Cselényi Béla
Neumarkter Elegie
égett fahasábok
mészkő és vér
törmelék
szétzúzták az elit kávézót
ahol tenyerem végigfutott tünde kordbársonynadrágján
s ahol egy rongyos kölyök
hurkavékony s egyben göcsörtös léggömböt nyomott
szóval igen
tünde hiányzó sliccéhez
meg ahol
megölöm az asszonyt táncdalidézettel
vétette észre magát egy magyar tahó
ott most rosszul öltözött rikoltozó
cigaretta-rekedt tanárnők játszódják tömegben
a szabadság istenasszonyát
aki már rég nem meztelen
sőt
elnyűtt ballonujjába szotyogtatja a hamut
vagy halálfehér púderrel
zászlóvörös rúzzsal kikenve
szűk bőrkabátban masíroz
valaki felébresztette
a gazhalottakat
újból gombasapkás
vízszintes lábdobású menetelések
fehérkesztyűs pengetenyerű karlendítések
a hisztérikus hosszúszárú betűk meg újból
villámként tőrnek meg és merednek felfelé
a vörös-fehér-fekete plakátokon
égett fahasábok
mészkő és vér
nagynéném szelleme vonít a hajnali villanydrótokon
én meg tündére gondolok aki ki tudja hol van
s hogy milyen régen voltam gyűlöletes elemista
Budapest, 1990. III. 25.
Beadvány növényeknek*
Ki tette gyermekkoromat történelemmé?
Ki tette boldogságomat
a történelem tévedésévé?
Ki képzeli azt,
hogy előle szívom el áporodott levegőjét?
Csak kutyatej lehet az,
ember nem,
akivel el lehet hitetni,
hogy a rám eső napfény
az ő nyirkos árnyékával arányosan terjed!
Budapest, 1990. IV. 14.
szeretnék megint szarvas lenni
ahogy a cementudvaron átmegyek
ahogy karjaimat lendítem
míg átlósan átszelem a cementudvart
már nem vagyok szarvas
már nem vagyok a régi
ha kezemet hátrakötik
ugyanúgy átsétálok a cementudvaron
szeretnék megint szarvas lenni
akinek ha mellső végtagjait megbéklyózzák
képtelen akár egyetlen szolgai mozdulatra
Budapest, 1990. IX. 2.
 
* gyükeres állatok = növények (Apáczai Csere János)