LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1991. jĂşlius, II. ĂŠvfolyam, 7. szĂĄm »
Grendel Lajos
EINSTEIN HARANGJAI
RegĂŠnyrĂŠszlet
Hetekkel kĂŠsĹbb, amikor mĂĄr tisztĂĄzĂłdtak a fĂŠlreĂŠrtĂŠsek, hogy helyĂźket ĂĄtadjĂĄk
mĂĄs fĂŠlreĂŠrtĂŠseknek, DĂłra elĂĄrulta, hogy kereken egy hĂŠten ĂĄt injekciĂłztak,
mert Ăgy akartak kĂĄbulatban tartani mindaddig, amĂg az utcĂĄn el nem dĹl a
forradalom sorsa. NĂŠha, amikor az injekciĂł hatĂĄsa gyĂśngĂźlt, s mĂŠg nem szĂşrtĂĄk a
karomba a soron kĂśvetkezĹt, ĂĄlmok kergettĂŠk egymĂĄst a fejemben. Nagy tĂśbbsĂŠgĂźk
ĂśrĂśkre elveszett az emlĂŠkezetem szĂĄmĂĄra. NĂŠmelyik ĂĄlom azonban megmaradt,
mintha egy lemezt operĂĄltak volna be az agyamba, amely csak a zavaros ĂĄlmokat
tĂśrli, a fontosabbakat viszont rĂśgzĂti.
Egyik ilyen ĂĄlmomban Microfil Ăźlt az ĂĄgyam mellett egy karosszĂŠkben, ĂŠs
beszĂŠlgettĂźnk.
â Lenin nagy lĂĄtnok volt â mondta Microfil. â Ăn is az vagyok.
â Mit jelent az a szĂł, hogy Microfil? â kĂŠrdeztem.
â Semmit â mondta. â Ezt a nevet a szenilis akadĂŠmikus akasztotta rĂĄm.
Kezdetben, amikor megbĂztak az AKI szemĂŠlyzeti osztĂĄlyĂĄnak vezetĂŠsĂŠvel,
gyĹąlĂśltem Ĺt, mert ez az elaggott, elvtelen aktakukac semmihez sem ĂŠrtett,
ellenben mindenbe beleĂźtĂśtte az orrĂĄt. Nagyon ĂŠlesen lĂĄttam Microfil
kecskeszakĂĄllas profiljĂĄt, mintha trĂłpusi napfĂŠny vilĂĄgĂtotta volna meg, a
hangjĂĄt azonban csak egĂŠszen tĂĄvolrĂłl hallottam.
â Fogoly vagyok â mondtam erĹtlenĂźl.
â Tudom â felelte Microfil. â KĂŠnytelenek voltunk foglyul ejteni, PĂŠter cĂĄr,
mert kezdtĂŠl burzsoĂĄ mĂłdon moralizĂĄlni, ĂŠs ĂŠn nem ismerek veszedelmesebb emberi
teremtmĂŠnyt a moralizĂĄlĂł hĂźlyĂŠknĂŠl.
â Hol van DĂłra?
â JĂł helyen â mondta Microfil.
â Ăs mi tĂśrtĂŠnik az utcĂĄn?
â Rendben haladnak a dolgok.
Egy mĂĄsik ĂĄlmomban a televĂziĂł egykori szĂŠkhĂĄzĂĄnak szomszĂŠdsĂĄgĂĄban ĂŠpĂźlt Ăşj
ĂĄruhĂĄz tetĹteraszĂĄn ĂźldĂśgĂŠltĂźnk hĂĄrmasban, Microfil, DĂłra ĂŠs ĂŠn. Ăn
tulajdonkĂŠppen jelen sem voltam, csupĂĄn lĂŠlekben, mert DĂłra ĂŠs Microfil Ăşgy
tettek, mintha nem lĂĄtnĂĄnak. Ăgyet sem vetettek rĂĄm, s olyan hangon
tĂĄrsalogtak, mint rĂŠgi ĂŠs bizalmas barĂĄtok. TĂśbbszĂśr is kĂśzbeszĂłltam, de olyan
gyenge voltam, hogy csak suttogĂĄst tudtam kierĹltetni a szĂĄmon.
Az ĂĄruhĂĄzban DĂłra vĂĄsĂĄrolt magĂĄnak Ăşj harisnyanadrĂĄgot ĂŠs egy almazĂśld blĂşzt, s
ezeket a holmikat teregette ki ĂŠppen az asztalra, mintha Microfil az Ăśreg
szeretĹje vagy a papĂĄja volna. ErĹteljesen sĂźtĂśtt a nap, a pincĂŠrek ernyĹt
ĂĄllĂtottak fĂśl minden asztalhoz. DĂłra hangosan ĂŠs hadarva beszĂŠlt, egy kicsit
sedrĂŠn, aki nem ismerte, azt hihette volna, hogy nincs ki mind a nĂŠgy kereke.
Csak ĂŠn tudtam, hogy ez nem igaz, DĂłrĂĄnak rendkĂvĂźli emlĂŠkezĹtehetsĂŠge van, ĂŠs
az esze Ăşgy vĂĄg, mint a borotva.
â El kell csĂĄbĂtanod azt a fĂŠlkegyelmĹą PĂŠter cĂĄrt â mondta neki Microfil
dĂślyfĂśsen.
â Hiszen mĂĄr elcsĂĄbĂtott â suttogtam kĂśzbe.
â Ki az a PĂŠter cĂĄr? â kĂŠrdezte DĂłra.
â Egy hĂźlye az intĂŠzetbĹl. Meg kell szabadulnunk tĹle â mondta Microfil. â Nagy
szolgĂĄlatot teszel vele nekĂźnk. Jegyezd meg, hogy ĂŠletĂźnkkel nem
rendelkezhetĂźnk kizĂĄrĂłlag ĂŠs felelĹtlenĂźl a magunk ĂśnzĹ javĂĄra, hanem
szolgĂĄlatot is teljesĂtĂźnk.
EzutĂĄn kifejtette DĂłrĂĄnak, hogy amikor megvette a blĂşzt ĂŠs a harisnyanadrĂĄgot,
nem csupĂĄn a sajĂĄt ĂśnzĹ szemĂŠlyi szĂźksĂŠgleteit elĂŠgĂtette ki, hanem a
tĂĄrsadalmi rendszerĂźnkbe, vetett bizalmĂĄt is kifejezte, s ezzel hozzĂĄjĂĄrult a
szocializmus megszilĂĄrdĂtĂĄsĂĄhoz.
â A mi varrĂłnĹink verejtĂŠke ĂśntĂśzte ezeket a vacak holmikat â mondta. â Ha nem
vĂĄsĂĄrolnĂĄnk, leĂĄllna a termelĂŠs, elĹbb-utĂłbb munkanĂŠlkĂźlisĂŠg ĂźtnĂŠ fĂśl a fejĂŠt,
az pedig a szocializmus meggyĂśngĂźlĂŠsĂŠhez ĂŠs vĂŠgĂźl ĂśsszeomlĂĄsĂĄhoz vezetne.
DĂłra rĂśgtĂśn felfogta Microfil kĂŠrĂŠsĂŠnek bizarr ĂśsszefĂźggĂŠseit, ĂŠs epĂŠsen
vĂĄlaszolt.
â TehĂĄt azĂŠrt legyek kurva, hogy a szocializmus fennmaradjon?
â A szocializmusban nincsenek kurvĂĄk, csupĂĄn alkalmazottak â helyesbĂtette Ĺt
szigorĂşan Microfil.
â De ĂŠn nem vagyok az ĂĄllam tulajdona.
â NĂĄlunk mindenki az ĂĄllam tulajdona. Viszont vedd tekintetbe, hogy mĂĄsfelĹl az
ĂĄllam ml vagyunk mindnyĂĄjan. Ez azt jelenti, hogy mĂŠgis a magunk tulajdonai
vagyunk. AzonkĂvĂźl persze mindenkiĂŠ. Aki viszont mindenkiĂŠ, az senkiĂŠ sem,
tehĂĄt szabadok vagyunk. De csak akkor vagyunk igazĂĄn szabadok, ha mindnyĂĄjan
egymĂĄs rabjai vagyunk. Ahogy a legjobb barĂĄtom a legnagyobb ellensĂŠgem is
egyben.
DĂłra feljajdult.
â Ez borzasztĂł!
Microfil barĂĄtsĂĄgos mosollyal nyugtĂĄzta a lĂĄny tapasztalatlansĂĄgĂĄt.
â Ezt nevezzĂźk mi dialektikĂĄnak â mondta.
SzorongĂĄsos ĂĄlmaim egyikĂŠben DĂłrĂĄval szeretkeztem. TalĂĄn szenvedĂŠlyesebben
nyĂşltam testĂŠhez, mint mĂĄskor, mert Ĺ is a tĹle megszokottnĂĄl nagyobb
odaadĂĄssal viszonozta vĂĄgyamat, s ezzel csak tovĂĄbb fokozta szenvedĂŠlyem
hevessĂŠgĂŠt.
â Ma egĂŠszen megfiatalodtĂĄl â mondta utĂĄna.
Ălmomban vasĂĄrnap volt, s engem mindig Ăźnnepnapokon sanyargattak meg a
leginkĂĄbb a kĂŠtsĂŠgek. Hamarosan megint ellenĂĄllhatatlan vĂĄgyat ĂŠreztem, hogy a
karjaimba zĂĄrjam DĂłrĂĄt, talĂĄn Ăgy akartam tĂĄvol tartani magamtĂłl a kĂŠtsĂŠgeim
dĂŠmonait.
A mĂĄsodik szeretkezĂŠs utĂĄn megebĂŠdeltĂźnk, ĂŠs az ebĂŠdhez felbontottunk egy Ăźveg
kĂŠkfrankost. EgyikĂźnk sem volt beszĂŠdes kedvĂŠben ĂĄlmomban. Ăjra az ĂĄgyba
bĂşjtunk, de harmadik kĂśzeledĂŠsem ellenĂĄllĂĄst vĂĄltott ki DĂłrĂĄbĂłl, s mintha az Ăłn
ĂŠrzelmeimbe is befurakodott volna valami idegen, szĂĄmomra eddig ismeretlen ĂŠs
nehezen definiĂĄlhatĂł elem, amit nyugtalansĂĄgnak nevezni kevĂŠs, fĂŠlelemnek
nevezni viszont tĂşlzĂĄs lett volna. Harmadik szeretkezĂŠsĂźnk ideje alatt DĂłra
testĂŠt hidegnek ĂŠs nyirkosnak ĂŠreztem, mint egy kĂgyĂł bĹrĂŠt. SzĂĄmottevĹen
kielĂŠgĂźlĂŠsemet kĂśvetĹen sem csillapodott bennem az a feszĂźltsĂŠg, amelyet
ĂślelkezĂŠsĂźnkkel kioltani szerettem volna.
â SzomorĂşnak lĂĄtszol â jegyezte meg DĂłra.
Amit Ĺ szomorĂşsĂĄgnak vĂŠlt, azt ĂŠn ĂźressĂŠgnek vagy inkĂĄbb csĂśmĂśrnek ĂŠreztem,
illetve kielĂŠgĂźletlensĂŠgnek, amely azonban nem volt fiziolĂłgiai termĂŠszetĹą, s
ĂŠppen ez aggasztott nagyon. Egyre nagyobb kĂśzĂśnyt ĂŠreztem a lĂĄny irĂĄnt, de
ezzel egyenes arĂĄnyban magam irĂĄnt is.
â LevegĹzĂśm egyet â mondtam.
Taxit rendeltem, ĂŠs amikor a sofĹr megkĂŠrdezte, hogy hol tegyen ki, azt
feleltem, mindegy, valahol a belvĂĄrosban. Hamar kiderĂźlt azonban, hogy a
levegĹzĂŠshez rossz helyet ĂŠs rossz idĹpontot vĂĄlasztottam. Az ĂłvĂĄros
utcĂĄcskĂĄiba ĂŠppen kezdett belopakodni az alkonyat, s nagy tĂśmeg kĂśzlekedett a
vasĂĄrnap is nyitva tartĂł kĂĄvĂŠhĂĄzak ĂŠs borozĂłk kĂśzĂśtt. ĂletmĹąkĂśdĂŠsem akadozva
vette ĂĄt a tĂśmeg lĂźktetĂŠsĂŠnek ritmusĂĄt. NyugtalansĂĄgom, amely az utcĂĄra ĹązĂśtt,
nemhogy csillapodott volna, mĂŠg tovĂĄbb fokozĂłdott, s a fenyegetettsĂŠg ĂŠrzĂŠsĂŠvel
egĂŠszĂźlt ki. AggĂłdva vizslattam a szembejĂśvĹ sĂŠtĂĄlĂłk arcĂĄt, s mindegyiken
ugyanazt a feszĂźltsĂŠget ĂŠs a zsĂĄkmĂĄnyĂĄt ragadazĂł vadĂĄllat mohĂłsĂĄgĂĄval keresĹ
ugyanazon akarat kifejezĂŠsĂŠt fedeztem fĂśl, amelyet, jobb hĂjĂĄn, metafizikai
vĂĄgynak ĂŠs nyugtalansĂĄgnak neveztem el magamban. Ez a metafizikai vĂĄgy, Ăşgy
ĂŠreztem, fenyegetĂŠskĂŠnt lebeg a sokadalom felett, mint nagy fekete
zivatarfelhĹ. Ăgy ĂŠreztem, hiĂĄba menekĂźlnĂŠk bĂĄrhovĂĄ, ez a nyugtalansĂĄg most
mindenĂźtt jelen van.
Ebben a pillanatban Microfil toppant elĂŠm, s ahogy rĂĄm nĂŠzett, a szĂĄja
szĂśgletĂŠben kĂŠszenlĂŠtben ĂĄllt egy ironikus fĂŠlmosoly.
â Ide figyelj, te csirkefogĂł â mondtam neki. â Az a tĂśkĂŠletes rend ĂŠs harmĂłnia,
ami a rĂśgeszmĂŠd, megvalĂłsĂthatatlan, mert az ember ĂŠletĂŠt mindig a metafizikai
vĂĄgyai irĂĄnyĂtottĂĄk, ĂŠs ezutĂĄn sem lesz ez mĂĄskĂŠppen.
TeafĹzĹ sĂpolĂĄsĂĄra ĂŠbredtem, Ăşgy rĂŠmlett, a mĂĄsik szobĂĄban DĂłra hajol a rĂĄdiĂł
fĂślĂŠ, ahol kommentĂĄrt, hĂreket vagy kĂśzlemĂŠnyt olvastak be. MielĹtt Ăşjra
elvesztettem volna az eszmĂŠletemet, sikerĂźlt megĂĄllapĂtanom, hogy ruhĂĄstul
fekszem egy idegen lakĂĄsban, szĂŠdĂźlĂŠs ĂŠs hĂĄnyinger kĂśrnyĂŠkez, s kettĹnkĂśn kĂvĂźl
nincs itt senki. Nagy keservesen, kĂŠt kezemet a hĂĄtam mĂśgĂśtt megtĂĄmasztva,
fĂślemelkedtem az ĂĄgyon. DĂłra ĂŠppen behozta a teĂĄt a konyhĂĄbĂłl, s ĂŠszrevette,
hogy ĂŠbren vagyok. Megbillent kezĂŠben a teĂĄscsĂŠsze, ĂŠs tartalmĂĄbĂłl nĂŠhĂĄny csepp
kifrĂśccsent a szĹnyegre. OdajĂśtt az ĂĄgyhoz, ĂŠs azt mondta:
â Emberi szĂĄmĂtĂĄsok szerint mĂŠg aludnod kellene.
â Hogy kerĂźltĂŠl ide? â kĂŠrdeztem.
â KĂŠrsz teĂĄt?
â Itass meg â mondtam. â ErĹtlen vagyok.
DĂłra mĂŠlyet sĂłhajtot.
â Ha ĂĄrtatlan vagy, ki fog derĂźlni. MĂŠghozzĂĄ hamarosan. De most mĂŠg aludj.
Ami ezutĂĄn kĂśvetkezett, Ăşjra ĂĄlom volt, de most tudtam, hogy ĂĄlmodom. Egy
csĂłnakban fekĂźdtem a nyĂlt tengeren, ĂŠs szemembe sĂźtĂśtt a nap. A csĂłnak
szelĂden ringatott, mint egy bĂślcsĹ, s a tenger vĂztĂźkre rezzenĂŠstelenĂźl sima
volt kĂśrĂźlĂśttem. Ez a vĂŠgtelensĂŠg ĂŠrzetĂŠt keltette bennem. Ăgy van ez jĂłl,
gondoltam, az ember aprĂĄnkĂŠnt ismerkedik meg a magĂĄnnyal, amint a halĂĄllal is
aprĂĄnkĂŠnt ismerkedik meg, amelynek a magĂĄny az elĹszobĂĄja csupĂĄn. Kifosztottnak
ĂŠreztem magam, de legalĂĄbb szabadnak. NĂŠha egy madĂĄr hĂşzott el az ĂŠgbolton,
nagy magassĂĄgban. Az a bizarr ĂŠrzĂŠsem tĂĄmadt, hogy egy nagy hĂĄborĂş utĂĄn ĂŠn
maradtam az egyetlen tĂşlĂŠlĹ a fĂśldĂśn. NemsokĂĄra a lĂĄthatĂĄr szĂŠlĂŠn egy halvĂĄnyan
kĂŠklĹ hegyet pillantottam meg. FĂŠlelem ĂŠs szorongĂĄs kĂśltĂśzĂśtt a lelkembe, mert
Ăşgy rĂŠmlett, hogy bĂĄr a csĂłnakom tovĂĄbbra is egy helyben ring, a hegy mind
kĂśzelebb ĂŠr hozzĂĄm, mikĂśzben oly hatalmasra dagad, hogy hamarosan eltakarja a
napot. ElĹbb csak az ĂĄrnyĂŠka vetĹdĂśtt rĂĄ a csĂłnakra, majd ĂĄtmenet nĂŠlkĂźl sĂśtĂŠt
lett, s egy forgĂłszĂŠl ĂśrvĂŠnye pĂśrgetett meg. HalĂĄlfĂŠlelmemben gĂśrcsĂśsen
kapaszkodtam a csĂłnak bordĂĄzatĂĄba, de tudtam, hogy a nagy erejĹą szĂŠl mĂĄr a
kĂśvetkezĹ pillanatban le fog tĂŠpni rĂłla, mint valami plakĂĄtot. UtolĂŠrhetetlen
Ănem hangja a szĂłl zĂşgĂĄsĂĄt ĂŠs a tenger morajlĂĄsĂĄt is tĂşlharsogta.
â ĂletĂźnk aprĂł ĂĄrulĂĄsokbĂłl ĂĄll â mondta. â Amikor ezek ĂśsszegyĹąlnek, megnyĂlik
elĹtted az Ăśnismeret kapuja. BelĂŠpsz egy rettenetes vilĂĄgba, s a kapu dĂśngve
becsapĂłdik mĂśgĂśtted. EttĹl kezdve mĂĄr csak magadra szĂĄmĂthatsz.