Mircea Dinescu
Mircea Dinescu
Ének a kihunyt lámpásról
Minden tömlöc kapuja kitárva
ám lélek se lépett rajtuk át,
egyik álmot hurkolt a nyakára
másik falba temette magát.
Föld alól többé templom sem épül
senki többé zászlót sem ragad,
egyik könyökével küzd vitézül
másik fejjel töri a falat.
Aki énreám vár, az ne várjon,
bennem az ember kihunyt, nem él,
rontás ül a pállott napsugáron,
és a könny nem víz de pengeél
Nos?!
Egy vidéki lapocskát adnátok csak kezemre
meg egy rossz deszkabódét porlepte ócska táblát
s a vaníliaillat minden várost belengne
nyílt kikötők szagával
JÁNOSHÁZY GYÖRGY fordításai