Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2002. június, XIII. évfolyam, 6. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Jánosházy György

A János király elé
A János király mifelénk kevésbé – sőt kevéssé – ismert és becsült műve Shakespeare-nek. Hazájában hazafias szelleme folytán is népszerű volt a maga idejében, és időnként – történelmi események, politikai helyzetek függvényében – elő-előkerült később is egy-egy hosszabb előadássorozat erejéig; emlékezetes Peter Brook 1945-ös nagy hatású produkciója Paul Scofielddel a Fattyú szerepében. Magyar nyelvterületen a Nemzeti Színház néhány elszórt századfordulós előadása után az utóbbi években próbálkoztak meg vele itt-ott.
E királydráma sorsa semmiképpen sem volt szerencsés tájainkon. Arany János fordította másfél évszázaddal ezelőtt, két másik Shakespeare-darabbal együtt – de míg a Hamlet és a Szentivánéji álom a magyar műfordítás iskolateremtő remeke, mérceállító, örök mintakép, a János király művészi érték dolgában és főképpen színpadi használhatóság tekintetében jóval alattuk marad. A János király Shakespeare egyik legmanierisztikusabb műve, különösen erősen hatott nyelvére a kor olasz eredetű stílusdivatja. Arany nagyon idegennek érezhette ezt a maga földön járó magyar nyelvétől oly távol eső, sokszor bonyolult és tekervényes kifejezésmódot, szokatlan, vagy éppen furcsa képalkotást, amely néha túlcsap nyelvünk tűréshatárán. De úgy vélte, fordítói tisztessége kötelezi, hogy teljes hűséggel – mai szóhasználattal: egy az egyben – igyekezzék áttenni nyelvünkre az angol szöveg minden részletét. Ha ehhez hozzáadjuk azt is, hogy a 19. század derekán fölöttébb szegényes filológiai apparátussal kellett beérnie, és sok esetben nem figyelhetett fel a szókészlet immár két és fél évszázados változásaira, a gyakori szemantikai módosulásokra, akkor nem csodálkozhatunk, hogy fordítása nemcsak hosszabbra sikerült az eredetinél (az akkori gyakorlat megengedte ezt), de sok részletében emészthetetlen színész és közönség számára egyaránt. Persze, ahol nem kellett ilyen problémákkal küszködnie, ott művészi ereje teljes szépségében mutatkozik meg Arany János, a költő, a magyar nyelv páratlan mestere. Csakhát ez nem elég ahhoz, hogy egészében fenntartsa és színpadképessé tegye a szöveget, amely helyenként még az olvasó számára is kemény dió.
Ezért vágtam neki egy olyan fordításnak, amelynek célja, hogy – Arany számos szép sorát, kifejezését, fordulatát megőrizve – összehangolja, összebékítse a mű stílusát a magyar színész és néző/olvasó befogadókészségével. Ebben a munkában nagy segítségemre volt – paradoxálisan hangzik – az angolból fordító költő joggal felpanaszolt, örökös nehézsége. A modern magyar fordító, aki nem lépheti túl az eredeti terjedelmét, a két nyelv olyannyira különböző természete folytán állandóan kénytelen tömöríteni, szelektálni – és természetesen azt szűri ki, ami fölöslegesen terhelné magyar szövegét.
Emellett szól az az elvi meggondolás is, hogy a manierizmus azoknak az évtizedeknek uralkodó irodalmi nyelve volt, a korabeli angol többé-kevésbé otthon volt benne, korántsem érezhette annyira szokatlannak, mint a mai magyar – vagy a mai angol.
A Hamlet, a Lear király, a Szentivánéji álom után is különösen megerőltető feladatnak bizonyult a János király, de azt hiszem, megérte a fáradságot: ez a darab sokkal jobb, mint ahogy az irodalmi és színházi köztudatban - a „szakma” köztudatában! – él. Lélegzetállító drámai helyzeteket, pompásan kidolgozott, nagyszerű figurákat kínál; az angol színpad legnagyobbjai remekeltek benne. Erdélyi színpadon is megérdemelné a bemutatást; „üzenetét” rendkívül időszerűnek érezhetjük itt is: a tehetetlen államvezetés, a koncepciótlan nagyot akarás szükségszerűen zsarnokságba és felfordulásba torkollik.
Egy megjegyzés a jambus becsületének védelmében: a Worcester helységnév helyes kiejtése, a magyar fonetikához közelítve: Wuszter, a Salisbury névé: Szolzberi; Swineshead: Szvájnszhed.
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék