Asszonyok a mindennapok frontján
Zakariás Erzsébet: Asszonyélet Erdővidéken. Mentor Kiadó, Marosvásárhely,
2000.
Zakariás Erzsébetről el szokták mondani, hogy következetes néprajzos, aki nem
csupán elméleti munkásságában kapcsolódik a népi kultúrához, hanem élete egy
bizonyos szakaszában benne élt, benne alkotott, hiszen gyakorló zenészként a
folklór bűvkörében aratta sikereit. Ugyanakkor arra is utalni lehet, hogy nőként
olyan témát választott kutatása tárgyául, amelyet a megfelelő empátiával képes
kifejteni, és a műfaj módszereiből adódóan a megfelelő bizalomnyeréssel tud
dokumentálni. Vagyis szerencsés témaválasztás ez.
De ez nem minden. Nem csupán ennyi teszi ezt a dolgozatot emlékezetessé.
Egyrészt a hatékonyság nem témafüggő, személyfüggő inkább, vagyis a szerzői
tehetségből és tudásból fakad ereje. Másrészt a tudás, a szociográfus tudása
ebben az esetben sem mondható belterjesnek (nőiesnek): látványosan tájékozott
a szociografikus és filozofikus deskripció terén is, és hogy miféle forrásokból
táplálkozik e tudás, a kötetbeli bevezető tanulmány jól szemlélteti.
A mottók is erre utalnak. Hamvas egyfajta területenkívüliséget jelent, újfajta
megközelítés lehetőségét veti fel, másrészt a Nagy-Ajtai Cserey Farkasidézet
arról tanúskodik, hogy a kérdéskör a múltban gyökerezik, hogy mindaz, amivel
ez a könyv foglalkozik, elsősorban egy ősi hagyományból eredeztethető, annak
továbbélése, illetve egy társadalmi jelenség lassú, ám egyre gyorsuló lebomlása.
Az a legjobb, amikor valóban eltéríti a tudása és az ízlése, eltéríti' a részrehajlás
zsákutcáiból, és izgalmas, alig bejárt területekre vezeti.
A megfelelő stációkat végigjárva jut el ezekhez a szempontokhoz. A nőkérdés
társadalomtörténeti megközelítése, történeti beágyazódása, majd a földrajzi
betájolás után kerül végül sor a részletes ismertetésre. Miként élnek az erdővidéki
asszonyok?
Ez természetesen összetett kérdés, nem is gondolná az ember, mi minden ide tartozik,
és mi minden kerül a hatásköre alá. A Gyermek a családban című fejezetben
arról van szó, hogy miképpen dől el, hogy mi lesz valakiből, milyen munkára
fogják, annak függvényében, hogy milyen neműnek született. És ha lánynak, akkor
eleve kiszabott a sorsa. A nagykorúság elérésével pedig meg is pecsételődik
ez a sors, és az ismétlődések ciklusában a női szerep semmi változatosságot
nem jelent, illetve csak csekély mértékűt. A láza-
dókat nem a külső, hanem a belső, közösségen belüli erők győzik le, és térítik
vissza.
Nem is gondolnánk, de már az öltözet is a betagozódásra szolgál, arra végül,
hogy visszatartsa a lázongót. A bálozások, a különféle munkamenetek, a konfirmáció,
a terhesség, a lépten-nyomon felbukkanó tabuk az asszonyi lét determináltságának
meghatározói, objektívvé vált szubjektumok. Végigkövetve egy asszony életét,
a mindennapjait, kiderül, kizárólag súlyos és megkerülhetetlen szerepek szerint
élheti az életét. Mindenre kidolgozott szertartásrendszerek, viselkedésmodellek
nyújtanak fogódzót, a konfirmációtól a terhesség-megszakításig.
De a gyermeknevelésen túl még ott vannak a munkák is, amelyeket a gyermeknevelés
mellett el kellett végeznie. Mi tartozott az asszony munkarendjébe? Érdemes
idézni a munkarendjét: reggel négykor felkelés, tűzrakás, állatok etetése, fejés,
reggelikészítés, tej leszűrése, reggel hétkor szárnyasok kieresztése, etetése,
rendrakás, utána főzés, ebédvivés a mezőre (pontban harangszókor), mezei munka,
délutántól kora estig, szénaforgatás, takarás, kapálás stb., este vissza, állatok
ellátása, fejés, tojásbegyűjtés, vacsora, mosogatás, rendrakás, varrás, lefekvés.
Illetve e napi feladatokon túl a beteggondozástól a kenyérsütésig, a nagymosásig
minden az asszonyra tartozott.
A kötet második része tartalmazza a gyűjtés anyagát, és ebben hiedelmek és szokásmagyarázatok
találhatók, illetve visszaemlékezések egy-egy fontos vagy érdekes eseményre.
A bő anyag mindenképpen megerősíti az előző rész elméleti fejtegetéseit. Az
tükröződik benne egyebek mellett, hogy még a látszólag életen túli hiedelemvilág
is ezt a fajta rendet képezte le. Ugyanakkor felfedezhető egy fontos jelenség:
arra kapunk választ, hogy az asszonyéletben tapasztalható viszony- és kapcsolatrendszer
hogyan nyilvánul meg a társadalmi élet egészét tekintve, milyen szerepe volt
az asszonyszokásoknak a társadalom kialakulásában. Ez ennek a kötetnek a legizgalmasabb
kérdése. A szerző nem dönt efölött, ellenben kiváló anyagot tár lelkiismeretes
munkával az olvasó elé, akinek joga e döntés, joga és lehetősége. Szempontokat
és nyersanyagot tár olvasói elé ehhez a döntéshez.
Ugyanakkor jótékony visszahatása is tapasztalható a gyűjtött anyagnak: mert
a visszaemlékezések spontán nyelvi ereje látható eredményességgel szabadítja
meg az elmélkedőt a nehézkes és bonyodalmas szerkezetektől.
NAGY ANDREA