Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. október, I. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Lászlóffy Aladár

Lászlóffy Aladár
AZ ÖSSZEFÉRHETETLEN TÓTFALUSI
KIS MIKLÓS NÉMA VÁLASZA A MÉG
MINDIG MEGHASONLOTT
EKLÉZSIÁNAK

Lehet, hogy összeférhetetlen,
világra hoztak mégis ketten,
e kettőt négyen, négyet nyolcan,
ettől vagyok most fenn a polcon:
kinyomott könyv, elkészült munka.
Innen olvassunk önmagunkra.
Lehet, hogy összeférhetetlen,
hogy annyi mindent félretettem:
több láda bajom gyűlt belőle,
nem néhány hordó hegyi lőre,
csak elvégzőre váró munka.
Sosem lehetünk egymagunkban.
Lehet, hogy összeférhetetlen,
de amint ép eszem töretlen,
úgy zárja állkapcám az álnok
hűdés, mint éjszakát az álmok,
a néma düh bennem ezért vet
pokolra minden újabb érvet.
Persze, ti tovább vitatjátok –
hogy kártyavárként, dőlne rátok!...
Pedig legott olyan világos:
milyen sokan lakják az álmos
vén Erdély tenyérnyi lapályát,
és mind a magukénak látják,
és földjét túrják, fúrják fáit,
olaja mécsükben világít,
kenyeret és ruhát akarnak
és templomot az égi karnak.
Ha van esély s lehetne ország,
mely nem eltékozolt mennyország...
De lehet összeférhetetlen
e hét váracska szülte hetven!
Mert eközben az ittas elvek
egymás bokraira vizelnek,
hogy ki-ki árvizével vájjon
új szakadékokat e tájon,
mely vesztes ég... falai hűlnek,
s angyalai is menekülnek.
A lelkiismerettől martan
ez ellen valamit akartam.
Lehet, hogy összeférhetetlen,
pár aranyat magamhoz vettem,
teljék szekérre, fogadóra,
mikor betelt a boldog óra,
s tudatlanul, de tele vággyal
ismerkedtem a nagyvilággal.
A köz előtt annyi a vértem,
amennyit eszemmel felértem,
s önnön lelkemmel is haragban
az acélból betűt faragtam,
s az ólom szürke mustja árán
az asztalon az égi bárány.
Lehet, hogy összeférhetetlen,
hogy mindennap kenyeret ettem,
de ezt is számolom magamban:
hogy igét is mindennap adtam.
És idehaza van a házam –
nem magam kéne magyarázzam,
hogy lelkünk éhes koldusával
nem Tótfalusi Miklós házal.
Lehet, hogy összeférhetetlen...
csak ki vállalja még helyettem?
Lehet, hogy éppen ez az ára:
nekem nem telik más hazára.
Mert lehet, összeférhetetlen
tehet csak olyant, amit tettem,
hogy világ-mennyhelyek után a
legfőbb út százszor Kolozsvárra
vezetne, bármi lesz a sorsom,
ha gyűlt kincseim hazahordom,
hazámba, eme vesztes égbe,
beletörődni a veszteségbe.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék