Egyed Emese
Hamvas titkok dicsérete
Két tételben

1.
Családtagsági bizonyítvány
Víg tüzeket láttam szemedben,
könnyű táncot kimért léptedben,
tisztaságot rejtőzésedben.
Csak téged választhattalak.
Játszadozásod elképzeltem,
hajladozásod elképzeltem,
közeledésed elképzeltem,
örömmel választottalak.
Tudtam, hogy megéred a pénzed,
hogy meggyűlik a bajom véled,
a tiltott gyümölcsöt eléred,
de mégis – hazahoztalak.
És hunyoroghatsz: köztünk laksz már.
Teljes jogú családtag vagy már.
Szeretetet kaptál és adtál.
Varázsmacskának tartalak.

2.
Dominó
Látom, a verebet nézed. Csak ablakon át, de igézed.
(A fázós lábú szabadság... nézd, hogy kísérti a macskát!)
A morzsa begyben, veréb... huss! (Így kell, hogy lelkedig eljuss.)
A fájás a szívben, a csendben. Merengünk kísértés közben.
Már
félórája nézel kifelé. Felhő és ég.
És – érthetetlen hangok.
Vársz valamire, vagy vársz valakit.
(Szemtelen verebeket hallok!)
Kitalálták a festett egeket, ki
az életelrontó ábrándozást.
De te tűröd a közvetett varázst,
az elérhetetlen játékot nézed,
elítéled s imádod az egészet;
hírt hoz valamiről, letűnt világról,
elvesztett macskaüdvről, boldogságról.
Három fekete testvéred a kertben.
Fel-alá kószál, szanaszét, meg össze.
Hogy napjait az élethez kötözze.
Hogy léptét anyaföldhöz igazítsa...
Nem vágyunk vissza!
S ha vágynánk is: mi végre?
A teremtő lemondásunkat kérte:
kutyák – vagy farkasok dala.
Nem kérdeznek, mivé leszünk.
Dorombolunk.
Eszünk.
S ha néha-néha karmolunk,
meglakolunk, mint fagytól rég a Kertben.
(Így – macskalétbe rejtezetten.
De mintha nemcsak macska..., s nemcsak
farsang jegyével keltezetten.)