|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
John Keats NAGY OTTÓ
Tragédia öt felvonásban Fordította Jánosházy György ÖTÖDIK FELVONÁS
ELSŐ SZÍN Az erdő egy része Jön Conrad és Auranthe AURANTHE Nem megyek egy lépéssel sem tovább. Te fő csapás vagy a nyomorúságban; Menj: félek tőled. Sohasem remegtem; Minden tagom reszket most. Zord halál van Elszánt tekintetedben. Térden állva Tudnék esengni: menj, menj, menj el innen... Ott! ott a lombok alján lovainkat Látom! CONRAD S egy férfit. AURANTHE Igen, ott van ő is. Menj, menj: csak vért ne, vért ne, drága Conrad! CONRAD Ég áldjon! AURANTHE És bocsásson meg neked. Auranthe el CONRAD Egy órát éljen, s elképzelhetetlen Kínok közölt halok, vagy míg csak élek. Egy bűzös pincében tengődhetem! Meghal... csak húgomtól ne tud a meg A fickó, hogy hideg vas várja hátát. Conrad el Jön Ludolph az apróddal LUDOLPH Utat tévesztettünk, fiú, vesztedre mondd! APRÓD Valóban, nem találom több nyomuk. LUDOLPH Álljak meg itt? Itt haljak társtalan? E tespedt ágak tikkasztó homályán, Sötét kemencéjében fulladozzam... Hang nélkül... bosszú nélkül?... Fúj! Cudar vég... Cudar halál... fojtogató halál... Mardosó... néma... halálos halál! Elmenekültek?... Levegőbe tűntek? Elment! Nem érem el, hogy bosszul álljak! Álcás halál, mély csönd vermébe zárva! Síromba szippant, álom-nyugalomba! Ó, hol a pompás háborús zsivaj. Hogy elnyomná e tompa lihegést, Lombsusogást! Auranthe sikolt távolabb APRÓD Uram, valami zaj! Hallod? LUDOLPH Igen! Reménység! Muzsika! Ó, mily felséges lárma! Újra élek! Mindketten el MÁSODIK SZÍN Az erdő más része Jön Albert (sebesülten)
ALBERT Tarts még ki bennem, élet, csak az Ottó Lábáig… Jön Ludolph LUDOLPH Állj meg, címeres gazember! Mondd meg, az aljas némber merre van, Vagy átdöflek! ALBERT Jó hercegem, velem A kard végzett már; ámde mással is Végzett: Conrad megkapta a magáét... Látom, mindenről tudsz... LUDOLPH Hol van a húga? Auranthe berohan AURANTHE Albert! LUDOLPH Ott! Ott van!... Ő a szeretőd!... Öleld csak... meghal! Ó, te tiszta lélek, Imádd s vigasztald, míg végsőt lehet, Zárd le csókkal szemét! Nem őt szerelted? Elhagynád most, a végső pillanatban? Elhúzódnál gyáván tekintetétől A súlyos percben, mikor a halál Már nyitja ajtaját, hogy beeressze? ALBERT Bár az a döngő ajtó rám csukódna Minél gyorsabban, mert nem láthatok A holtak rejtelmes kamráiban Oly borzalmat... LUDOLPH Auranthe! Mit jelent ez? Mily borzalmat? Nem öröm napja ez? Nem lett-e hitvesem a női szépség És lelki romlatlanság mintaképe? A szép szemű, piruló Tisztaság! A szilf, ki annyit vél csak hó-kezével, Hogy félénken letép egy hóvirágot. Albert, sérted arámat – hölgyedet –, Ha borzalomról szólsz nászéjszakánkon. ALBERT Jaj, herceg, bár ismernéd szívemet! Nem oly bűnös... LUDOLPH Hallod: nem bűnös ő... Te sem vagy az? Akkor mi hát a baj? Elillantál... akár a levegő... Erdőbe rejtőztél... bosszúm elől; Nem érlek el... kacaghatod szegény Megcsalt Ludolphot... gúnyosan sziszeghet Felém az. erdő... Reszketsz: csak alélj, Magadhoz térsz majd. Ó, te baziliszkusz, Kezemben vagy. Hol járkál szép szemed, Hogy segítségül hívja ördögöd, S az pókká változtasson, hogy bemászhass Valami résbe, futva haragomtól? ALBERT A haldokló tanácsa hasznos olykor: Elszálltában békét teremt a lélek... Ereszd el... menj... ne pusztítsátok egymást... Felejtsd el őt... a bajból kijutott Mindnyájunknak,
s az irgalom... Ha meg tudják becsülni. Nos, Auranthe, Halljuk csak... nem fogytál ki úgy a szuszból... Segítség kell... Albert felnyög és meghal Egy mocskos lélek elszáll, És hasztalan üvölt az üres éjben... Hallgasd... hogy hív... Édes Auranthe, jöjj! AURANTHE Ölj meg! Ily förtelmes tett megrázná a földet... Egy szép menyasszonyt, ártatlan menyasszonyt! Nem, most mulatnunk kell, ahogy ilyen Meghitt és fényes ünnepen szokás: Jöjj, hadd vezetlek vissza termeinkbe... Ne húzódozz... hagyd az ellenkezést... Talán... Hitvány, az nem megy: húsz oroszlán Ereje bennem egy bárányka ellen... Egy búcsúszót még Albertnek... Gyerünk... Mindketten el HARMADIK SZÍN Belső udvar a várban Sigifred, Gonfred és Theodore jön más-másfelől
THEODORE Volt még ily éj? Elég egy óra, hogy mit nem hihettünk, Hitelt kapjon. THEODORE Legfrissebb híreid? GONFRED Azok után, mit az apród mesélt Albertről
s Conrad hercegről? A hercegnő
jöttéről. Kibocsáttatta Ethelbert apátot, S a kedves hölgyet, szép Erminiát, Fogságából. GONFRED Bezárkóztak a bús császárral együtt; Láttam fölmenni lassan hármukat: A lady sírt, a papot csuklya fedte. SIGIFRED Mi lesz? GONFRED Csak halál. THEODORE E büszke tornyok némák, mint a sír. GONFRED S a boltíves szobákban hercegünk Őrjöngve tombol. GONFRED Többet is lássunk. Bírja a szíved? Bemennek a várba NEGYEDIK SZÍN Teraszra nyíló kis szoba A színen Ottó, Erminia, Ethelbert és egy orvos OTTÓ Szegény fiam! Fiam, fiam! Ludolphom! Nem tudtok hát vigaszt számomra, gyenge Test s lélek orvosai? Sem a föld semmi orvossága nem hat, Ha nem kellő időben adagolják... OTTÓ Jámbor türelmet hirdetsz, szent apát... Erminia, kedves lány, jöjj ide, Ülj mellém, s add a kezed... Megbocsátasz? ERMINIA Szentek előtt imádkoznék is érted! OTTÓ Mért tarttok távol drága gyermekemtől? ORVOS Bocsáss meg: nem szabad, hogy lássa arcod... OTTÓ Talán Gorgo-fő volna az apáé? Nincs benne vígasz? Nem derítené föl Szegény fiam, nem gyógyítná a lelkét? Hadd öleljem meg, szólhassak vele... Szeretném... Ám ki gátol? Ki a császár? ORVOS Nem szabad, felség: túl sok volna ez; Úgy eltelt búval és izzó haraggal, Hogy egy sóhaj megölheti... s mi rosszabb... Szelíd fortélyokkal kell rendbe hoznunk, És kiváltképpen nem engedhetünk Szeme elé egy apát, kit szeret... Tele a szíve, nem tud befogadni Többet, s végezni dolgát. Igyekeznünk kell fellazítani Az elkeseredés felgyűlt erőit. Nem feszesebbre húzni... De volna még tanácsod: hallgatom. ETHELBERT E tudós doktor egyetért bizonnyal. Hogy semmi ügyben nem szabad vele Most ellenkezni: egy szemrebbenésnek. Elejtett szónak is engedni kell Abban a percben: így zavart esze Magától helyre jön. ORVOS Más módja nincs. OTTÓ Nyissatok ajtót: halljuk, csend van-e. ORVOS Könyörgök,
felség... OTTÓ Akarom! Nyissátok... Csitt... Boldogtalan fiam! Szegény fiam! LUDOLPH kintről látatlanul Töltsétek meg kupám: Itt az
egészség! OTTÓ Hadd halljam bár a hangját; ez. nem árthat... És elfoghassam elhaló szavát, Lélekharangomul bár; ez nem árthat... Ó, halljam hát a hangját... Hallga! Ez A csend azt súgja nékem, hogy halott! Úgy is van. Gersa? Jön Gersa ORVOS Szólj, hogy van a herceg? GERSA Nyugodtabb: nem oly vad s tüzes az arca... Fáradtságról
panaszkodott... Ez jó... ez jó... csak már szunnyadna el, S megússza. Óvd minden bajtól... s hozz jobb híreket... ORVOS Keresd a kedvét. Én félek bemenni: Ha megpillantja sötét köntösöm, Megijed tőle, s él a gyanúperrel: Betegnek véljük őt - holott nem az... GERSA Megnyugtatom, ahogy tőlem telik. Gersa el ORVOS Ez földerítheti felségedet: A fáradtság fölöttébb kedvező jel, Reménnyel tölt el. Méltóztass kilépni A hűs teraszra: a friss levegő Elfújja bús kétségeid felét. Mind el ÖTÖDIK SZÍN Ragyogóan
kivilágított és pazar pompával berendezett díszterem, arany és ezüst ét-
1. LOVAG Kínoznak minket, együtt és egyenként: Ide-oda küldözgetnek, cibálnak, Akár az alvó képzelethez láncolt Álom-árnyékokat. Most mért vagyunk itt? GONFRED Nem vagyok jós; engednünk kell, tudod, A hercegnek mindenben, ha e házat Kell is felgyújtani. Hallottad-e, Hol a gonosz
hercegnő? A szomszédban; nem láttad azt a két Markos vitézt az ajtóban? Suttogva beszélgetnek 1. HÖLGY Mily gyászos csődület! 2. HÖLGY Akárcsak egy nagyúri temetés. 1. HÖLGY Mily baljós suttogás! Nézd: Gersa jön! Jön Gersa GERSA Most derűs arcot: mosolyogjatok. Mint aki boldog; fürkésző tekintet Ne érje őt; ha szól valakihez, Ne csodálkozzék és higgadt szavakkal Feleljen, bármily furcsa is a kérdés. Tegyetek meg mindent... bár nincs szerintem Remény a gyógyulásra! Íme, itt jön; Amint mondottam: nincs csodálkozás. Jön Ludolph, Sigifred és az apród követi LUDOLPH Mily fényes társaság! Sok ritka szépség! Orpheus ajka és Plato fantáziája, Amphion lírájának ereje, Vagy dörgő Juppiter mély hangja kéne, Hogy illőn üdvözöljelek. Jövet Sugdolózást hallottam... Milyen okból? Természetes a sugdosás: mikor Psychét csókolta Ámor, összebúgtak Az istenek... De az a hallgatás is. Szépek e kárpitok, és mint halandó, Nem kívánhatnék jobbat; ámde nyilván Létezik ennél drágább pompa is, Tágasabb boltú, roppant díszterem! Felhő-függönyt szeretnék, bár nem illet Meg mint halandót: aranyat s bíbort, Szférákból csüngő, színezüst ködfátyolt, Megsodort fény zsinórjával kikötve, S körülrojtozva könnyes meteorral! E fáklyák s csillárok szépen ragyognak, Mert rossz salakból lesz a földi tűz; De szemem izzóbb sugarakat inna, Mik nem vakítnak... Ez itt csak sötétség... Hunyt szemmel tündöklőbb világot látok, Pazar holdakkal s hulló csillagokkal, Zuhogó fényárt, gyémánt lángokat, Bugyogó forrást, mely élő parázs. Ez. itt sötétség... Nincs
sötét? Késő van: a lakoma fényei A pirkadatba vesztek. LUDOLPH Nincs még reggel? SIGIFRED Kora hajnal van. GERSA Jó sokat aludtunk; Igaz, herceg? LUDOLPH Igaz, hogy összetűztünk; De nem vágtuk le egymást... Mily szerencse, Nagy ég: nem száll ártatlan ver fejemre! SIGIFRED Hagyd, Gersa, menj! LUDOLPH Három vendég hiányzik; Kettő azért maradt cl tán, mivel Borús kedvű, vigasság-gyűlölő: Ők adhatnák okát. A harmadik: Mély-kék szem, a fehér héj könnyű árnyát Szegélyén zsenge pilla növeli, S ében szemöldök-pár ível fölötte. Csodás finomsáp fehér temploma, Minden ízében illő, sima forma... Mindkét felől gyöngéd idomú orca, Oly isteni, hibátlan, hogy szemünk Káprázik szép arányait figyelve, S báván bámulja, varázskép gyanánt! Az orra kicsiny, illatos, tündéri; Ajkai... esküszöm, ily leple nem volt Még embercsontnak... Meglátjátok őt! Itt lesz tüstént; igen, látjátok őt, S bámulhattok, barátaim, hisz oly szép. A föld fő ékessége, és az égtől Enyém a házasság jogán... enyém! Türelem, emberek, kellő időben Ide idézem, s hívásomnak enged, Mert kötelességtudó, nyájas asszony. De hallani szeretném, hogy milyen Muzsikával fogadjuk... Nosza, halljam! SIGIFRED Zsongítsák el szelíden a zenészek! Lágy muzsika LUDOLPH Nincs semmi jobb... Nincs... Megelégszem ezzel: Könnyfacsarón édes melódia, Telt s fennkölt hangzatokkal; jó ez így is, S még édesebb lesz, mikor őt magát Látjátok besuhanni, kiürített Ékszerdobozok díszében, uszályát Félholdaktól aranyló patyolatba Öltözött dámák hordják (flitteres Selyemben pompáznak mások); hercegnők S gyöngyös őrgrófnék bókolnak neki... Mily szomorú, hogy a legszebb teremtés... Föl se vegyétek... Mily szomorú, mondom, Hogy az, ki első szépe a világnak, Így elrekeszti tőlem önmagát Bűnének sáncai mögé! 2. HÖLGY Mennyi sirám! 1. LOVAG Siralmas is valóban! LUDOLPH Idehozzák a színetek elé, Aztán... aztán... 1. HÖLGY Elréved. GERSA Ó, sors, hol lesz vége ennek? SIGIFRED Sejtem már szándékát! De nem szabad Behozni a gyalázatot ide: Meg kell gátolni. GERSA Jaj nekem! Csitt, csitt! Mindjárt őrjöngni kezd megint. LUDOLPH Bűn sánca! Én, én voltam a balek, Ő meg a kókler! Ám ki most a kókler, Ki a balek? A rászedett balek, Lépen ragadt holló? Pusztulnia Kell mindenképpen! Itt van a kezem közt, Eltiprom! Várjunk csak! Csodálkozom, Hogy apám nincs itt. Jó barát. Sigifred! Hozd ide nékem... és Erminiát is Lássam még elalvás előtt... s Ethelbert Áldjon meg engem; megteszi, tudom, Bár én átkoztam őt. SIGIFRED Vezesselek Talán hozzájuk inkább... LUDOLPH Nem, bocsáss meg: Még hátravan egy s más... Hozd ide őket. Sigifred el Egy apa mosolya mini napsugár Árad beért üdvöm kévéire, S bájos arám szeretném felköszöntni Egy mély serlegben... hm... miféle borral? Legyen erős ibér lé, ő görög? Halvány calabriai fajta? Toszkán? A vén Etna szutykos sajtóiból, Mik dús szürettől mocskosak, akár Egy bíbor mészárszék, hol maga Bacchus Szúrta föl duzzadt ereit? Apródom? APRÓD Itt, itt! LUDOLPH Állj készen a szolgálatomra: mindjárt Gyöngéd üzenetet viszel; közel van Az óra, melyben felmondom a nász Szentségét: finoman szőtt bosszú lesz! Vésd fel síromra, ha majd benne nyugszom, Mondják: E herceget rútul becsapták, De szégyene hamvából magasabbra Szállt a tüzes föniksznél, s tisztító Lángok perzselték fel gyalázatát... Nem küldtem-é, uram, esak az imént. Apám után? LUDOLPH Jobb volna tán Mégis nem jönnie. Jön Olló, Erminia, Elhelben, Sigifred és az orvos LUDOLPH Te jó ember, kinek szent feje ellen Őrültmód összeesküdtem, kiváltképp Újdonsült szép asszonyomért, akit most Büntetnem kell, ne nézz. oly szomorúan! Ez irgalmas szem
megolvasztja szívem, Tízszer hozott ítéletet! Fel... ébredj... Öltsd fel bírói arcod, a szokott Vaskemény nyelvvel szólj! Olyasmit látsz ma, Mi tapsot érdemel, aranybetűt! Add hangod az enyémhez, és itélj: Én hajtom
végre egymagam! Mi ez? Apád szerelméért, könyörgök, Ne
kegyetlenkedj. Nem! Nem! Ott vár a templom kórusában, Az áldozatra feldíszítve, s én, Igazság papja, fel is áldozom A harag oltárán! Átfúr egészen: Ahogy a féreg falja a diót. Úgy rágja ő, a skorpió, agyam! Hallom, hogyan mardos! Pusztuljon egyszer, Aztán, apám, viszem a légiókat, Acél falankszokban, lándzsás sorokban, S zord intést fúvatok a trombitákkal Békébe szunnyadt
nemzeteknek! Szavad
törvény... ma még felejts... Bevégeztem... Most! most feszül az izmom, Rohanni,
tenni serkent! LUDOLPH Mily angyal hangja ez? Erminia! Ah, kedves lány, ártatlanságodat Majdnem bemocskoltam; de szánva bánom: Megbocsátsz nékem? Szent ember, te jó Ethelbert, véled békében halok meg? ERMINIA Meghalni? Mért,
uram? OTTÓ Orvos? ORVOS Ez meghaladja tudásom. LUDOLPH Tudom, tudom... Bolyongtam is... nem itt... Félőrülten... De szándékom feledtem. Mozogj, mozogj, Auranthe! Hahaha! Kölyök! Apród! Szólj, hurcolják ide! Fuss! Ez végez vele! Tőrt húz elő OTTÓ Fiam! Fiam! SIGIFRED Ezt nem szabad: megállj! Egy kis beszélgetés... nem árt... Siess! Apród el Hozzátok őt... nem félek semmitől. HANGOK Uram! Uram! Jó herceg! LUDOLPH Miért zavartok? Ki innen! Ki! Ki! Ott van ő! Nesztek! Nesztek még! Nem, nem: Ez így nincs jól... Ő hol van? Az ajtó feltárul. Jön az apród. Auranthe köré csoportosult nőket látunk a belső szobában APRÓD Ó jaj! Uram! Nem tudják idehozni. Merev a karja… ujja jéghideg… LUDOLPH Halott! Megtántorodik és a többiek karjaiba esik ETHELBERT Vegyétek el a tőrt! GERSA De csínján! OTTÓ Adj hálát Istennek! GERSA Nem!... Ne szenvedne bár sokáig! LUDOLPH Meghalt... Nyugodt vagyok... Urak, jó éjt! Mind elfáradtunk... Nyissák meg az ajtót: Lefekszem!... Holnap... Meghal
A FÜGGÖNY LEHULL
|
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék