Géczi János
(a madárevő)
a selyemhomályban mennyi szó
s a jégtócsa lemezén bekopogó cseppek
– napomlással kezdődik megint mindig
nem cikcakk madarakkal cirkusz-zölddel
a villanykörte meleg szíve körül
sehol a szirtek karsztduhogása
sehol a szilaj hegybomlás
épp csak elpördült cipőd elől egy kavics
ne félj dünnyögöd eljön
érkezik a lusta kezű holnap
szemzugában álmos estszurok
zsebében lexikonnyi szók kocódnak
kemény esőszemek a tócsaablakon
megérted majd a fát amely felfalja
gallyzata fészkeit a sok fészek madarát
őszkoron hogy nem tudott kifordulni
az átfagyó földből azt is érted
ha majdan e fa kerted magányos
lombhullatója levelei helyén
szajkófényű pihetollakat bont
áttetsző evezőtollakat bimbóiból
s puha csőrt egy ága hóna aljában