Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1991. július, II. évfolyam, 7. szám »
Egyed Emese
Cserék
1. Tűz, víz
omlik a part, elszivárog a víz
gondolj az égre védtelen magányos
madárt hullámot sóvárogva visz
vég nélkül terjed megtér önmagához
tart a jövő gyermekkezeivel
mocsarasodnak meghitt útjaink
mindegy lesz majd mit vélsz miben hiszel
milyen a láng a füstjei hova int
házat cserélnek féktelen szelek
tölgyet ültetsz színjátszó ingoványba
ki sejtené hová mivé leszek
kinek a búja vagy vigasztalása
2. Lehelet
nyers szavak sisakrostélya mögül
érzik a visszafogott lehelet
a lélekmadár álmodon megül
elmúlás incselkedik teveled
ha hozzászoktál béklyóidhoz kedves
ha fázol mikor acélsodrony ing
nem vérzi tested nem tapad ínyedhez
pörlekedő nyelv élsz szabály szerint
már nem te vagy csattoghat bár a szélben
pajzsod sisakforgód és sarkantyúd
nem vagy sehol lelked szomjan és étlen
mellvasak nélkül Léthe felé fut