Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. február, IV. évfolyam, 2. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Tóth István

Tóth István
Üveg
Tömör vagyok és hűvös,
mint a gyémánt.
Nem engedem, csupán a
tiszta fényt át.

Mit por se nyom, az hatol
csak át rajtam;
külsőt levetve, könnyű
árnyékrajzban

itt tenyészik fénylő
lapom mögött.
Mint elrejtőzött őr,
úgy őrködök.

Csak látatlanul és némán
vigyázom

belső, súlytalan fény-árnyék-
világom.

Fényrés lettem két szilárd
lap között;

eddig megállt, mi belém
ütközött.

De tolvajokkal szemben
mit tehetnék,
kit védővé tett a néma
jelenlét?
Mert minden hangot kirekeszt
a létem:

szóval riasztok a végső
törésben.

1987.
 
Szélességi körök
Kiszegesedett fű,
cserepes szájú rög,
meddővé szikkadt mag,
lenyakazott rózsa
vérző koponyája –
araszolok a porban
önmagam felé.

Párákba fulladó Nap,
üszkösödő madár,
szélboronálta felhő,
kék zérót áthúzó szél
mind távolodom
önmagam elől.

Túljutva – el nem érve,
kerülve keresem
szédítő, sötét mélyemet –
nyakaszegett Héliosz
Szűéné kőkútjában.

1987.
Rejtély
a Szolárium utóhangja
A KÖKÉNYFÁKRA SZŰK KÖPENYT
SZÖVÖGET, LISZTTÉ TÖRVE
A FÖSVÉNY, SZÜRKE FÖLD.
DE MIHELYT CSONTTÁ FAGY A CSEND,
VISSZARÁNTJA A RÖGBE,
MIT LEVELÜKRE SZŐTT.
A GALLYHEGYEKEN HÓFEHÉR
VIRÁGSZIRMOKAT BONT KI
A VÍZ LEHELETE.
DE MIRE MEGLÁTNÁ A DÉL,
CSOCSOSZÁN TÖRT-SZIROMNYI
ÉLETE HULL VELE.
 
SEJTETI, ÉS ELTEMETI
OFÉLIA HÓTESTÉT
A KÉKLŐ KÖDLEPEL.
Ml BENNÜNK ILYEN EGYSZERI,
MEGŐSZÜLT TAVASZESTÉK
KÖDÉBEN TŰNHET EL.
A HEGYEK ÚTJAIN ELÉD
ÁLLNAK REJTÉLYES SZFINXEK,
FURCSA KŐALAKOK.
MAGÁNAK SZÓL ITT A BESZÉD;
A KŐFEJŰ ZENITNEK
MINDEN SZÓ CSAK DADOG.

MIÉRT ÖLTI FEL ARCODAT,
S MÉRT REJTI EL AZ ARCÁT
A FÖLD, A VÍZ, A HEGY?
HOGYHA MÁR EMBERKÉNT FOGAD
MIÉRT JÁTSZIK BÚJÓCSKÁT,
MINT ÉRETLEN GYEREK?
E PERC A FÖLDDEL IS KÖZÖS.
EGYETLEN TÜKÖRKÉPÜNK,
MELY FOLYTON MEGSZAKAD.
ÉGGEL ÉS FÖLDDEL VISELŐS,
MÍG MAGUNKBÓL KILÉPÜNK,
ÉS MEGKÖT AZ AGYAG.

A FÖLD IS SZÜL REJTÉLYEKET:
A TERMŐ NYUGTALANSÁG
– MELY ÉGGEL IS ROKON –
ÁTGYÚRJA EGÉSZ LÉNYEDET,
S KIRAJZOLJA ALAKJÁT
GYŰRŐDÖTT ARCODON.

HOGYHA MEGGYÚJTJÁK KÉTFELŐL,
A GYERTYA EGYFORMÁN ÉG
KÖZÉPSŐ CÉL FELÉ.
MI ALÓL VOLT, ÍGY LESZ FELÜL,
MINDIG KETTŐS A JÁTÉK:
FÖLDÉ ÉS EMBERÉ.

 
A FŰSZÁLTÓL A CSILLAGIG
MIND METSZŐBB FÉNYŰ TÜKRÖK
KÖZELÍTENEK FELÉD.
KERESNEK BENNED VALAKIT,
S TE IS VALAKIT BENNÜK,
HOGY MEGTUDD A NEVÉT.

KÖSSE MEG JÉG A NYELVEDET.
S NE MONDJAD, HOGY ITT VOLTÁL,
HOL NÉZ E SOK TÜKÖR:
HA VÉGÜL EL NEM CSÍPHETED
AZT, KI MIND ELSOMFORDÁL
E JÉGTÜKRÖK MÖGÜL.

1988.
Űrséta
Önlopásként
rejteni – csitítgatni
azt, ami benned
fehér és szilárd
piros magadba
burkolózni,
hogy meg ne lásson
a világ:

föld éjét
ölteni magadra
csillanástalan,
súlyos gyászruhának,
hogy széjjeláradó
szavakban lásd csak,
amit zöld szárnyú
délelőttökön,
belőled majd meglátnak;

meglesni – rajtakapni
ezt a megszökött részed,
míg túlontúl
közelébe nem érsz,

 
nehogy hűvös
áramként elsodord
pehelynél könnyebb önmagad

– amint feléje mész;
szabadulást,

– formátlanság kalandját
kísérteni –

míg ásít rád a rög;
űrsétaként kilógni,
míg minden hallgat
bezárt kérge mögött.

Somostető, 1991. I. 5.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék