Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. október, I. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Imre Flóra

Imre Flóra
Az utolsó trubadúr
hány vidéken kóboroltam
mennyi tájon mennyi korban
sziklaösvényekre másztam
háltam úton palotában
tévelyegtem őszi éjben
gyalog vagy egy rossz gebével
Krisztussal vagy csak magamban
mennyi csizmát elszaggattam
mennyi izmom mennyi tervem
mennyit hiába kerestem
pedig a fák a virágok
itt is ott is felviláglott
hol egy kőben hol egy arcban
hol a megállíthatatlan
hömpölygő út ritmusában
mennyiféle fényt is láttam
mennyi kékről énekeltem
tengerekben és szemekben
könyökhajlati vénákban
márványoszlopok hibátlan
bőre alatt fellobogva
őszi égről ablakokra
tükröződni észrevétlen
ragyogással mennyi kékben
mennyi úton mennyi szemben
szenvedésben is kerestem
néha szinte megtaláltam
arca súrolta a vállam
de mikorra odanéztem
csak mellemre csurgó vérem
mennyi tájon mindig újra
mire jó a magamfajta
csak az út és csak az ének
dicsőség az ő nevének
Csak a szemed
északi szél és minden elhagyott
az ég milyen kék a tetők felett
milyen fémes steril fényben ragyog
hideg csak a szemed csak a szemed
honnan figyel ez a nagy tisztaság
örökös nappal már csak a szemed
milyen magas a csönd az ideák
könyörtelen távolból fénylenek
mennyire megritkult a levegő
nem tud megélni benne már a kép
csak a szemed a kéklő semmiből
mégis hogy sugározza melegét
hová veszett el az a mozdulat
a kéz a száj és minden elhagyott
északi szél a ritka ég alatt
csak a szemed te vagy és én vagyok
te vagy és én és mégis őrület
ez a kék ég a fémes tisztaság
és minden elhagyott csak a szemed
mi világít ezen az égen át
Add a kezed hát
Add a kezed hát: egy rövid út csupán.
Ne érints máshogy, bízd a kezedre, hogy
megértesse s megértse minden
árnyalatát az együttlevésnek.
Ez még az ősz itt. Megteheted, hogy a
fák napsütéses színein ámuló
szemedbe gyűjtsd amit megéltél,
és velük izzani felragyogtasd.
Pár percnyi séta. Nyújtsd csak az ujjaid.
Tenyerem érintsd és a hüvelykemet,
ahol a flexorizmok érdes
felületén kisimul a bőröm,
ahogy a múlton simul a fénytelen
emlékezés. Tedd ujjaid ujjaim
közé, lazán hagyd rendeződni
öbleik és hegyeik vidékét,
amíg leszáll az útra a szürkület,
s egymásba burkol tájakat és időt:
pár percnyi séta, és a ködben
ez nem az ősz, nem a te kezed már.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék