Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1996. július, VII. évfolyam, 7. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Szilágyi Domokos

Szilágyi Domokos
A fájdalom dalaiból
1. Kést adjatok
Kést adjatok, hogy testéből kivágjam
a fájást – bűvös és dühös sebész –:
elmetsszem a tehetetlenség torkát;
adjatok négydimenzióju kést,
hogy kivágjam sunyi emlékeit,
kik karomban orvul leteperik,
el tőlem, vissza, önmagába, hogy
fájjon, mint a haldokló csillagok,
hogy fájjon, mint a megpörkölt ideg;
kést adjatok, hogy lelkén az ezüstös
hártyát átszelve, a holt magzatot
kiemelhessem, s boldog üstdobok
ritmusát lopjam szívébe s a tücskök
önfeledt dalát vérköreibe,
hogy minden sejtjét beszője öröklött
s fölismert öröme.
2. Kő-szememből
Nyargalok szilaj fájdalmaidon,
sarkantyú-körmöm vágom véknyukba,
hogy kidögöljenek,
sörény-hullámaik fölött suhogtatom –
vijjogtatom szíjjas idegeimet –
gyerünk, hogy utolérjelek –
kő-szememből vizet ki fakaszt?
erőm buzgó ere kiapadt,
szavam leszúrva, akaratom béna –
s téged csillag-mélységbe ragad
a fájás űrhajója.
 
3. Barátom, halottak királya
Cipeltem rozsdás emlékeit,
cipeltem s tőlük mérgeződtem –:
árokban vinnyogó ló-hullát,
kifordult-belű tankot esőben,
szétfoszló fog-ínyt –: mintha homokból –
tátongó szemgödrök gyűltek rakásra,
holttestek gyűltek csontos halomba,
emlékemmé ivódott a bűzös máglya,
mely sercegtette az emberi húst
– volt, aki nyögött, volt, aki élt még –
s álmomban néha hallom e hangot,
visszavillódzik a lidérc-kísértés,
s mert elmúlt, tehetetlenül
üvöltök a tárt-ölű égre,
s hogy elmúljék, hogy sose legyen,
földgömbnyi markom szorul ökölbe.
Az öröm dalaiból
1. Szekfűk sóhajai
Tüdődből szó-szökőkutak
violaillat-zuhatag:
ível s zuhan s – kék éj –: ragyog;
súlyos élő, könnyű halott
lehessek – int, biztat, segít – –
s hallgatjuk hajnalig
szekfűk sóhajait.
 
2. Könyörgő
Forró napokban hűvös értelem,
csillagszikra-vágyakat csiholj,
hogy megmaradjak, s maradjon nekem
– tikkadt torokra csillagtüzü bor –
e súlyospiros-szirom-szerelem.
Legyen nappalom, legyen éjjelem,
csillagot csiholjak titkaiból;
szívembe szivárogva fényesen
ragyogjon – súlyospiros-tüzü bor,
hűvös napokban forró értelem.
3. Egy épülő házra
Erkély-sor, pucér még, hideg;
fésűfogakként meredeznek
belőle acélhuzalok –
a ház még alig született meg,
s felnőttként kezdi; ablakok
tisztuló szemén már megcsillan
az otthon melege, virít
a vígság a szobasarokban,
s lám, ott fönn, a hatodikon
már kiterített ruha szárad,
csapkodja hűs szárnyaival
fodros tükrét a kacagásnak –
– Hát sok szerencsét, új lakók,
s hosszú életet, fiatal
ház! – köszönök, s továbbmegyek
friss örömöm batyuival.
4. Ruha suhog
Ruha suhog, csönd kotorász
a fénylő suhogás mögött,
a csönd is szikra-kacagás,
csillagködök, csillagközök
testesült avagy testtelen
testéé, kitárulkozott
igazság súlya ez a csend.
Ruha suhog, suhog, suhog.
A festő halála
Emlékezés Papp Aurélra
Te is megszöktél ecsetek
színek fények vásznak elől
amint tárggyá váltál:
alakjuk vesztik számodra a tárgyak
idomtalan idomok
suhannak kilobbant szemed előtt
üres nyomod kong az utcakövön
barátod az árnyékoknak előreköszön
megmosdatnak
talán zene is szól majd
anyókák mondják: milyen szép temetés
adjon az Isten nekünk is ilyet
kislányok tág szemében könny leszel
egy darabig még szerves fájdalom leszel
kihulltál az időből
belehulltál az időbe
oly mindegy miként mondom
hadd gyászoljuk egy percig halálodban halálunk
most jó sírni egy kicsit
és aztán jó elfeledni a halált:
a tiéddel a magunkét is
és jó újrafölfedezni az életet:
a magunkéval a tied is –:
a fényt amelyet számunkra loptál
a színt amelyet számunkra loptál
a mozdulatot amelyet számunkra loptál
a mosolyt amelyet számunkra loptál
a mámort amelyet számunkra loptál
a józanságot amelyet számunkra loptál
az igent amelyet számunkra loptál
a nemet amelyet számunkra loptál
a hitet amelyet számunkra loptál –:
(Prométeusz vagy te is)
boldog orgazdák: hadd vegyük át
s a vágyat: kiszólni ki-nem-szólt szavaid
lépni lépetlen-maradt lépéseid
mosolyogni kialudt mosolyaid
és aztán halálodat halni
és oly súlyossá válni
mint te
a halott
te
a haláltalan
Ki tiltja meg
Hangsebességgel röpülünk,
szántjuk a fiatal eget,
padlónk a dús tengerfenék,
s a gazdag űr a mennyezet.
Otthonunkban, e közeli
végtelenben – ki tiltja meg,
hogy annyi közös akarat
egymásra leljen, emberek?!
Ki kényszerít, hogy szavait
halottá harapja a száj,
s ki kötelez, ki kényszerít,
hogy meghaljunk, ha nem muszáj?!
Ki tiltja meg a férfinak,
hogy nemzzen, a nő szüljön, és
az öregnek, hogy szép halál
várja és csöndes temetés?
Ki kényszerít, hogy szívedet
tárd a golyónak, agyadat
az őrületnek, s életed
csak holtoddal legyen szabad?
Ki tiltja meg, hogy fákat olts,
dolgozz, ölelj s az űrbe szállj,
ki tiltja meg, s ki kényszerít,
hogy féreg légy, ha nem muszáj?
Ki tiltja meg, hogy iskolát,
gyárat építs és műutat,
s hogy ne szólj rá, ha gyermeked
hangosan, jólesőn kacag?
Ki kényszerít, hogy házadat
rommá rombold, és pincemély
penészítse arcodat, s szemed
vakká vakítsa örök éj?!
Ki tiltja meg, hogy moziba menj,
vitorlást nézz a tengeren,
feslő bimbók titkát ügyeld,
s a búzát, mely neked terem?
Hangsebességgel röpülünk,
szántjuk a fiatal eget,
padlónk a dús tengerfenék,
s a gazdag űr a mennyezet –:
otthonunkban, e közeli
végtelenben – ki tiltja meg,
hogy annyi közös akarat
egymásra leljen, emberek?!
 
Munka
Májusi meditáció
Vérsejtjeidre puha kis oxigén-kacsok fonódnak –
ó, szüntelen ölelkezés,
ó, termékeny ölelkezés,
ki az erőt szülöd,
ki újjászülöd pillanatról pillanatra
az életet –
te kiáltsd zengve, csengve:
nézzél magadba is, a tudatos végtelenbe:
mert hogy ölelni tudjál, ütni, simítni, fényleni:
összefogtak érted a mindenség törvényei.
Végtelen vagy magad is, te, része a végtelennek.
Ereidben sugaras, óriás energiák bizseregnek.
Ha akarod, Nap, Hold, Tejút, minden ujjad körül forog.
Te vagy a cselekvő egész, ők a szolgáló atomok.
Ha akarod.
Ideges táncukból származik hűs nyugalmad.
Miattad és érted születnek, élnek, halnak.
Markold meg a búzák fejét, rántsad magasra,
virágok illatos porát gyűjtsd mézet-termő kasba,
hegyek sötét gyomrából hoz tenyereden délceg
világosságra, hasznodra a nyüzsgő, drága ércet,
növelj értelmes gépeket,
hogy ők szolgáljanak neked,
arasd le a sugarakat,
hogy éjjel világítsanak,
hogy télen melegítsenek:
ne legyen teled, éjjeled;
a dolgok tömegéből szűrj ki okot, okozatot –
a világ értelme: a te értelmed,
ha akarod.
Ó, szabad május, fényedet hadd öltözzük magunkra!
Legyen a munkánk: béke, legyen a békénk: munka!
 
Sötét betűk
Gulyás Pál emlékének
Ösztövér szemüveg alatt
gúnyos bánat, bús gúny áskál –
Fanyar ének, hars harag,
kiáltó költő, dús Gulyás Pál,
ennyi gyönyörű fájás, erő,
termetes indulat hogy férhetett be
ilyen silány, szikár termetbe
– hogy rikoltva törjön elő!
Csokonai – őt idézted –,
a keserű, kehes poéta,
ő a megmondhatója,
hogy miféle balek sors, végzet
emelte fölétek a poklot
kénköves fellegeivel,
hogy dacos feje belebotlott
mindenkinek, ki valamivel
magasabbról messzebbre látott:
hogy mi volt, mi lesz és mi van,
ki tudta, hitte a világot
s nem maradhatott hangtalan,
míg üvölthetett –: egy-csikasz,
sok-vadász elől menekülvén
(kiknek fegyvere ama törvény:
igaztalanoknak igaz) –
Forgatom könyvedet. Sötét
betűk, lapok, napok, éjek.
– Én megdöbbenve hajlom föléd,
unokám talán nem is ért meg.
 
Március
A napok mind szerelmesebbek,
mind naposabbak a szerelmek,
mind világosabb a világ,
áttetszőbbek az éjszakák – –
tavasz, tavasz csak, soha más:
szelíd, szerelmes suhanás,
viharos harc, fényre törő,
rügyek tánca, halált ölő,
fények zenéje, villanó,
vágyak acélja, tiszta szó:
béke, földet átölelő!

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék