante dalai (Svantes viser, 1972); Személyes papírok (Personlige papirer, 1974); Mindkét szem közt (Under begge ojne, 1978); Az idõ és a gólya (Tiden og storken, 1985); Chagall és skorpiótánc (Chagall og skorpiondans, 1991); Ez a jövés és menés (Denne kommen og gåen, 1994). Költeményeken kívül írt novellákat, színmûveket, filmforgatókönyvet, tévéjátékokat, regényt és gyerekkönyveket is.
Benny Andersen személyében szuverén költõvel van dolgunk, aki a mai dán líra egyik legszínesebb egyénisége, s aki egyúttal népszerûségben is fölülmúlja úgyszólván minden költõtársát. Egy-egy új verseskötete 5-10 ezres példányszámokban jelenik meg, de akad köztük olyan is, amelyik végül is elérte a 31 ezres példányszámot, ami ugyancsak szokatlan a líra iránt inkább csak mérsékelt érdeklõdést mutató Dániában.
Benny Andersen modernista szó-zsonglõrként indult - és ma az elsõ számú társadalomkritikusként tartják számon. Leleményes és nyelvi telitalálatoktól hemzsegõ költészete elõször is egészséges és jóízû humorával tûnik ki, másrészrõl nagyon is komoly életfilozófiai magatartás kifejezõje. Kissé leegyszerûsítve azt mondhatnánk, hogy központi témái és motívumai a modern ember (a kisember, a hétköznapok embere) szembesülésérõl, összeütközésérõl szólnak a számára érthetetlen, elfogadhatatlan, áttekinthetetlen, vagyis abszurd, azaz képtelen élethelyzetekben. Szcenáriumai közt nem ritkák a groteszknek mondhatók, s nem egy ilyen jellegû verse végzõdik a lemondás, a csalódottság, a becsapottság érzésével. Verseiben az elidegenedést nem ritkán ironikus felhangokkal mutatja be. Sok alakja, "hõse" kerül szembe embertársaival vagy az élet könyörtelennek látszó adottságaival. Mert Benny Andersen alakjai jobbára mindennapi körülmények közt élõ nagyon is mindennapi emberek. Ez az attitûd egyúttal jó alkalmul szolgál a költõnek arra is, hogy szabadon kritizálhassa a saját kora társadalmát és annak sokféleképpen és sokfelé jelentkezõ visszásságait. Nem utolsósorban éppen ennek köszönheti egyedülálló népszerûségét úgyszólván minden társadalmi rétegben.
Ugyanakkor azonban a költõ nem próbál a kispolgár (még kevésbé a nyárspolgár) oldalára állni, hanem bátran és leleplezõen ír az élet banalitásairól, a banális életmódról is, vagy éppen az önsajnálkozásról és a kényszerképzetek megnyilvánulási formáiról. A karikaturisták és "hivatásos" humoristák által oly gyakran és szívesen kifigurázott "kisember" azonban soha nem képezi nála a nevetségesség tárgyát. Ehelyett a fura és erkölcsileg mindenképpen elítélendõ szociális viszonylatokra, ferdeségekre sikerül neki ráirányítania a figyelmünket. A végeredmény úgyszólván mindig megragad aztán bennünket, és elgondolkodásra késztet.
Költõi "formái" (már amennyiben a szabad ritmusokkal kapcsolatosan egyáltalán formákról beszélhetünk) legtöbbnyire játékosak. Költeményei egyúttal tele vannak nyelvi kétértelmûségekkel, hangzásbeli és alaki szóegyezésekkel, melyek (amellett, hogy a fordítót nem ritkán szinte megoldhatatlan és reménytelen feladat elé állítják) meglepõ, eddig nem látott-sejtett összefüggések felismerésére vezetik rá az olvasót. Egyebek mellett ez a magyarázata annak is, hogy Benny Andersen költõi életmûvében miért foglal el fontos helyet a kimondottan gyerekekhez írt sok verse.
Hangvétele tudatosan egyszerû, naiv nyelvhasználata és látószöge folytán sokban ezekkel a gyerekversekkel rokonítja õt az 1973-ban A gyerek, aki öregebb és öregebb lett (Barnet, der blev ældre og ældre) címmel közzétett életrajzi visszaemlékezése is. Tálán nem is szükséges kihangsúlyoznunk, hogy ez a mûve semmivel se lett kisebb könyvsiker, mint versgyûjteményei.