Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. október, I. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Visky András

Visky András
Három posztmodern
Esterházy Péternek
p1. (VESSZŐ)
hason fekszem, kijén? magányos farkas a parton, ki én.
jó így, hason. így jó. írok, nem halasztom, hagyom,
süssön a nap. tegye, én írok. kényelmes így. ha helyén
van a vessző, legyen a helyén, ez fontos, helye van,
legyen ott. nem alárendelten: a dolgok nem (így) függnek
össze, de megismerszik hamar, ha nincs ott. kis idő
múlva egyszerűen kényelmetlenné válik, aztán elviselhetet-
lenné, a légzést zavarja össze mindenekelőtt, ha
nincs a helyén, észreveszed, hogy kapkodod, jóllehet nem
akarod, teszed mégis, nem tudsz ellentállni, mert
mire észreveszed, már kapkodtad, ezért kell a helyén
lennie, legyen a helyén a vessző: ez kötelesség,
és nem kapkodsz: ez hozadék, szépen beáramlik, kitölt,
megemelkedsz, aztán ki. és ismét, de csak ha a
helyén van. ez feltétel: legyen a helyén, legyen otthona,
észre sem veszik, mikor kiteszed, átsiklanak fe-
lette, felette nagy titok, ez már majdnem cél. hogyha
kézbe veszik, ne tegyék le. haladjanak: vele (benne)
általa, ez kell, hogy haladjanak, a többi kegyelem, és
süssön a Nap. és lőn. a dolgát mindenki, hát ennyit
tehetek érettetek, feleim, hát ennyit, helyére teszem a
vesszőt, írom, s átfordulok a másik felemre, harmadik
út nincs, mondom, ha kérdik, összetartunk az idegenben,
hagyom, hogy süssön, intek neki: süss! hát ennyit
tehetek, a többi – lásd feljebb.
p2. (BORDA)
írom a verset, van: írom. kitalálni nem dolgom, mint a
repülőborda, olyan ez, egyenes ági (Ági!) örökség. görög.
ezt viszem tovább, ezt a bordát mellkasom, tüdőm, szívem,
a légifolyosók, messziről légitársaság vagyok. szezonban
madarakkal, gomolyfelhőkkel rendezem be az eget. elhelyezni
őket rafináltan kell, hogy ne látsszanak a leltári számok,
kell egy kis rafinéria, leírni azt, ami van. vannak szavak,
nagy hasznukat veszem, viszonylag könnyen meg tudok oldani
mindent. kiemelem a betűket a gépágyból, nagyokat sújtok
velük a papírra. mintha agyoncsapnék valamit, ami addig
nem látszott. egy százlábút, mondjuk, annyi betűvel. a
kopogás az nem vers. a jelek jégverése. mindent elver a
jég a papíron. mi az a minden? hát ez az. el kell jutni
eddig – mi az a minden?! –, de ne állj meg itt. csend
azután, és csak úgy patakzanak a sorok. betű egymás mögött,
mindenütt, mint az úttesten átkelő gyerekek, ahogy fel-
sorakoznak egy nagybetű után! ahogy a másik oldalra mennek!
ez van mindig, hogy át kell menni. s az, hogy van másik
oldal és te itt vagy. innen vagy. írok: oda vagyok nagyon.
itt, ott – mindig a másik. (a gondolatjelek, íme, hogy
kellenek!) te: ittvagy. ezt most így kell venni. nincs
bizonyíték, ez nem az. ők vannak túl csak, a jelentés
nagy fehérköpenyében. (kiki felsorolhat itt!) ez az örökség,
hogy vannak túl. te innen vagy, a repülőbordával a szíved
alatt. tradíció – szavak. hát ez van. bizonnyal. (ezt most
így kell venni.) az út felett meg a szállóigék. egyszerűen
figyelmen kívül hagyom őket. túl nem vezetnek, elver mindent
a jég. csend azután. és az első villamos, feléd.
p3. (ELŐADÁS)
vannak receptjeim. hát előadom őket. utolérhetetlenül tudok
adni. úgy legfeljebb, nyáridőn, a sör csak. mikor a korsó
harmatos és betetőzi a hab kupolája. akkor mindenek boldogok.
van rend a világban. hab, sör, harmat: kívül-belül-fent-lent
(kör-égtájak-tér) hazatérő matrózok, egyszóval senki úgy.
váltig adok, s nem tudnak utolérni. lehet ez pech is. van
úgy, hogy nem megy. most csak ezt az esetet tárgyaljuk.
elölről – nem megy. belevész a középbe – nem megy. (latinul
is ugyanezt.) elhelyezel itt, ott, tetszőlegesen, egy-egy
teherbíró mondatot. írsz, írsz, amíg összeérnek, és nem megy.
nem és nem. ilyenkor biztos használ. mérget vehetsz rá.
vehetsz rá mérget. az biztos. ha valami, hát ez az. erre
vannak receptjeim. erre az esetre, ha nem megy. (eee!) s kinek
megy, kérdem. sorban előadom valamennyit. ehhez nagyon értek.
erős oldalam ez. és akkor vége a kínlódásnak. megy, mert
mennie kell. nincs kiút. akkor majd kiállsz az ablakba, és
nyugalomra inted a várost. aludjatok, aludjatok. térjetek
haza békével. tudom, mi következik, ha következik valami.
s azt is, ha nem. aludjatok édesen. aludjon az egész nép.
vagyok, virrasztok. kiadom őket, előadom valamennyit, nem
kell félned. erre az esetre vannak receptjeim. először az
elsőt, azután a másodikat, a harmadikat, így tovább, végestelen
végig. adni azt tudok. senki úgy.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék