Gábor Ferenc
Az utód vallomása
De sok árva, de sok hazátlan
sírt fel tebenned, Sinka Pista.
S jajaid, jajunk mennyi zsarnok
szorítja melleinkbe vissza.
Konok érdek pörgeti folyton
nagy kerekét a világrendnek.
Ellenük kevés vágya, láza
összesodort küzdelmeinknek.
De van hitem, hogy lassan érik
a kisemmizettek igazsága.
De van hitem, hogy lázadásod,
lázadásunk nem volt hiába.
Hisz nem lehet, hogy annyi jajszó,
bús akarás kerékbe törjön.
Az nem lehet, hogy minden vasból
lánc kovácsolodjék a földön.
Sarkcsillag
Tán száz mellben sincs akkora szív,
mint tiedben volt Sinka Pista.
Ezerben sincs tán annyi érzés –
mi ennek, mi lehet a titka?
Szádon van annyi méz, amennyit
nyaranta összehordanak a méhek,
és annyi vád, üröm, fanyar som –
hogy bírhat el ennyit egy élet?
 
Szemedben annyi könny, mit ősszel
a szürke fellegek se bírnak.
Hej, jó egek – milyen nagy kár az,
hogy téged csak Sinkának hívnak!
Lennél Tibullus, Burns vagy Dante,
és lennél, ami nem lehetsz –
de így vagy te a mi sorsunkban
Sarkcsillag, élő Tűzkereszt.
Nagyszalonta, 1984. március 27.