|
Vas István
Búcsúszó
Nem engedted be magadhoz, Habár óhajt vala téged, Csakhogy tudtad, nem olyat hoz, Mire még lehessen igényed.
Mert minek ott a fölösleg, Ahol úgysincs semmire szükség? Ne tekints rá vissza! Követhet, Mikor elnyeri ő is a vesztét,
S indul vaksin te nyomodba, Hogy kétkedve odataláljon, Ahol őt is tán befogadja Egy iskola, túl a határon.
|