Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1991. augusztus, II. évfolyam, 8. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Indián a Hargitán

Indián a Hargitán
Ferenczes István azonos című kötete nem első kirándulása a szerzőnek a gyermekirodalomba, eddig is gyakran látogatta ifjú olvasói háza táját. Legújabb könyve is ilyen költői családlátogatás, amint az alcím is utal erre: versek gyermekeknek és szülőknek. Ajánlhatjuk tehát könyvét ebből kiindúlva gyerekeknek és szülőknek, óvónőknek, tanítóknak egyaránt.
Kócsag-, sólyom-, daruszárnyon szállhat, lehet felhő, csillag – soha nem remélt élményt ad a vers – sugallja a kötetnyitó Ének az énekről című költemény. Természeti metaforái, hasonlatai, játékos ritmusa, lebegő líraisága teszi a kötet egyik legszebb darabjává. A többi, négy fejezetbe csoportosított vers (Mendegél a kislegény, Fecskebúcsú, Halandzs Pál versei, Tüzem, zászlóm, rózsaág) befogja a gyermekvilág legváltozatosabb tájait Nárittyomtól Karatnáig, Gyímesektől Indiákig, Hargitától Csík-Gyergyóig, négerektől eszkimókig – varjúmáltól macskatáncig.
A hagyományos, klasszikus, népies stíluseszmény szerint írt versek főképp líraiságukkal, áttekinthető képvilágukkal, dallamosságukkal hatnak (Pásztordal, Mendegél a kislegény, Őszi, levél, Csacsisuli, Tündérerdő, Ébresztő, Hívogatót fűzfasípra stb.).
Erényük a tájszók mértéktartó használata, a nyelvi realizmus, tisztaság igény, szép természeti metaforák („a felhők vad bivalyok”, „jégesővel van pöröm”, „köd a hazám s ködmönöm”, „erdő az én iskolám”, „könyvem is van, a vadgalamb két szárnya”).
Figyelemre méltóak a nyelv játékos lehetőségeit kihasználó, a nonszenszet súroló, halandzsaversekig eljutó másik költői irányulás alkotásai. Nemcsak azért, mert a költő legjobb, felnőtteknek írt verseivel egy tőről valók, hanem nyelvi nevelőerejük folytán is: bátor, alkotókész nyelvhasználatra szoktatnak, ilyen versek a Karaván, Havasi vihar, Dörömbölő, A meszszeség éneke, Indián a Hargitán, Az elfáradt Télapó, Macskabál, valamint a Halandzs Pál versei ciklus minden darabja. Jellemzőjük a halandzsa-logika („lett is ebből babona/ s a hómezőn gabona”, „Ha szaladok, megázom,/ ha maradok, megfázom”), az abszurd („Himes tojást tojt a tyúk/ kólát forrt a gémes kút// aranyzsemlék dagadtak/ a krumplibokor alatt”), ötletes variációk (Télapó – Régapó, Jégapó – Félapó).
A Halandzs Pál versei ciklus első darabja Melyben Halandzs Pál bemutatkozik a nyelvi játékosság sziporkázó parádéja. Van benne szófacsarás (halandzsái, halandzsái, halandzsungel, Haladzsisztán, mászlóalj, halandzsidás, dzsiráf), selypített név kisbetűs írása (páll isztán – Páll István), nyelvtani egyeztetés hiánya (beszél magunk mely tisztán), rímhívó szóra analógiás alapon létrehozott rímfelelő halandzsa szó (dzsungel – „nem angel és nem ángel”), mély, valamint magas magánhangzót tartalmazó hasonló hangalakú szavak összecsendítése fiktív képzőelvonással (nem a csúny és nem a csíny) stb. A nyelvi játékokat kedvelő költőnk lírai alteregója, a gyermekeinknek bizonyára igen tetsző Halandzs Pál bármennyire is megjátssza az idegent, idegenes járatlansággal rakva egymás után szavainkat („Lakok én Halandzsisztán”, „Engem nevem Halandzs Pál”), egészen jól halandzsázik – magyarul. Annyira ötletesen pörgeti a halandzs szótövet, hogy minket is belepörget a nyelvi játékba, szívesen beszéljük vele ezt a sem madár-, sem fa-, sem deszkanyelvet, amelyet azonban igen jól megértünk: „dengeleg jákó badúr/ rugón karancsó fabúr/ talakos takla akajd/ Alattyán geszti a kard”. Nemde? Ha értelmetlennek is tűnik a szöveg, megérezzük (és érzik a gyerekek) benne a játékot.,
Vége felé inkább nagyobb gyermekeknek szerez élményt a kötet. Vagy talán kitartásukért a felnőtteket jutalmazzák például a Tüzem, zászlóm, rózsaág vagy az Újesztendő című nagyszerű versek? Mindenképpen bizonyítják: a jó gyermekvers a felnőtteknek is jó.
Téma szerint a könyvben helyet kap a kaland, az állat- és növényvilággal való ismerkedés, az erkölcsi tanulságot hordozó, múltidéző vers is. Igen jó szókincsgyarapítók a különböző nyelvi rétegeket mozgósító költemények. Gyermekeinket megtanítják, hogy mit hol keressenek a nyelvi éléskamrában. Megtanítják őket bátran, szeretettel viszonyulni az anyanyelvhez, a költészethez.
Nem első kirándulása Ferenczes Istvánnak ez a kötet a gyermekirodalomba. Felelős, jól átgondolt kirándulás. Legjobb versei, vers-játékai mutatják – mennyire komolyan veszi (gyermek)olvasóit.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék