Bogdán László
Átiratok múzeuma
Szerepek szerepe nárcisz
Hódolat Weöres Sándornak
1
álmod mégis elragad
tengerek fölött hegycsúcsok fölött himbál
ott vagy a delfin villogó uszonyában
völgyben szeded a szamócát
szélvédőn villan az arcod
sírásod tájfun
csillagsugáron tűnik mosolyod
nem vagy ifjú se vén
de mintha csak ebéd után aludnál
álmodod mind a kettőt
alakod sincs se vágyaid
vár az égi gondola
már nem is undorodsz
nem nézel vissza
nem is érdekel amit itthagysz
fűbe-fába kiáltás ének köveibe
meg nem térhetsz soha már
ülsz zene körhintáin
színek között a pacni
reggel bíborulsz sötétülsz este
zölddé válsz ha süt a nap
kékké ha esik
soha nem sárgulsz nem is fehéredsz
várod egyetlen párodat
eggyéforró ős alakká
nem bűvölhet a szerelem
amíg rá nem lelsz magadra
2
mondd mihez is kezdenél
lám a látás megvalósít
bár a szöge változik
bűvös levegő zenél
árnyék hűsít vár a rét
az első szó messzelódít
hajdani álomsidtól
emlékeidben gyerekkor
süllyed lassan elfelednek
első kedves tárgyaid
elhagynak volt vágyaid
nincs-ablakod ki van tárva
ha nem látnál a világra
mondd mihez is kezdenél
ha faképnél hagyna étvágy
sültjeid és söreid
keresnének más palit
ha kürtödbe belefújván
úgy éreznéd siketülsz
indulj el hát és kiáltozz
egykori csapásaid
emlékbeli tükreit
törjed-zúzzad ahol éred
bűvös levegő zenél
csend és illat elkísér
mondd mihez is kezdenél
ha ész erő szenvedély
mind egyszerre hagyna el
s tested öltené veszély
hova futnál merre mennél
 
3
álmod úgyis eljön érted
legelsőként is ezt kérted
büszke lehetsz hogy megérted
kővé váltál így ígérted
zene körhintáin szállva
suhansz az árnyék honába
akárha istenné válva
igézne hófehér bálna
amit elhagytál reális
látható tapintható
itt majd minden irreális
lebegő szín vízió
illatok fények emelnek
és szirének énekelnek
4
holdsugár lesz otthonod
ahol véget ér a kő
infantilis kerítő
bármikor elhagyhatod
visszakaphatod a tested
örökké otthontalan
kergetheted boldogan
hiszen mindig is kerested
először vizek tükrében
hagytad el lányok szemében
felejtetted nincs mit tenni
nem vagy már ifjú se vén se
készülődjél szenvedésre
nem kell mást csak várakozni
5
te csak várd magad az álom
veled marad fény az ágon
ha elhagy visszajön érted
ne rendítsen meg veszély
ész erő és szenvedély
emlékeid sűrűjében
képzeld szobornak magad
várd meg míg az ős alak
előtted megállva bámul
hidd el nincs más mód kitörnöd
irigyelheted a köldök-
nézők népes táborát
de ha kitart a türelmed
elhagyhatod börtön-tested
repülhetsz a légen át
(1973 ősz)