CSISZÁR LÁSZLÓ

Előbb a hattyú tollazatát

Hallgasd a történelmet
A vénasszonyok meséiből
Tanuld az elhallgatott
Szavak birodalmában
Ahova betévedtél
Vándorbotoddal szétroppantva
Sok csigaházat
Felnyílnak ezek mint
Kotlós tojás belsejében
A puha szarvú csibék
Sötétbe nyúlva befele
Visszafele letapogatva
Összegubancolódott
Ördögi szerveiket
Nézd az ajtókat tanuld
A könyvek lapjai
Ugyanúgy forognak
Vászonhálók zsanérjaiban
Nyikorgás nélkül
Időtlen időktől zsírozottan
Ujjlenyomatoktól maszatoltan


A hegy szürke patakjánál
vártunk

a hegy szürke patakjánál
mint két kőlenyomat
vártunk felszerelt bányászokat
ujjongjanak a feltárt titoknál

itt ülünk ketten
kik meghasonultunk kövekkel
lezárt pillékkel
kavicsban igazgyöngyöt keresve

szemünk zöld és piros váltói égnek
betanult sorai lágy füzeteknek
bőrünkön hajnali tábortüzek
 
orrunkban fürdők bőr illata
ingünkben hegycsúcsok izzadmánya
ülünk és szívünket elnyelik vizek


Boszporosz

Állok
Falevélhajó ringását
Nézem
Magukbahengergőzött
Borostyánok
Futnak körém
Vízgyöngyhullató esőket
Várnak a marton
Maradok
Hullámökrök legelik
A mérföldeket
Az emlékezés
Moszkitóhálójának
Rácsos árnyékából
Hajasbabákkal
Csónakok jönnek


Negyedik beszélgetés

ATARAXIS
A hajóteknő fájába vésett szívek
a verseim.
KÖLTŐ
A képek beszédesek, tényleg a műveid.
ATARAXIS
A kő, amelybe belebotlom, az a vers.
KÖLTŐ
A tekinteted peremén elvonuló szikla
a csend; belehasít a jajkiáltásod.
ATARAXIS
A fák kérge alatt verset találok.
KÖLTŐ
A kéreg díszes erezete nem vakít el?