Eleana Mălăncioiu
Időszerű versek
VILÁGOS LESZ AZ ÉGBOLT
Világos lesz az égbolt. Lelkem magasba rebben
Ismét a fennkölt paradicsomig
Melynek fényében a megboldogultak
Szeme előtt tej- s mézpatak folyik.
Aztán lehuppan újra csak a földre
Mit hasztalan lepett el annyi hant
Mert holtjaink dicső mennyekbe szálltak
S minden maradt a régiben alant.
Világos lesz az égbolt. Egy szép halott tűnik fel
Kék ívén, hogy ama legszentebbet dicsérje
Csak az én árva lelkem hever még kitekerve
A testben mely sehogy sem jön fel a föld színére.
ISMÉT A PUSZTA TÉREN
Ismét a puszta téren ahol már sírva álltunk
Csak más álmok ríkattak s más keservek
De ugyanaz a korhadó keresztfa
Vár most is ottan karját kitárva mint a gyermek.
Borral s kenyérrel induljunk feléje
Nincs változás ma éppoly szomorú itt
S kiéhezett holtak mind nehezebben
Nyelik a hivatalok koszorúit.
ITT AZ EXODUS ÚJRA
Itt az exodus újra s el nem ül
Míg meg nem tudjuk mint remeg s zokog
E nép amely vándorbotot fogott
A balga hitben hogy megmenekül
 
Nézem futását és nem érthetem
Hogy is nem fél ember létére holmi
Gazdátlan ebként szerte kóborolni
Mily átok hajtja puszta végeken.
Hullasd Uram az égből mannád szíjas magod
S taníts örülni minden kis falatnak
Félek a pusztaságtól melyet hazámban hagytak
És amely minden múló nappal megint nagyobb.
JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordításai