Zsigmond Győző
Az órásnál
Emlékeztek arra, amikor
nekünk, emlősöknek,
génjeinkbe beleoperálták
az órát? Vízzel, homokkal,
mánusokkal. Az órát, amelyik ütött.
Fehérjéink hoppon maradtak.
Majd a megszokás. S egyre csak
védnek, védekezünk.
Napos-holdas pislogással,
hiú égig érő fákkal.
Időtlen nyugtalanságban.
Emlékeztek-e arra, amikor
még nem mértük magunkat
vizes, homokos perccel?
Fújnak, fújnak a szavak.
A szél megpihen, a szó
a megszorultak ajkán elhal.