Monoszlóy Dezső
A HALÁLOM ELŐTTI NAPOM
HANGOK
Beszélő
Ő
Pimasz Gondolat
Vöröshajú
Mályváné
Pincér
ELŐSZÓ
BESZÉLŐ       Epikurosz írja: „A halál, amelytől legjobban félnek az emberek, minket nem érdekelhet. Mert amíg élünk, nincs halál, s amikor ő jön, mi már nem létezünk.”
Ő                     Hogyan is kezdjem el? Talán így: tengeri fürdőhely parkjában őszhajú úr fehér kerti asztali mellett, fehér kerti széken ül. A park pázsitjára, a strandra és a tengerre látni innen. A zöld bokrokról, amelyek két oldalról, akárcsak lovak szemellenzői, körülzárják a képet, nem vesz tudomást. Ennek nincs különösebb jelentősége. Említésre méltóbb ezzel szemben az a tény, hogy a történetet tulajdonképpen nem lehet így kezdeni. Mivel az a bizonyos úr, akiről eddig harmadik személyben volt szó, valójában én vagyok. Amikor „Ő”-t mondok, azt gondolom, én, és amikor én beszélek, ő beszél, így van persze megfordítva is. Ez a körülmény többé-kevésbé megnehezíti a helyzetet, mert egy bizonyos „ő”-vel kapcsolatban sok mindent ki lehet fejteni, fel lehet sorolni: ilyen vagy olyan. De hogy tudja önmagát leírni az ember?
PIMASZ          Nézzen a tükörbe!
GONDOLAT
Ő                     Nézzen a tükörbe, nézzen a tükörbe! Kétségtelen, a Pimasz Gondolat, amely időnként sietős poének kedvéért megfeledkezve a lényegesről, a beszélgetésbe avatkozik, mondja ezt. Akárcsak most. De a tükörbenézés nem segít. Mert nem magunkat, csak tükörképünket, a magunkról képzelt látomást látni ott. És mindjárt hozzátehetjük, számos abból, ami hozzánk tartozott, – a tegnapunk, a tegnapelőttünk, a jelen hangulata, jövőhöz tapadó grimaszaink – e tevékenység közben megsemmisül.
Mikor is néztem először tükörbe? És az a tükör három-négy-hét-éves koromban és teenagerként mit mutatott? Alighanem új matrózruhámat, első hosszúnadrágomat, kamasz pihéket az államon. De hogy teljesen az igazsághoz tartsam magam, mindebből jóformán semmit sem őrzött meg az emlékezet.
Ezzel szemben élénken emlékszem szülővárosom bélyegüzletkirakatának középső rekeszére, és egy kis kopasz férfira, aki ragyogó szemmel bámult a kirakatban látható zöld és barna színű theresienstadti bélyegekre. Mintha csak tükörbe nézne, mosolygó ábrázattal dünnyögte maga elé: Üdülőhelyek, gyönyörű üdülőhelyek. S bárgyún tovább mosolygott.
Röviden, ilyen bélyegek is válhatnak tükörré, amelyekben, ha az ember belenéz, mosolygó vagy szomorú grimaszokká torzul az arc, kinek-kinek belső lényéhez igazodón.
Az úr abból a bizonyos kerti székből a tenger felé kémlel. Háta mögött sudár nő közeledik, vörös haja pikáns kontyba font.
VÖRÖSHAJÚ Olvasol?
Ő                     Látod, hogy nem olvasok.
VÖRÖSHAJÚ Megint bal lábbal keltél fel?
Ő                     Nem keltem bal lábbal. Itt ülök a kerti székben, és nézem a tengert.
VÖRÖSHAJÚ Milyen a víz?
Ő                     A víz?...
VÖRÖSHAJÚ Nem dugtad be az ujjad?
Ő                     Minek dugtam volna be, anélkül is tudom, errefelé ősszel a víz fürdésre alkalmatlan, legalábbis, ami engem illet...
VÖRÖSHAJÚ Akkor miért jövünk ide mindig ősszel?
Ő                     Mert részint a te, részint az én szabadságidőmhöz kell alkalmazkodni, és azért is, mert mire közös nevezőre jutnánk...
VÖRÖSHAJÚ Próbáltál már közös nevezőre jutni?
Ő                     Most is azon fáradozom...
VÖRÖSHAJÚ Úgy látszik, teljesen kimerültél bele...
Ő                     Még van két hét szabadságunk.
VÖRÖSHAJÚ Unod már?
Ő                     Nem unom. Mindössze tudomásul veszem, hogy unom, nem unom, két hét szabadsággal rendelkezünk.
VÖRÖSHAJÚ Két hetet csak kibírunk, még akkor is, ha nem lehet fürdeni... Reggel óta itt ülsz?
Ő                     Tudsz valami jobbat?
VÖRÖSHAJÚ Sétálhatnánk.
Ő                     Tegnap este, ha jól emlékszem, még azt tervezted, hogy átnézed a divatlapokat.
VÖRÖSHAJÚ Igen. Mályváné pulóveréhez hasonló kötésmintát keresek.
Ő                     Ki az a Mályváné?
VÖRÖSHAJÚ Nem tudod, ki a Mályváné? Egy hete az asztaltársnőnk...
Ő                     Az az aszott, őszhajú?
VÖRÖSHAJÚ Nem, a másik, a rekedt hangú, kövér. Na jó, hagyjuk, tudom, téged az emberek nem érdekelnek.
Ő                     Honnan tudod?
VÖRÖSHAJÚ Ha érdekelnének, társaságot keresnél, és nem ülnél itt egymagadban, mint egy begörbített felkiáltójel.
Ő                     Gondolkoztam.
VÖRÖSHAJÚ Gondolkoztál?
Ő                     Mi van ezen olyan különös?
VÖRÖSHAJÚ Semmi. Egyáltalán nem különös. Csak éppen nem beszél róla az ember...
Ő                     Arra gondoltam, hogy senki nem nézhet a tükörbe...
VÖRÖSHAJÚ Miféle tükörbe?
Ő                     Általában, semmiféle tükörbe nem nézhet az ember. Helyesebben, ha ilyesmivel próbálkozna, felesleges igyekezet.
VÖRÖSHAJÚ Mit akarsz ezzel mondani?
Ő                     Belenézel a tükörbe, magadat akarod látni, és egy bélyegblokk fintorog rád.
VÖRÖSHAJÚ Úgy látszik, kár volt eladni a bélyeggyűjteményedet.
Ő                     Te javasoltad, hogy adjuk el.
VÖRÖSHAJÚ Én?
Ő                     Már nem emlékszel? Legutóbb Mátraházán, egyszercsak azt mondtad, már eleget játszottál azokkal a színes képecskékkel, hátha pénzt is lehet kapni értük.
VÖRÖSHAJÚ Ezt most találtad ki.
Ő                     Öröklakásra akartad elcserélni.
VÖRÖSHAJÚ Nem is volt olyan értékes az a gyűjtemény...
Ő                     Mégis eladtuk.
VÖRÖSHAJÚ Veszekedni akarsz?
Ő                     Nem akarok veszekedni. Fütyülök a bélyegekre. A tenger felé szimatolok, és krétaszagot érzek, ami a tornatermünkre emlékeztet. Ha könnyű szél kerekekedik, mintha orrom előtt lengetné a kötelet. Legszívesebben rácsimpászkodnék és felmásznék rá.
VÖRÖSHAJÚ Egy kis mozgás valóban nem ártana. Már egész tisztességes pocakot eresztettél.
Ő                     A kötél ide-oda leng, mintha egy régi francia dalhoz harangozna. Hogy is hívták? Tudod, amit az iskolában énekeltünk...
VÖRÖSHAJÚ Nem jártam veled iskolába.
Ő                     Szerencsére. Várj csak, már meg is van. Dominikenike-nike... (Énekli).
VÖRÖSHAJÚ Ez egy sokkal későbbi sláger.
Ő                     Hát akkor valami mást énekeltünk. Különben sem az éneklésen, hanem a tornatermi kötélen és a krétaszagon van a hangsúly. Akkoriban még mindenről lehetett beszélgetni, és elképzelhetetlen volt. ami azután történt...
VÖRÖSHAJÚ Panaszkodásra nekem is lenne okom.
Ő                     Neked se sikerült, ugye?
VÖRÖSHAJÚ Mit akarsz ezzel mondani?
Ő                     Hagyjuk! Ha nem tévedek, ott jön a kötésmintád.
VÖRÖSHAJÚ Mályváné?
Ő                     Ühüm.
MÁLYVÁNÉ Kellemes a napon üldögélni, ugye?
Ő                     Azért ülünk itt.
MÁLYVÁNÉ Zavarok?
Ő                     Ebben a paradicsomi békességben mindenkinek jut hely.
VÖRÖSHAJÚ Ne vegye komolyan a férjemet, imád veszekedni.
MÁLYVÁNÉ Kedves,
Ő                     Mi kedves?
MÁLYVÁNÉ Minden. A vidék, az emberek, a kiszolgálás...
Ő                     Egyszóval meg van elégedve.
MÁLYVÁNÉ A mi korunkban, akarom mondani, az én koromban... Mert maguk, kedveseim, olyan fiatalok, sokkal fiatalabbak, mint én...
VÖRÖSHAJÚ Na azért nem kell eltúlozni.
MÁLYVÁNÉ Az én koromban ne várjon túl sokat az ember. Elégedjen meg azzal, amit a sors nyújt. Hiszen az öregkornak is megvannak a maga örömei.
Ő                     Például a reuma és az érelmeszesedés.
VÖRÖSHAJÚ Miért vagy olyan ingerült?
Ő                     Nem vagyok ingerült, csupán az öregkor örömeit sorolom.
MÁLYVÁNÉ Itt van mindjárt a két kis unokám. Nem akarok kíváncsiskodni, de...
VÖRÖSHAJÚ Sajnos, nekünk nincsenek...
MÁLYVÁNÉ Ami késik, nem múlik. Maguk még olyan fiatalok.
Ő                     Ha minden jól megy, ükszülők is lehetünk.
MÁLYVÁNÉ Egy kisunoka valóban sok örömet tud szerezni. Először a gyerekek, aztán az unokák. Nézze csak, a nagyobbik hét éves, a kisebbik öt.
VÖRÖSHAJÚ Jól megtermett legénykék.
MÁLYVÁNÉ Apjuk is szép szál ember. De engem mégis leginkább szegény megboldogult férjemre emlékeztetnek. A férjem halála után a nagy lakást átengedtem a lányomnak. Nekem ugyebár a kisebb is elegendő...
VÖRÖSHAJÚ Hát persze.
MÁLYVÁNÉ Azt könnyebb rendben tartani.
Ő                     És a lármás unokák sem lógnak folyton az ember nyakán.
MÁLYVÁNÉ Oh, az unokák leginkább nálam tartózkodnak.
Ő                     Önzetlen szülők.
MÁLYVÁNÉ Tudja, a vejem... nagyon elfoglalt ember. És a lányom is. Nagy házat visznek, sok a vendég meg miegymás...
Ő                     És egy nagyanyónak úgysincs mit csinálnia...
MÁLYVÁNÉ Így igaz. Időm van bőven. Hozzám vendégek se járnak.
Ő                     Unokák nélkül bizonyára unatkozna?
MÁLYVÁNÉ Azt nem. Unatkozni nem unatkozom soha.
Ő                     Itt sem?
MÁLYVÁNÉ Itt, ezen a gyönyörű fürdőhelyen?
PIMASZ GOND Fürdőhely, gyönyörű fürdőhely...
VÖRÖSHAJÚ Mit morogsz?
Ő                     Egy szót se szóltam. A Pimasz Gondolat karattyol mindig közbe...
MÁLYVÁNÉ Az ellátás is kitűnő. Meg kell hagyni, nagyszerűen főznek, és a szobák olyan hercigek... Ablakom egyenesen a tengerre néz, még erkélyem is van.
PIMASZ G.     Még erkélye is van!
VÖRÖSHAJÚ Mi is jól érezzük magunkat. Csak a férjem kelt ma bal lábbal.
Ő                     Nem keltem bal lábbal...
VÖRÖSHAJÚ És mi van a szemeddel?
Ő                     Miért, mi van vele?
VÖRÖSHAJÚ A bal szemed sarka egészen vörös.
Ő                     Alighanem megpattant egy hajszálér.
MÁLYVÁNÉ Velem is előfordul. Ne is gondoljon rá, elmúlik magától.
Ő                     És ha az ember szabadságon van, akkor pláne.
MÁLYVÁNÉ A tenger is olyan szép.
Ő                     És a homok.
MÁLYVÁNÉ És a zöld pázsit...
Ő                     Tulajdonképpen miért olyan megelégedett? Ha így folytatja, engem is megfertőz...
VÖRÖSHAJÚ Nem is ártana...
MÁLYVÁNÉ Az ön férje olyan kedves, barátságos ember.
Ő                     Köszönöm.
MÁLYVÁNÉ Ne köszönje, születésemtől fogva őszinte vagyok.
Ő                     Hogy kell azt csinálni?
MÁLYVÁNÉ Hogy gondolja?
Ő                     Csak az őszinteség fogalmán tűnődtem. Ezzel is úgy van valahogy, mint amikor az ember a tükörbe néz.
MÁLYVÁNÉ Ezt nem értem.
Ő                     Maga sohasem néz a tükörbe?
MÁLYVÁNÉ Dehogynem. Mindennap. Reggel, amikor fésülködöm.
Ő                     Hogy tetsszen az unokáinak. Mi?
MÁLYVÁNÉ Egy kis hiúság még nem bűn.
Ő                     Nem, egyáltalán nem. Különben is ki szeret egy kócos nagymamát? A kócos unoka az más tészta... Látja, én például örülök, hogy nincs unokám.
MÁLYVÁNÉ Ezt csak úgy gondolja, kedvesem.
Ő                     Nem, így igaz. Ha unokáim lennének, akkor aligha futná az időmből, hogy krétaszagú tornateremről képzelegjek, és francia dalon, törjem a fejem. Hogy is van a dallama? (Énekli.) Dominike-nike-nike...
VÖRÖSHAJÚ Hamis.
MÁLYVÁNÉ Én szeretem, ha énekelnek.
Ő                     Csak nem lelkes operalátogató?
MÁLYVÁNÉ Nem, operába nem járok. De a rádió zeneműsora is kitűnő. Maga nem szokott rádiót hallgatni?
Ő                     Nem, én inkább énekelek. Különösen, ha egyedül vagyok. (Énekli.) Dominike-nike-nike...
VÖRÖSHAJÚ Ezt már ismerjük.
MÁLYVÁNÉ Hadd énekeljen, ha öröme telik benne. Jót tesz a tüdőnek.
Ő                     Kár, hogy az unokái nem hallhatják.
MÁLYVÁNÉ Ők most a tengerentúlon vannak.
Ő                     Büntetésből?
MÁLYVÁNÉ Oh, nem. Egy gyönyörű, elegáns fürdőhelyen.
Ő                     Csak nem akarja azt állítani, szebb mint a miénk?
MÁLYVÁNÉ Mindenesetre jóval drágább.
Ő                     Szívesebben utazott volna oda?
MÁLYVÁNÉ Én?
Ő                     Igen. Vagy már annyiszor járt arrafelé, hogy nem vágyódik oda?
MÁLYVÁNÉ A fiataloknak kell a világot megismerni, nem nekem, az én koromban... Én ezzel is megelégszem. Itt is van tenger, és a túl sok nap nem is egészséges. Lassanként készülődhetünk az ebédhez, úgy látom, már terítik az asztalokat...
Ő                     Mit választott?
MÁLYVÁNÉ Halat. Az jót tesz a vérnyomásomnak. Odahaza nem szoktam ebédelni. Csak este főzök, ha az unokáim meglátogatnak. Kitűnő étvágyuk van, különösen a nagyobbiknak. A kisebbik válogatósabb.
Ő                     (énekel) Dominike-nike-nike...
VÖRÖSHAJÚ Ebben a dalban van valami idegölő, különösen éhgyomorra...
MÁLYVÁNÉ A maga férje romantikus lélek, alighanem a gyerekkora után sóvárog.
Ő                     Nem nosztalgikust akart mondani?
MÁLYVÁNÉ Mindig összekeverem ezt a két fogalmat. Hát igen, egy ilyen öreg agytól már nem lehet sokat várni...
Ő                     Nem vagyok se romantikus, se nosztalgikus. Ha tudni akarja, a gyermekkorom után sem sóvárgok, utáltam fiatalnak lenni.
VÖRÖSHAJÚ Akkor meg minek ábrándozol krétaszagú tornatermi kötelekről?
Ő                     Mindössze egy hangulatot akartam analizálni, egy hangulatot, amelyet tornatanárostul utáltam. Arra a bizonyos kötélre egyébként sohasem tudtam fölmászni.
MÁLYVÁNÉ Nekünk nem volt tornatermünk.
Ő                     Azért vannak most unokái.
VÖRÖSHAJÚ Hagyd már abba a szurkálódást. A könyökömön jön ki...
Ő                     Találj ki valami szórakoztatóbbat Beszélj, mondjuk, a kötésmintákról...
MÁLYVÁNÉ A kötésmintákról?
Ő                     Feleségem beleszeretett a maga pulóverébe.
MÁLYVÁNÉ Tényleg?
VÖRÖSHAJÚ Már egy sereg divatlapot átböngésztem, de sehol se találtam hasonlót.
MÁLYVÁNÉ Saját gyártmány. Ne vegye dicsekvésnek, de a mintája félig-meddig az én találmányom. Ha akarja, ebéd után szívesen elmagyarázom. Az egésznek a titka a fonal vastagságában rejlik...
PIMASZ G.     Hajókötél?
MÁLYVÁNÉ Hogyan, kérem? (Gongütés.) Nem az ebédhez kongattak?
Ő                     Vályúhoz.
VÖRÖSHAJÚ Ma nagyon választékosan fejezed ki magad.
MÁLYVÁNÉ Az unokáim is mindig ezt szokták mondani.
Ő                     Hát akkor még vannak esélyeim. (Lépések, éttermi hangkulissza, felszolgáló személyzet kurta mondatai.)
VÖRÖSHAJÚ Milyen a hal?
MÁLYVÁNÉ Kiváló.
Ő                     Az én marhahúsomat kissé tovább párolhatták volna.
VÖRÖSHAJÚ Ezt a húst nem párolták, hanem sütötték...
Ő                     Akkor is kemény.
MÁLYVÁNÉ Okos voltam, hogy halat választottam. Jót tesz a vérnyomásomnak.
VÖRÖSHAJÚ Az én sültem kifogástalan. De a szemed... még vörösebb, mint az előbb.
MÁLYVÁNÉ Nekem is szokott lenni, elmúlik magától. Bocsássanak meg egy percre, idehozom a kötésemet. A szalonban maradunk, vagy kiülünk a parkba?
VÖRÖSHAJÚ A park a férjem vadászterülete, hagyjuk neki. Mi majd innen az ablakból figyeljük.
MÁLYVÁNÉ Rögtön jövök.
VÖRÖSHAJÚ Miért vagy ilyen kiállhatatlan ezzel a kedves öreg hölggyel?
Ő                     Én?
VÖRÖSHAJÚ Igen, te.
Ő                     Semmi kifogásom ellene. Bizonyára kitűnően tud kötni.
VÖRÖSHAJÚ És még ha nem tudna is, mi közöd hozzá?
Ő                     Veszekedni akarsz?
VÖRÖSHAJÚ Nem akarok veszekedni. Pihenni, üdülni, kikapcsolódni szeretnék.
Ő                     Ugyanezt szeretné Mályváné meg én is. Mindenki a maga módján.
VÖRÖSHAJÚ Mit akarsz ezzel mondani?
Ő                     Semmit. Már itt se vagyok, megyek a parkba. Ja, valamit elfelejtettem neked mondani: elutazásunk előtt egy öreg barátomtól kaptam levelet. Agárbíró Brazíliában.
VÖRÖSHAJÚ Micsoda?
Ő                     Agárbíró Brazíliában.
VÖRÖSHAJÚ Brazíliában nincsenek is agarak.
Ő                     Lehetséges. És ha nem tévedek, neki se voltak, ennek ellenére szakértő lett belőle. Azt írja, majd meglátogat, ha az agárvilágkiállítás alkalmából hazánkba utazik.
VÖRÖSHAJÚ Ő dönti el, melyik a legszebb agár?
Ő                     Így van. Némelyik ember szerencsés és szakértő lesz, mert azt hiszi magáról, hogy ért valamihez.
VÖRÖSHAJÚ Honnan tudod, hogy azt hiszi?
Ő                     Vagy mások hiszik róla, végeredményben egyre megy.
VÖRÖSHAJÚ Belőled nem lesz szakértő.
Ő                     Nem. Épp ezt tudatosítottam most... Az iskolában még senki se sejtette, hogy éppen a barátomból lesz szakértő. Akkor még egyenlő eséllyel rendelkeztünk.
VÖRÖSHAJÚ Állítólag jó tanuló voltál.
Ő                     Igen.
VÖRÖSHAJÚ És a barátod?
Ő                     Ő is. Csak a nevével volt egy kis bökkenő.
VÖRÖSHAJÚ Hogy hívták?
Ő                     Vunibaldnak. Azt hiszem, ennek köszönheti, hogy agárügyben szakértő lett.
VÖRÖSHAJÚ Hogy-hogy?
Ő                     Nézd, ha valakit Vunibaldnak hívnak, annak óvatosnak kell lennie. Az nem eshet hasra, ha nincs tartása és hasra esik, a többiek halálra röhögik magukat.
VÖRÖSHAJÚ Te hasra estél?
Ő                     Valószínűleg. Futballozáskor, vagy máskor, de engem nem hívtak Vunibaldnak.
MÁLYVÁNÉ Már itt is vagyok.
VÖRÖSHAJÚ Most miattam feláldozza délutáni szunyókáját?
MÁLYVÁNÉ Délután sohasem alszom. Az én koromban kevés alvással beéri az ember.
Ő                     Sex hora dormire sat est iuvenesque, senesque.
MÁLYVÁNÉ Hogy mondta?
Ő                     Ja, persze, maguknak nem volt tornatermük...
MÁLYVÁNÉ Latint se tanultunk. Annakidején a lányokat inkább főzni tanították.
Ő                     Okosan tették.
VÖRÖSHAJÚ Ez célzás akar lenni?
Ő                     Egyáltalában nem. Feleségem kitűnő teát tud főzni.
MÁLYVÁNÉ Az fontos. Manapság az ember jóformán sehol se kap rendes teát. Hiányzik a háziasszonyok türelme hozzá.
VÖRÖSHAJÚ Meg az idő...
Ő                     Ezt majd meg bizonyára alaposabban kifejted Mályvánénak.
VÖRÖSHAJÚ Mi kötni fogunk.
Ő                     Kötés közben is lehet... Ennél az asztalnál maradtok?
VÖRÖSHAJÚ Igen, innen jól szemmel tudunk tartani.
Ő                     Nehogy elraboljanak, ugye? Ha látod a pincért, küldd utánam.
BESZÉLŐ       Hősünk lassú léptekkel elhagyja az éttermet és megszokott kerti székéhez közeledik. Vele megy egyébként a Dominike-nike-nike dallama és az időnként közbefecsegő Pimasz Gondolat is. Mályváné jelentőségteljesen Vöröshajú felé fordul:
MÁLYVÁNÉ Mindjárt megismert?
VÖRÖSHAJÚ Amint a hotel előcsarnokában megpillantottam.
MALYVÁNÉ De a férjének nem tett említést róla?
VÖRÖSHAJÚ Hova gondol?
BESZÉLŐ       Az ilyen kis titkok a mindennapok banalitásához tartoznak. A többet ígérő leplet nem érdemes lerántani róla. Rá se érnénk, mert megjelenik a pincér...
PINCÉR          Óhajtanak valamit a hölgyek?
VÖRÖSHAJÚ Talán teát...
MÁLYVÁNÉ Igen, az mindenkor jó.
PINCÉR          Szóval két teát?
VÖRÖSHAJÚ A férjem is rendelni akar valamit, kint ül a parkban.
PINCÉR         (lépések) Óhajt valamit az úr?
Ő                     A feleségem küldte?
PINCÉR          Igen.
Ő                     Kávét.
PINCÉR          Tejszínnel?
Ő                     Nem. Minden nélkül.
PINCÉR          Kávé minden nélkül.
Ő                     Maga idevalósi?
PINCÉR          Nem. Csak az utószezonban segítek ki.
Ő                     Mit csinál különben? Úgy gondolom, mi a civil foglalkozása?
PINCÉR          Civilben is pincér vagyok.
Ő                     Egyszóval mindenképp pincér. Az jó.
PINCÉR          Az nem jó, kérem szépen...
Ő                     Igaza van. semmi se jó.
PINCÉR          Dehogynem uram. Például milliomosnak lenni nem rossz.
Ő                     Gondolja?
PINCÉR          Igen.
Ő                     Ha milliomos lenne, mit csinálna?
PINCÉR          Valószínűleg nem lennék pincér.
Ő                     Olyan fárasztó foglalkozás?
PINCÉR          A múlt évben kioperáltattam a visszereimet.
Ő                     Másoknak is van visszere.
PINCÉR          A professzor, aki operált, azt mondta, ez tipikus foglalkozási betegség.
Ő                     Tegezte magát?
PINCÉR          Mindenkit tegezett, a hetvenéves asszonyokat is.
Ő                     Maga visszategezte?
PINCÉR          Hogyan tegezhetnék vissza egy professzort?
Ő                     Nem hívták véletlenül Vunibaldnak?
PINCÉR          Kit?
Ő                     A professzort.
PINCÉR          Nem, tessék csak várni, azt hiszem, M-mel kezdődött a neve.
Ő                     Ne törje a fejét, ha nem Vunibaldnak hívták, nincs jelentősége.
PINCÉR          Miért? Ön talán ismer egy Vunibald nevű profeszszort?
Ő                     Nem. De van egy brazíliai agárbíró ismerősöm...
PINCÉR          Agárbíró?
Ő                     Nem tartom fel?
PINCÉR          Nem, uram. Tudja, hogy van ez az utószezonban. Önök, az öreg hölgy és a perui házaspár az utolsó vendégeink. Ha önök elutaznak, bezár a szálloda. Engedelmével most idehozom a kávéját.
Ő                     Már elege van belőlem?
PINCÉR          Szó sincs róla, uram.
Ő                     A vendégekkel való beszélgetés nincs bekalkulálva az árba, igaz?
PINCÉR          Dehogynem, uram.
Ő                     De azért nem magától értetődő?
PINCÉR          Hozom a kávéját.
Ő                     Tejszín nélkül.
PINCÉR          Tejszín nélkül.
PIMASZ G.     Egyes embereknek visszerük van, na és?...
Ő                     Még jó, hogy a pincér nem hallotta.
PIMASZ G.     Akkor se szakadt volna le az ég, a pincérek edzettek.
Ő                     Egy visszeres pincér nem edzett.
PIMASZ G.     De hiszen megoperálták. Vunibald, vagy egy hozzá hasonló szakértő, aki tegezheti az agarakat..
PINCÉR          A kávéja, uram.
Ő                     Ah, maga az?
PINCÉR          Miért, mit tetszett gondolni?
Ő                     Semmit... csak fáj a szemem, kicsit szórakozott vagyok.
PINCÉR          Nem tesz semmit.
Ő                     Mi? Hogy fáj a szemem?
PINCÉR          Nem, hová tetszik gondolni?... Egy fájó szem nagyon kellemetlen tud lenni...
Ő                     Így igaz, nagyon kellemetlen. Maga nős?
PINCÉR          Agglegény vagyok, kérem tisztelettel.
Ő                     Az jó.
PINCÉR          Ahogy vesszük.
Ő                     Mint általában.
PINCÉR          Hogy gondolja, kérem?
Ő                     Nézze. Nekem fáj az egyik szemem, ez részint kellemetlen. Másrészt szerettem volna sok mindennek utánagondolni, de a fájdalom megakadályoz benne. Namármost, hogy ilyenformán semmi se jut az eszembe, az jó. Mert ami az embernek eszébe jut, az általában kellemetlen.
PINCÉR          Szabad ellentmondanom?
Ő                     Természetesen. Ellentmondás nélkül nincs vita.
PINCÉR          Kellemes dolgokra is gondolhat az ember.
Ő                     Például?
PINCÉR          Hogy egészségesek a lábai, és nem kell megoperálni.
Ő                     De ha nem így van?
PINCÉR          Akkor is képzelheti, hátha mégsem...
Ő                     Milyen idő várható holnap?
PINCÉR          Szép.
Ő                     És holnapután?
PINCÉR          Holnapután is.
Ő                     Maga ért az időjáráshoz?
PINCÉR          Én?... Nem... De ön kérdezte...
Ő                     Maga nem válaszolt Ha engem kérdez, én így feleltem volna: fogalmam sincs. (Felháborodottan.) Hát nem tarthatatlan, hogy manapság mindenki szakértőnek képzeli magát, csak én vagyok tele kétséggel?
PINCÉR          Az is lehet, hogy holnap nem lesz szép idő.
Ő                     Látja, ez már valamivel jobban hangzik.
PINCÉR          Ha esni fog, nem ülhet kint a kertben.
Ő                     Így igaz, ezzel is számolni kell.
PINCÉR          Ha megengedi...
Ő                     Feltartom?...
PINCÉR          Nem... csak...
Ő                     Kár, hogy nem ér rá. Olyan jól elbeszélgettünk. Holnap lehet, hogy esni fog.
PINCÉR          A szalonban is én szolgálok ki.
Ő                     Csakhogy az egészen más. Ott nem vagyunk egyedül. Ott nem tudom megkérdezni magától, miért maradt agglegény.
PINCÉR          Erre most se válaszolhatok Valószínűleg azért, mert senkinek se kellettem.
Ő                     Olyan nincs. Mindenki kell valakinek. Legalábbis egy ideig. Amíg egymásra nem unnak.
PINCÉR          Parancsol még egy kávét?
Ő                     Nem, köszönöm. Menjen csak nyugodtan a dolga után, én szívesen vagyok egyedül. Vagy tudja mit? Hozzon még egy kávét. Hátha addig újabb ötletem támad.
PINCÉR          A kávé, uram.
Ő                     Még mindig azt hiszi, hogy holnap jó idő lesz?
PINCÉR          Az ősz a legjobb évszakunk.
Ő                     Tulajdonképpen igaza van. Ami a jövőt illeti, mindig megvan az a lehetőség, hogy jót is hozhat...
PINCÉR          Óhajt még valamit?
Ő                     Ellentétben a múlttal, ahol a kocka el van vetve.
PINCÉR          Úgy gondolja, ami megtörtént, az megtörtént.
Ő                     Biztosan maga is tapasztalta, hogy az ember a múlt tájaira nem talál vissza. Én is szívesebben ülnék egy bizonyos cukrászdában, csakhogy ez lehetetlen. Mert az emberek, akik benne ültek, már nem ülnek ott.
PINCÉR          Elutaztak?
Ő                     Így is lehet mondani. De elég legyen ebből! Látom, hogy feltartom, és a szemem is egyre jobban fáj. Mit csinálnak a visszerei?
PINCÉR          Köszönöm kérdését, jól vannak.
Ő                     Ja, persze, hiszen azt az a... megoperálta.
PINCÉR          Annak a professzornak a neve sehogyan sem jut az eszembe.
Ő                     Nem baj. Ha nem Vunibaldnak hívták, nincs jelentősége.
VÖRÖSHAJÚ (a háttérből) Halló, főúr!
PINCÉR          Bocsásson meg, uram. (Lépések.)
Ő                     (maga elé) Fáj a szemem... Mályváné unokái úgy vélik, elmúlik magától. De én sohase láttam Mályváné unokáit, és a professzort se ismerem.
PINCÉR          Hívni tetszett?
VÖRÖSHAJÚ Az isten szerelmére, miről beszélt olyan hosszasan az urammal?
PINCÉR          Az időjárásról beszélgettünk, asszonyom.
VÖRÖSHAJÚ Az időjárásról?
PINCÉR          Az úr szerette volna tudni, milyen idő lesz holnap.
VÖRÖSHAJÚ A válasza úgy látszik megnyugtathatta, nézze meg, milyen szépen elszundított…
PINCÉR          Egy kis szieszta a szabadlevegőn nem árt.
VÖRÖSHAJÚ De miért görnyed olyan mélyen az asztalra? Főúr, legyen olyan szíves, nézzen utána, ott valami kiömlött.
PINCÉR          A kávé. Az úr feldöntötte a csészét.
VÖRÖSHAJÚ S az új flanellnadrág van rajta.
PINCÉR          Mindjárt hozok konyharuhát és melegvizet.
MÁLYVÁNÉ Nekem van egy kitűnő folttisztító-szerem a szobámban. A kávé nem gond, a vörös bor nehezebben megy ki.
PINCÉR          Bocsásson meg, uram, ha megengedi... Fel tetszett dönteni a csészét. Nem tesz semmit, de a nadrágjára is rácsöppent, és a nagyságos asszony... ha megengedi, letisztítom... De uram... Hiszen az imént még... Uram... Halló asszonyom, az úr... a kedves férje...!
VÖRÖSHAJÚ Mi történt?
PINCÉR          (dadogva) az úr... az úr...
VÖRÖSHAJÚ Ki ne mondja... Ez teljesen lehetetlen. Az előbb még mindenféle szamárságokról beszélgettünk, Mályváné a tanúm, igaz, Mályváné, mindenféle szamárságokkat beszéltünk, László, Lacikám, Lacikám... Ezt nem teheted vélem, ez teljesen lehetetlen...
PINCÉR          Asszonyom, én telefonálok... Orvost kell hívnunk, és a hatóságot is értesítenünk kell...
VÖRÖSHAJÚ Laci... Laci...!
BESZÉLŐ       Mályváné, a Vöröshajú és a Pincér egy darabig még izgatottan fel-le szaladgálnak. Mindegyik a szerepéhez mért szöveget hadarja. De ez és ami még ezenkívül történhetne, mit sem változtat az epikuri igazságon: A halál, amelytől legjobban félnek az embeberek, minket nem érdekelhet. Mert amíg élünk, nincs halál. S amikor ő jön, mi már nem létezünk.