Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1992. május, III. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Mircea Cărtărescu

Mircea Cărtărescu
Levante
Részlet a lírai eposz nyolcadik énekéből.
 
– Édös úrfikám, Zotálisz - suttogá a bősz görög,
Míg fiával párnahalmon, kaffa mellett üldögélt,

S közben egypár dundi rányi rezgeté a küldökét –
Kölyköm, ó, ütött az óra, meggyónom neked ma, lelkem:
Úgy van, csecsszopókat öltem, úgy igaz, gugyit vedeltem,
Bárkákat pokolra küldtem - bár fityinged annyi volna,
Korpa között ikonokat szórtam bé a disznyóólba...
Valahány vert aranyékszer, berakásos peremű,
Vájatos tángyér, edények, sok finum ezüstnemű,
Stólák, mikre Bibliábul írtak hímzett képeket,
Drágakövek, briliánsok, hyacinthus, fűszerek,
Alig tizenéves szépek, rengeteg szűz rableányka,
Kik pasákhoz illenének, rács mögé pazar szerájba,
Mirtusz, mokka, jó dahány meg fajtalan fametszetek,
Miktől fürgébb lesz a nippon: szerelemtül reszketeg,
Ánglius kelmék, teák és más katháji drágaságok...
Mindmegannyi kincs, amelyért nyúzok, fosztok, ütök, vágok
Fontsterlinggé lőn hamarvást, hogy a britek egyetemén
Kupálódj ki, s kapd meg mindazt, amit soha teneked én,
Elvetemült, nyomorult, gaz lélek meg nem adhatok:
Miatyánkot sem ösmérek, csak fojtok s nyuvasztgatok.
De mit látok? Ahelyett, hogy elméddel tudásra törnél,
S csavarintos, lágy beszéddel disputákon tündökölnél,
Hogy híresülj Levantéban dicsőbbé, mint Kakavélász -
Összeálltál, ím, ezekkel, kiknek kóbor hada léláz:
Égyiptusi fáraókkal, feslett füstösökkel tettleg...
Ily fizeccség jár nekem, ki örökkétig kényeztetlek?

– Tudd meg, dádé, a tudományt tudtam, ám fádnak találtam.
Nem tanít meg: mint forogjál járdán, flaszteren s a bálban...
Semmi sincs – a filozófok külhonokban így nyökögnek,
Orvasok fáradt latinnal búsult húsokban nyüzsögnek,
Dárvin, Dárvin táti mondja, hogy őseink gorillákok –
Kört pirkál a geométer, s künn az uccán proli krákog,
Alázatos kódisokat láthatsz csórén, éhezőn.
Munkás családokat szeszek bő szutykába béveszőn,
Mindenütt uralg a gazság, nézz e földön, nézz körül:
Láncot csörget minden nemzet, s néhány zsarnok ül fölül.
Mire köll világ-raboknak sok táblázat, mely vacak,
Bennök szinusz és koszínusz csillagsűrű pelyva csak -
Pontosan vajon ki tudná? Napközelség, ékhinox
Nékik úgysem ád puliszkát. Ily kegyetlen s paradox,
Lám, világunk. Hasztalan, vén könyveim vetém a tűzbe,
S Bájron nyomdokába léptem, futtam napkeletnek űzve,
Jeruzsálem felé vittek keresztényes karavánok...
Mentünkben szemközt jövének holmi sátoros cigánok,
Vélök meg egy holdnál vonzóbb, delej, dundi Szulamith:
Melle szökdellt, mintha látnám kecske kettős fiait.
Kendőt köttem hát fejemre, hős romává így levék,
Hogy vitézlő keselyűknek vígan éljem életét!

– Jó: cigány... De bulibasa, mondd, miképp levél, prücsök?
– Ravaszsággal, dádikám, hisz ízig-vérig rád ütök!
Hajnaltájt... Hónapja múlt... A szalma közül talpra szöktem,
Mint kaszárnyakürt rikóttam, s rögtön fölriadt köröttem
Tábor ötvös bérezelten... „Álmot láttam, Isten küldte,

Ő bocsátá rám az űrből... És ne legyek anyaszülte,
Haljak meg, ha nem színigaz, mint én, ki igaz vagyok!”
(Csak hantáztam – ők beszedték, bényalták a maszlagot!)
„Fél-imetten fekszem ippeg... Jól fityeljetek, bibások:
Hát a mennynek boltja nyílik, s göndör angyalocskát látok,
Pont miképpen tikteket most, tik meg engem – el nem vétem!
Meztéláb csücsült ragyogva kecskeborsók közt a réten...
«Szenpétör rendelt le hezzád: üstökön ragadlak egybül,
Hogy e tág, csudás világot megtekintsd a fellegekből,
Hogy válassz ügyes házacskát, törzsed tereld oda nyomba,
S majd ha tetszik – mindörökre honn maradhattok halomba!»
Elvégezvén varkocson kap, száll velem, röpül, visz egyre,
Hol sok ég kereszteződik: föl a míves mennyezetre!
Látám Krisztust a Golgotán gerendákval birkózni,
Józsefet Szűz Máriával makkot vetve filkózni...
Bárányfelhőn ült Szent Péter, pitykét pörgetett a körmén –
Gyors bigéző, zsugás csóró, tarthat tőle bármely örmén...
S lenéztem a kazdag velág temérdek kincs-vagyonára:
Nepálban a marharadzsa fényűzőbb, mint Ramajána,

Élefántnép forgat kardot, kupolát facsar a Cár is,
Tornyot csavar, hegyét pödri, s látni Baalbek, Mucsa, Páris
Henye ifját, ki közönnyel lupanárban tekereg,
Hollandiknál tulipántot legelésznek tehenyek,
Nem is bírják, csak vonszolják tömlőként a tőgyeket,
Míg a skótus pőre térggyel hegyen-völgyön őgyeleg,
Kürtöt búgat, agarász, fut: rókászás a mániája,
S Ámerika aranyözönt burít Luzitániára...
De a legszebb, melyhez képest más országok kósza dolgok –
A virágzó Valáhia, Valáhia, ama boldog!”
KOVÁCS ANDRÁS FERENC fordítása

Bukarest a XIX. század elején.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék