Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1990. október, I. évfolyam, 10. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Jánosházy György

Jánosházy György
Repülő szerelmesek
Chagall képei előtt
Ő tudta jól, ő még emlékezett:
lebeghetünk szárny nélkül is az égen
sivár utcák, komor házak felett,
kakas hátán, vagy istenség ölében.
Kiben forrón él még a gyermek-álom-
az áldott művész, boldog szerető
gomolyfelhőként úszik át a tájon,
nem fogja vissza törvény és erő.
Béklyótlan lelkek, szállnak, messze, messze
szép röptüket virág és dal kíséri,
a földek nászi himnuszt énekelnek.
... És báva népek nézik hüledezve,
és kacarásznak – mert titkuk nem érti,
csak a költő, a megszállott s a gyermek.
Tűnt idők asszonyaihoz
Ti régi asszonyok, rátarti szépek,
kiket csak bámulhattam nyálcsorogva –
hollókarmok firkáltak arcotokra,
és minden hamvas, hűs rózsát letéptek.
amint Ronsard rég megjósolta néktek,
ronggyá foszlott víg szátok hetyke fodra,
bűnbánóan hiába mosolyogna:
ma már a kutyának sem kellenétek.
Most új szépségek, a hajdani lánykák
élesztgetik szívek hamari lángját,
de alig merek rájuk nézni loppal:
fájós derékkal kinek kellek én is?
Múló évek hátán elmúltam én is
tavalyi hóval, régi asszonyokkal.
 
Be messze vagy
Alig három lépésre tőlem
be messze, jaj, be messze vagy;
fájón borzong a szív s az agy
hantod fölött a temetőben:
rég nem gondolsz már rám s a Földre,
nem bizserget meg vers, virág,
az a lecsüngő, kajla ág
emlékeid is felsöpörte.
Mint barbárok taposta oltár,
torzképe vagy annak, mi voltál:
magadtól, mástól idegen.
Homályba tévedt, árva porszem,
itt vagy – és nem vagy már sehol sem
hazád egy sír – s a Végtelen.
Kék csillag
Ha vállát megnyomták az évek,
s nem kerget már felhőt az ember,
mert szíve megtelt furcsa csenddel,
s didergető gödörbe réved –
már nem jövőn: múlton mereng el,
árnyakkal fekszik, gonddal ébred,
bogáncsos útra félve téved,
nem játszik új s új szerelemmel.
De vén zugokból, mint egy égi
emlék, pókhálóit ledobva
előtoppan egy régi-régi –
s a ványasztó gond szertefoszlott:
kék csillagot tűz homlokodra,
és Földdé bűvöli a poklot.
 
Egy vagy velem
Tudom minden szavad, még ki se mondod,
oly mélyen lakom benned, és te bennem,
a csontjaimban, minden zsigeremben:
mondat végére te teszed a pontot.
Te tűnődsz rímeiken, ha verset írok,
én izgulok, ha megütik a gongot:
egy vagy velem, a gondom a te gondod,
arcmásod őrzik teleírt papírok.
De messze jársz, felleg borult szobámra,
üres papírra hunyorog a lámpa,
megfelhősítik szemem is az évek.
Egy vagy velem kétségben és örömben;
a Vers vagy – és pók szőheti be könyvem:
amíg te vagy, tebenned én is élek.
Fullaszt a por
Nézd ott, tán száz fényévre innen,
azt a magányos csillagot,
mely kis harmatcseppként ragyog
búcsúzó nyári éjeinken.
Fullaszt a por s a gyűlölet...
Mondd, elszökünk oda egy éjjel
bogárháton, tücsökzenével,
hol sanda árnyék nem követ?
Akarod-e, hogy csak mi ketten,
mint két bolondos, víg kölyök,
hűtőzzünk kozmikus szelekben,
hogy világok fényébe öltözz,
és születő Napok között
emlék se kössön már a Földhöz?

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék