Benny Andersen

Legfõbb ideje

Legfõbb ideje már
forr a víz
lángol a föld
vár a világ
Caesar-korúként Sándor
már a Nagy volt
az én életkoromba érve Caesar
már túl volt mindenen
nem fecsérelték idejüket
az idõ sem õket
ingként viselték az idõt
magukon tartották akár
aludtak akár ettek
eltemetve is ebben lettek
én meg csak ülök itt
újságot tartva
karácsonyt tartva
magamat visszatartva
szalasztok el lehetõségeket
találmányoktól reménytelen elmaradva
a világ azonban nem vár
amikor Mozart ötéves volt
amikor Jézus tizenkettõ
amikor Kolumbusz horgonyát felvonta
amikor Homérosz
amikor Rembrandt
amikor Pasteur
amikor Darwin
amikor Dalgas
amikor Vinci
amikor Gama
Damoklész
legfõbb ideje már
túl is vagyunk az idején már
a kalapomat
a kabátomat
a biciklicsíptetõimet
most vagy soha


Az élet keskeny és magas

Gyufaszál lobban fel a világûrben,
egy arcra villan, mielõtt kialszik,
Kezek érintik egymást a sötétben
futólag, mielõtt megmerevednek.
Szavakat mondunk.
Néhányuk el is ér egy-egy fülig,
egy ideig emlékeznek is talán rájuk.
Hosszában mérve életünk rövid,
függõlegesen mérve viszont végtelen,
megpendülõ rost a halál izomzatában.
Csókolj hát most, még mielõtt
csókod már csak csontvázat érhet.
Hamarosan semmivé válsz ugyan,
de van még mindig ajkad
és van gyufád.


A fényképek

Szusszanva áll meg a lépcsõ csúcsán.
Az a rengeteg lépcsõ, az a rengeteg év -.
Ácsorog a kezében a hideg kulccsal
s tolvajok után hallgatózik.

De csak a fényképek néznek rá
barátságosan, kidülledt szemekkel.
Nem néz ki ma már senki így ki.

A szûk ajtórésen besurran akkor
maga magához vékonyka levélként.


Az életút felén

Egy bizonyos adott idõpontban már könnyû kiszámítanunk
hogy fogainknak csupán a fele ha megvan még
hajunknak is csak a fele
s fele az életünknek
néhány év már csak és az ember többé
nem képes már hallani a tücsökzenét
kivéve hogyha jó elõre felveszi
magának hangszalagra
hogy késõbb félsebességgel játszhassa vissza
s bár kedvünk támad olykor hogy hátrapillantsunk
mögöttes eredményeinkre
elõre nézni késztetjük mégis magunkat
korábban ment is ez szépen szinte magától
most viszont már törõdnünk kell jövõnkkel
nem elég hivatkoznunk régi sikerekre
mivel azok akiknek mutogatnánk õket
halottak már vagy ritkán bukkannak elõ
s már önmagában az hogy házastársunk
vagy lányunk gyengéd hangot használ
mikor az aprósüteményt kínálja
már a jelen villanófényét
villantja rá tovarepült idõnkre
s az érkezõre is
akkor lassan azon kezdünk tûnõdni
hogy eltelve napjainktól és a süteménytõl
mi módon kerülhetnénk el a halált
itt a rezervátumban.


Ne tedd többé

Felelõtlenség szavakat szülni a világra.
Szavakat, hogy vékonyka gondolatjeleken lógjanak,
fuldokoljanak fel nem oldható pontok közt
kitéve ragályos vesszõknek s pontosvesszõszorulásoknak,
szócsoportok ku-klux-klanjainak,
mellékmondatoktól eltorzult poéneknek,
felkiáltójelektõl meglincselt szinonimáknak
s szagtalan szintaxiseltávolítóknak
s mind a sok egyéb csábításnak,
a felizgató fokozásnak,
származékszóvégzõdések éjjeli életének,
macskajajos-fejfájásos mutató névmásokkal,
émelyítõ lábjegyzetekkel -
s otthontalan szószedetek új nemzedékének,
lúgos és hideg kérdõjeleknek,
örök szárnyalásban vagy óriási
zárójelek közé beinternálva.
Védtelen szavakat ne hozz hát a világra.


Boldogság

Különös valami a boldogság
vele találkozva egészen
felvidulhat az ember
de elfoghatja szorongás is
ácsorog kicsit csendben
majd óvatosan elõbbre lopakszik
akárha valami aknamezõn
s valahányszor anélkül éri lába a földet
hogy levegõbe röpülne
akkor vagy feledi élvezni ezt a boldogságot
vagy azon kesereg hogy nem tudhatja
milyen sokáig fog mindez itt tartani
így mikor végre jelentkezik a kudarc
megkönnyebbülést érez
akárha biztonságba jutott volna
ami bizony szégyenletes
hisz van valami különös a boldogsággal
amivel másképp nem találkozunk
lehet a hiba abban van talán
hogy túlságosan kevéssé ismerjük
jobban el kellene mélyedni benne
azt hiszem tréning dolga lenne az egész.


A szeretetreméltó csontváz

Pipacshoz támaszkodik
a ház. Fehér levelek
tartják helyén a postaládát.
Sok idõ megy rá arra hogy
nagy ívben megkerüljük a halált
meg arra hogy a madarakat rávegyük
hogy visszafelé szálljanak.
Szeresd csontvázadat s légy hálás
neki amiért oly hûségesen
akadályoz meg abban
hogy teljesen összeomolj.


Mosoly

Ordítozva születtem
sikoltozv ogadtam a keresztvizet
bõgtem mikor elvertek
jajgattam amikor megcsípett a méh
ám fokról fokra mind dánosabbá lettem
megtanultam hogy mosolyogjak a világra
a fényképészre
az orvosokra
rendõrökre s csalogatókra
a mosoly országa polgára lettem
legyet távol s lelket tisztán tart a mosoly
s jó a fogaknak is a fény a levegõ
ha késve érsz valahova
ha csõdbe jutsz
ha elgázolnak
csak mosolyogj
turisták özönlenek majd ide
hogy mosolygó elgázoltakat lássanak
kuncogó lakásnélkülieket
trécselõ gyászolókat

mosolyomat nem is tudom levetni
olykor pedig szívesen sírnék
vagy lógatnám legalább a fejem
vagy tiltakoznék más mosolyok ellen
mik durvaságot s vérszomjat takarnak
de utamban van saját mosolyom
lökhárítóként kimered
letépni mások kalapját és szemüvegét

mosollyal viselem mosolyomat
félholdszerû igámat
mire mások száradni aggatják gondjaikat
féloldalra kell a fejem fordítanom
mikor egy ajtón be akarok menni
a mosoly országának vagyok a polgára
ami cseppet se mulatságos.


Rendrakás a házi patikában

Kis tubusok és üvegecskék réges-rég
elfelejtett nyavalyák illatával
kenõcsök eltûnt tyúkszemekre
csípõs folyadékok belsõ bajokra mik
testet s lelket egyaránt megviseltek
éjek során napok során

de már túl vannak hetedhét határon
új bajoktól felcserélõdve.
Cseppek enyhületül ifjú szemekre
amik túl sokat láttak
noha nem eleget.
Pirulák amik vagy hatottak egykor
vagy épp hatás nélkül maradtak
mindenesetre nem használjuk õket
s értelmük is feledésbe merült elillant lázak
abbamaradt köhögések
megszûnt fájdalmak
Mulandóság
mulandóság -
tûnjön innen el ez az egész.
Hely kell a jövendõ bajoknak.

SULYOK VINCE fordításai