Sántha Attila
Demoszthenész és a szituáció
„Gott ist tot, Gott ist tot”
harsogta a hírnök
negyvenkét kilométert futott
a tudat és a szellem térségein
míg ideért
Gott ist tot, Gott ist tot –
és a várt ünnepség helyett
egy elefánt közösült a Plútóval
fényes gömböcskékkel a fejük körül
plufántok kezdtek repkedni
s az emberek felzabálták
egymás idegeit
de ezt a hírnök nem látta szegény
kiadta a lelkét örömében
(azóta is albérlők lakják
panaszolják nem zár a csap
a limeszek pedig csepegnek)
Még szerencse
Álmomban nagyon messze jártam
sárga folyó ömlött a sárga tengerbe
sárga emberek sétáltak az úton
sárga Krisztusok imádkoztak
a halottakért
engem pedig sárga ostorral
hajtottak a mennyországba
sárgaujjú füstös angyalok
S hát mielőtt felérnék
a folyó mellett szürkület
látom hogy egy feszület
megzabál egy verebet
Őszi harmat után
Ettől arra hallgatok
meztelen karok a fák
tábortüzem kialudt
döglött fekete madár
Hetyke kuruc hetyke
Bécs felé lovára száll
gyalog ballagok el innen
a hideg űz nem a vágy
Nem tudom merre vagy
megyek a lábam után
ami biztos a sötét
és hajnalban a halál