Király László

Csúfhistóriák

Születésnapodra

Itt az ősz megint, mint

elhasznált költeményben,

melyben szerző emlékszik önmagára.

Valami nyírfák vetkőznek,

szláv asszonyok régi temetőben,

hol épp apád alszik

örökre, békétlenül hallgatva, várva

telek megszálló üvegzenekarait.

Ismét elfelejted gyűlöletté kiképezni

kitartó gyülevész düheidet –

kínlódsz velük naponta, mint

betöretlen, csapongó szabadcsapattal,

egyenruhátlan, vészjosló,

ismeretlen haddal,

mely folyton kiront, beront

egy felemelő, undok történelembe,

de nem képes már visszaszerezni soha

elrabolt éveidet.

Mégis a tied.

Miféle elmúlások, szolgaságok

az olvashatatlan levelekben?

Ki hullatja sárba, avarba

titokzatos emlékirataid?

Valaki sapkája a szegen, üldöztetés emléke,

ottfelejtett üzenet egy sorsról,

amelyet nem tudhatsz megfejteni.

Mellette szekerce, balta,

egérfészek-iszák,

lerombolt fecskefészkek emléke a gerendákon.

Mint a lemondás valamiről.

Gyere vissza, vagy el se menj,

szárnyaid leszakadnak.

Elveszíted magad ismeretlen tengerek fölött.

Vége a repülésnek,

mezők fölött szivárvány-suhanásnak.

Ami jó volt: az a rossz, és

ami rossz – marad,

miközben fellegesednek

egy keddi nap hamleti kérdései,

nem remélt korahajnalban, amikor

minden mozdulatlan.

De álmodban vízen jártál,

szerettél, ordítottál –

engedd végre szabadon szavaid,

kísérleti ketreced rab-állatait.

Minden visszatér.

1996. november 19.

A fe

rohadék mocskos undok férfiak ál

landóan megcsalják a fe

de különben csengetnek ki az isten várj csa

k nem is csengettek ki lehet az szívem

mi a jószagú mennyország megmondtam

nem vagyok se itthon se otthon a feke

megint csenget elküldöm a büdös

de hogy küldjem el ronda fér

fiak azonnal jövök miért ég a gáz ki az is

hülye banda megcsaljátok a fe

ki a nyavalya telefonál nincs is

telefonom ezt elfelejtettem

talán a CIA vagy KAF a Látótól de

ezek nem is ugyanott dolgoznak

atyaisten ha kell ha nem csalják a fe

de visszakapják levélben mekhiszemaszt

rohadékok teli a nadrág anekdotával

miközben állandóan csalják a fe

éjjel nappal lépcsőházakban marhák

felvonóban disznók

parkokban és fölöttük kivágják a fákat

hétfőnkeddenszerdáncsütpéntszombaton

vasárnap van pofájuk asztalhoz ülni

rohadékok jellemtelenek csak

azon jár az eszük

miközben nincs is fe

1996. nov. 25.

(Középhatósugarú vers)

Amikor Nagy Lászlóval

a Bem-rakparton.

Amikor Szécsi Margittal –

ugyanott.

Amikor Kormos Istvánnal

a Mikes Kelemen utcában.

Amikor Szilágyi Domokossal

a COLA nevű besúgó-központban.

Amikor Hervay Gizellával

A Fehér Tó városnegyedben,

később meg az Angyal utcában.

Amikor Páskándival a tatárbifszteknél.

Amikor Vadász Zoltánnal

vodkák között egy szőlőskertben,

hol minden tőkének asszonyi neve volt.

Amikor Szőcs Kálmánnal a Gambrinusban

3967 sör után. Amikor

Bencze Ferenccel (Liba) fösvény

sósperecek között,

vörösboros alagsorban.

Amikor Imrédi Gézával

a Continentál nevű úri putriban.

Amikor Flóra Jenővel

ötven liter szederbor mellett tévetegen.

Székely János úrral a Kiseleff-kocsmában.

Pásztor Giovannival imitt-amott.

Visky Árpival országutakon.

Péterffy Gyuszival mindenütt.

Vásárhelyi Gézával mindörökké.

Palocsay Zsigával cseresznyefák alatt.

Túl hosszú ez a vers.

Most aztán járhatjuk a temetőket,

sohasem lesz elég lábunk hozzá.