Eszmények vonzásában
A romániai német olvasó népszerű olvasmányát jelentette meg a Kriterion magyarul, és népszerűségét olvasóink körében is könnyen megtalálta. Nem véletlenül, mert a szerző a hagyományos nemzedéki témának és a szűk kereteknek úgy ad távlatot, hogy az eseményeket történelmi háttérbe helyezi; jelesül az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó száz esztendejébe, és a családi változások egybeesnek a politikalakkal, miáltal a politika olyan tényezővé válik, amely végig beleszól a regényhősök sorsába.
A krónika műfajának megfelelően a regény cselekménye lineáris szerkesztésű, egyszerű eseménysor, a szerző tudatosan kerüli a konfliktushelyzeteket, eszmék és személyek látványos ütközését. Kedvenc fordulata „Telt az idő, a dolgok mentek tovább a maguk útján”. Nem törekszik a modernebb lélekábrázolásra, inkább megmarad a hagyományos és bevált cselekedtetésnél, a tetteket ok-okozati összefüggésben szemléli. Ezáltal (vagy éppen ennek ellenére?) reális érzékkel megrajzolt XIX. századi eszményített alakokat sorakoztat fel a regényben: Adam bácsi, Fani néni, Jini, az öreg Leonides, az idősebb Wagner stb. A regény utolsó nemzedéke, a századforduló alakjai már kiesnek az eszmény világából, Jickeli realisztikus ábrázolásmódja nem tudja egyértelműen befogadni a szecessziót: Manfred Konrad, Mädi, Götz Konrad, az ifjabb Leonides és Éva alakja meglehetősen ellentmondásos.
A családi krónika az események hű és pontos visszaadására törekszik, bőven sorol fel tényeket és adatokat. A családregényekre jellemző szerkesztési technikával nemzedékek szerint mutatja be a polgári család krónikáját. Ebben példaképe Thomas Mann és regénye A Buddenbrook ház. A polgári családot a regény elején virágzó, erős intézményként állítja elénk, a regény végére az idősebb nemzedék minden erőfeszítése ellenére ez a bálványozott intézmény fokozatosan leépül. A szétesés okaiként a szerző belső és külső tényezőket egyaránt felmutat: a nemzedékenként jelentkező másfajta szemlélet és életforma, gazdasági válságok, társadalmi és műszaki forradalmak és végül a világháború, amely teljesen átalakítja az emberek gondolkodás- és életmódját.
Továbbá nagy súlyt kap a regényben a szász jelleg: Jickeli a szász polgári erkölcsöt állítja eszményként az olvasó elé. A műbe kódolt erkölcsi rend az erdélyi szászok évszázados hagyomány világán alapul. A regény nem kevés nosztalgiával sorakoztat fel olyan családi eseményeket, amelyek ezeknek a hagyományoknak éltető közegei: nem mulasztja el nemzedékenként részletesen bemutatni a keresztelő, a lakodalom, a temetés stb. szokásrendjét, és ezen kívül más társasági jellegű összejöveteleknél is szívesen elidőz (bál, bíróavatás, céhgyűlés, vadászat stb). A nemzedékekre felbontott Konrad családból Georg Konrad asztalosmesterben a becsületes, gyűjtögető szász mesterembert mintázza meg a szerző, ő még vállalja a vándorlást, hogy idegen földön híres mestereknél szerezze meg a szükséges tudást, az elődök példáját követve, szorgalmával el is sajátítja mindazt, amit csak módjában áll tapasztalni. Tudását idehaza a céh és apja műhelyének a felvirágoztatására használja fel. Az utána jövő nemzedék már a gyárra, a gépekre, a társulásokra és az újfajta technikára esküszik. A szerző Konrad alakjában nosztalgiával szemléli mindazokat az értékeket, amiket a XX. századi ember személyiségéből lassanként elveszített: a harmóniát, az önmegvalósítást az utána következő nemzedékek már nem ismerik. Állandó hiányérzetük üressé és céltalanná teszi az életüket.
Az erdélyi jelleg és az erdélyiség tudata búvópatakként van jelen a családi krónikában: a szerző minden olyan eseményt, amely a Monarchiában vagy a tágabb nagyvilágban játszódik, lokálpatriotizmussal szemlél. Még a regény legnyitottabb alakja, az internacionalista Karl bácsi sem mentes szász erdélyiségének provincializmusától A nagyreményű Wagner professzor pedig kimondottan ennek köszönheti a halálát. Mindezek ellenére az erdélyi táj szépségé feledteti az olvasóval (és gyakran az íróval is) a nagyvilág hiányát. Az a fajta XIX. századi tájromantika ez, amely elbájol a szépségével, de meg is borzongat a vadságával, hiszen nem mentes a gyilkosságok és a rablók világától sem. De Erdély a regényben nemcsak földrajzi tájegységként, hanem politikai képződményként is jelen van. A Monarchia utolsó évszázadát politikai és gazdasági ellentmondások tarkítják, ezek az események megviselik Erdélyt is. Az 1848-as forradalom, a kiegyezés és az első világháború olyan politikai csomópontok, amelyeket a regényíró is igyekszik kihasználni, köréjük csoportosítva az eseményeket. Emellett a magyar-román-szász együttélés áldásos és terhes viszonyaira is figyel, mígnem erre is ideiglenes döntést a világháború és a Monarchia szétesése hoz.
Otto Fritz Jickeli: Nemzedékek (Erdélyi szász családi krónika). Fordította: Veres István. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990.
VÉGH BALÁZS