Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1993. április, IV. évfolyam, 4. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
SZEMLE

SZEMLE
A történész Bözödi György
Elhangzott 1993. március 7 én Bözödön, Bözödi György emléktáblájának felavatásakor.
 
Megbocsájtják talán íróink, költőink, a neves literátorok, ha ez alkalommal, midőn Bözödi Jakab György előtt 80. születésnapján tisztelgünk, merészelem leírni: lett légyen számos költemény, elbeszélés, regény szerzője, az erdélyi írói rend megbecsült, tisztelt tagja, Bözödi György mégis elsősorban történetíró volt. Személyében olyan történetírót tisztelhetünk, aki a históriát mint embertudományt művelte, és Isten adta tehetségét, szépírói talentumát állította a művészi történetírás, Klió szolgálatába.
Bözödi György a magyar historiográfia azon vonalába tartozott, melynek képviselői – a humanista Szamosközi Istvántól kezdve – veretes, szépen fogalmazott, világosan megformált tudós munkáikkal vallották, hogy a történetírást a szigorú szakszerűség, a tények tisztelete mellett az olvashatóságnak is kell jellemeznie. Bözödi György olyan szépíró történész, illetve történész szépíró, aki – miként azt Benkő Samu 1969-ben írt tanulmányában találóan megfogalmazta – „írói anyagának történelmi ellenőrzését vállalja, történelmi mondandóját pedig írói eszközöket igénybe véve önti tormába. A tanúságul hívott forrásúkat az intuíció jogával kezeli, s a szavak és mondatok szépprózában kipróbált energiáival forrósítja a történettudomány hagyományos fogalomkészletét”.
Most, amikor az emlékezés, az emlékeztetés szándókával kísérelem meg fölidézni a történész Bözödi György tudományos munkásságát, Szabó T. Attila szavai jutnak eszembe, melyek 1980-ban, egy aradi író-olvasó találkozót követő reggelen, egy Maros-parti séta közben hangzottak el. Arról beszélt, hogy boldog az a tudományos pályán induló kezdő kutató, aki már pályafutásának az elején megleli azt a feladatkört, kitűzi maga elé azt a tudományos célt, amelyen-amelyért azután egy életen át lehet munkálkodni, amelyre érdemes egy értelmiségi élet alkotó erőit, energiáit reá áldozni. Bözödi György ugyanis a Szabó T. Attila emlegette, úgymond boldog tudósok közé tartozott. És minden bizonnyal számos „galibája” közepette, talán éppen a korán meglelt tudományos cél segítette őt derűsen, az értelmes munka örömével, az életben megnyugodva tovább munkálkodni. Mint ahogyan nem volt véletlen az sem, hogy élete nehéz megpróbáltatásai után mindig a levéltárak, a könyvtárak csendjében lelt megnyugvást.
Boldog történésznek, tudósnak tarthatta magát, hiszen alig volt 25 esztendős, amikor – 1938-ban – fő műve, a Székely bánja megjelent. Hatalmas történelmi adatanyag birtokában faggatta a székelység múltját, és vette leltárba – huszadik századi Orbán Balázsként bebarangolva szűkebb pátriáját – a székely nép két világháború közötti, a kisebbségi létből és önnön hibáiból fakadó gondjait. A Székely bánjával Bözödi György fiatalon oly igazgyöngyöt alkotott, amelyet sem mint történész, sem mint szociográfus meghaladni később sem tudott. Talán nyomasztotta is ez a gondolat, és emiatt nem került ki tolla alól ehhez mérhető nagy összefoglaló munka, melynek lehetősége jegyzetei, a cédulák többezres tömegében ma is ott rejlik. Egész életében készült arra, hogy a székely társadalom múltját megírja, szülőfaluja, Bözöd történetét a falubeliek, az olvasók kezébe adja. E munkaterv ott található már 1944-ben megfogalmazott történészi „ars poetica”-jában. A székely társadalom 1848-ban című, a Hitel hasábjain megjelent tanulmányában írta, hogy a székelységet illetően „történetírásunk elakadt azon a ponton, ahol a modern történetírás kezdődik. Romantikus mellveregetés, szemet hunyás a tényleges állapotok előtt, és olyan kiváltságlevelek emlegetése, melyeknek érvényét már rég szétfosztotta a valóságos élet, meg a konzervatív szemlélet egész sereg kelléke torlódott össze gátként a székely társadalom múltját vizsgáló előtt. Pedig amíg ez a gát szét nem omlik, lehetetlen a mai társadalom valóságához eljutnia annak, aki valóban el akar jutni.” Mint minden hivatását tisztelő és a tudományos megismerési kellő alázattal szolgáló historikus, úgy Bözödi is korán számot vetett azzal, hogy népe múltjának szolgálatában nem építhet legendákra, a múltat rajongásig szerető és megszépítő, eltorzító romantikus képzelgésekre, a közösség szelektív emlékezetére, hanem a közösség érdeke, önnön történetírói becsülete megkívánja a székelységre vonatkozó hiteles, szavahihető, első kézből származó forrásanyag feltárását és egybegyűjtését Amikor ezt a kutató-gyűjtőmunkát elkezdte, az erdélyi magyar nép történetének legnehezebb, mert a legkevésbé ismert és a forrásviszonyok természetéből, a körülmények mostohaságából adódóan legnehezebben megismerhető területét választotta. Negyven esztendei gyűjtögetés eredményeként a Székely Oklevéltár köteteiben még a múlt század folyamán közzétett közel 1900 oklevél és oklevélkivonat négy-ötszörösét gyűjtötte egybe, és őrizte dobozaiban. Olyan munkaterv volt ez, melyre a tőlünk távolabbi és boldogabb országok szakemberei, jobb munkakörülmények, a technika kínálta új lehetőségek birtokában is csak intézmények, munkaközösségek keretében vállalkoznának, ha vállalkoznának egyáltalán. Bözödi egymaga, munkatársak nélkül lett – miként sokan mások írástudó tudós elődei és kortársai közül – egyszemélyes intézménnyé. Nagy terve, a székely történelem corpusának megszerkesztése torzóban, befejezetlen maradt, és egy időre még az is marad. A magányos, társtalanul munkálkodó tudós nem tudta átadni munkáját, nem tudta megismertetni rendszerét, megosztani műhelytitkait szakmabeli társaival. Félő tehát, hogy az áldozatos munkával egybegyűjtött történelmi adatok kincsestárát lassan belepi a por és a feledés.
Sokat gyűjtött, és keveset közölt Bözödi György. A Székely bánja mellett alig egy tucatnyi tanulmány az 1562-es székely felkelés körülményeiről, az 1843–49-es székelyföldi eseményekről, Gábor Áronról, Petőfi Sándorról bizonyítják, hogy mi mindent s hogyan tudott volna még megírni.
Végül szólni szeretnék a történész Bözödi György dohogásairól, zsörtölődéseiről. Mert számon tartott, megbírált, kiegészített, kijavított minden közleményt, forráskiadványt, amely a szívéhez oly közel álló székely múltat illette. Vesztesége történetírásunknak, hogy a  gyakran csak szóban elhangzott, vagy jobbik esetben az olvasott könyvek, folyóiratok szélére rótt margináliái, a kisimított cigarettás csomagok üres hátlapjára ceruzával, az olvashatatlanságig elhalványult, de figyelemreméltó, megalapozott zsörtölödései, meglátásai csak igen ritkán jutottak el a művek szerzőihez, a történész társakhoz.
Szomorú, de tény – tehát elmondható –, hogy amikor Bözödi György történetírói munkásságát felmérjük, a leltárban nagyobb tételt az jelent, ami terv formájában, kidolgozatlanul maradt hátra, ami nem készülhetett el és nem készülhet már el úgy, miként ő azt megálmodta Benkő Samu írta a fönnebb már idézett tanulmányában: „... amikor itt röviden számba vesszük történetírói munkásságát, nem hallgathatjuk el azt a szembeötlő, már-már aggasztónak minősíthető hasonlóságot, mely sok-sok elődjére emlékeztet. Az erdélyi magyar történetírást Bod Pétertől, Benkő Józseftől el egészen Kelemen Lajosig az jellemzi, hogy mérhetetlenül aránytalan a kiadott és kéziratban maradt munkák száma.” Ezt a – sajnos – valóban nemzedékről nemzedékre örökített történész „hagyományt” vitte tovább Bözödi György is. Vigasztalásul talán csak azt tehetnők hozzá, hogy az elvégzett munka, történelmi tanulmányai a fönt említett fényes történész nevek közé emelik őt. Ezt olvasva bizonyára cinkos mosollyal mondaná: – Jó társaságba keveredtem egyszóval!
TONK SÁNDOR

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék