Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1992. május, III. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Ion Barbu

Ion Barbu
Naszreddin Hodzsa Iszárliknál
Eltörökült a táj itt. A délutánnak vége.
Az éledő füveknek alámerült vízébe,
Kis szalma jogaron, lám, lustán ballagva már
Porfir-kagylóra mászott az esteli bogár.
Az ég az őszi termést lengette dús hajókként,
A pufók szilva nedves kékjén megvillanó fényt;
A mennybolt volt a kertem, a hegy hozzá sövény.
A fehérlő Iszárlik mentén az út kövén
Csipkés falak és görbe minaretek közt jöttem,
Hol kerek héjaszemmel papok jártak köröttem,
S lúgos víz ostromolta a síkot dühösen;

Gondokba elmerülve kerestem odalenn
Csodás szerszám ezüstjét, mely épp akkor veszett el,
Szép mívű tört, vagy ékkő tüzét arany kerettel,
Egy háremhölgy bajrámi karperecét talán;
Ugyan mit is kerestem azon a délután?
Egymásba hajló órák! Csak mentem megigézve,
Elöl, a meder biggyedt ajkán nem vettem észre
A falhoz vakolódva sündörgő tömeget.
Volt ott polgár- s parasztnép, ifjoncok s öregek,
Virrasztástól kiszikkadt, görnyedt dervishad, hetyke,
Lágy bársonyokba burkolt pasákkal keveredve,
S a sok mohó tekintet távolban kutatott...

Mert messzeség ködéből kibontakozva, ott,
Hol összeér az éggel a folyam játszi sodra.
Orral magasra szökve, s ledőlve a habokra,
Fura kaik bukdácsolt a víz hullámain:
Nincs evező, vitorla, az árboc is kicsiny.
De lejjebb, hosszú spárgán, egymáshoz varrva szépen,
Sokféle holmi száradt a napon és a szélben,
 
Kaftánszárny mellett nadrág feneke lötyögött;
És tarka foltozások, gyűrődések között
Befújt a szél, viháncos örvényeket dagasztva.
Mily vízi rozsda marja, és mily rosseb rohasztja.
Hogy tája mint a spongya, s varacskos lett a vas?
Fénylő arany helyében e bús Argosz varas
Orrán zöld színű gyapjat cipelt csak, mocskos algát,
Míg tatjához ragadva, mint holmi lomha marhák,
Ezer kis szarvval ékes, síkos nyakszirtű nép,
Követte hosszu sorban az összegyűlt szemét.

Jó széllel egyre jött, jött ama csodák kaikja.
És ekkor esti szemmel, csak résnyire kinyitva
(Mert gondjaim súlyával elözönlött az ár),
Oly szemmel, mely az álmot szólítja s issza már,
Törököt vettem észre lekucorodva rajta,
Éhségtől s gyötrelemtől szederjes volt az arca,
Szájával és kezével a térdéhez hajolt.

Testén elszórva itt-ott, három fekete folt.
A névtelen kaik már ott libegett alattam,
Amikor megfeneklett egy víz alatti padban.
Körös-körül pezsegve hullámzott a folyam...
És egy pasa megszólalt:
– Efendi, jó uram,

Vendégemül köszöntlek révemben szép hajódon,
Ajándékommal együtt fogadd őszinte bókom,
Hadd hódolok hajódnak, kijár éntőlem ez,
Hisz sejtettem, hogy rajta Naszreddin Hodzsa lesz.
Megbolydított egy álhír. Így szólt:
A víz alatt van
A török tengereknek sem kellő nyughatatlan,
Az örök tréfamester, a mókás kedvü hős,
A Boszporuszt rekeszti most iszap-szemfedős
Koporsójában. Ám én mindezt percig se hittem,
S újjáéledt örömmel látunk ragyogni itten.

De ily keserves képpel elbúsitasz, az ám!
Üres hassal a bárkán csak nem kuksolsz talán!
Hoztunk csicseri borsót, mit mindig úgy kívántál,
Van szentjánoskenyérke s szagos olaj, nehány tál.
Nagy férfi, végy belőle, mit szemed-szád óhajt.

 
A pasa mézes hangja puhán az estbe halt.
S mert nem rezzent a bárkán egy oszlop, spárga, bármi,
A gondolatok mélyén hó kezdett hulldogálni,
S szalonnás csönd dagadt föl a széles ég alól.
És tisztán hallhatóan, ahogy fűrész hatol
Sírósan drótfonatba, és válik szerte minden,
Jég roppanása tört át fejek búbján, gerincen,
A népen, mely karéjban, fülét hegyezve állt.

Cseppenként odafagyva, vér lepte a szakállt.
És fekete zománccal bajuszt festett föléje.

Kegyetlen húsnyelében a fogsor hófehérje
A combból örök-élőn, villogva tűnt elő.

Szent teste volt az étke, azt tépte-ette ő.
A nép megy – az iszárlik fehérlik, mint a márvány.
A léptek fű és nád közt botorkálnak tova.
Szemek mélyén a bágyadt vízáron olaj sárgán
Villózik a magányos török kaik nyoma.

JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordítása

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék