Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1991. július, II. évfolyam, 7. szám »
Cselényi Béla
Satnya Nyuszi a Rádióban étkezik
Egyszer Satnya Nyuszi elment Édesapjához a Rádióba. Édesanyja nem volt
otthon, és úgy rendezték, hogy a Rádióban ebédeljen „azokkal, akik beszélnek
bele”. Mer’ Apja ott dolgozott, azér’.
Amikor eljött az ideje, le is ült nagy csendben az ebédlőben, nehogy
megzavarja az adást; Apjától is csak halkan, majdnem súgva kérdezett ezt-azt.
Megilletődött.
Egy ott dolgozó Bácsi kedveskedni akart neki, és – miután megette a levest
és a másodikat – édességet hozott neki. Egy barna puding közepéből fehér
glazúros adótorony állt ki.
– Nyuszi fiam, tudod, micsoda ez? Nem ismered? Hogy lehet ezt nem ismerni?
– mondta kedvesen –, hiszen ez a híres-nevezetes Rádió-Puding…
Satnya Nyuszi nem szólt semmit; csendben felállt, a pulthoz ment, és
batyuban összekuporgatott pénzéből vett egy Diplomata Tortát, egy Marcipán
Törpét és egy pohár Málna-Szörpöt. Szépen, óvatosan, vigyázva-vigyázva
rakományával ahhoz az asztalhoz egyensúlyozta magát, ahonnan felállt. Mindenki
csodálkozott; nem értették, mit akarhat Satnya Nyuszi annyi édességgel.
– Dee… azt tudod, hogy ez mi? – kérdezte tágra nyílt piros szemekkel a
kedveskedő bácsitól.
– Nem, Nyuszikám; mi tagadás: fogalmam sincs róla, hogy ez mi.
Nyuszi pedig ledöntötte tányérjára a finom Diplomata Tortát, ráfektette az
Ízletes Törpét, a Málna-Szörpből meg – egy szalmaszál segítségével – pár
cseppet szétkent a Törpe Szívén és környékén.
– Ez a híres-nevezetes Ötvenhat-Szelet – mondta Satnya Nyuszi.
Budapest, 1988. XII. 13.
Satnya Nyuszi első karácsonya
Ausztráliában
Satnya Nyuszi szüleivel és testvéreivel hajóra szállt, és áthurcolkodtak
Ausztráliába. Ott karácsonykor nincs hideg, nem havazik, hanem süt a nap, az
Angyalnak ott úgy mondják: Jézuska, a tizedik emeleten meg nem Mókusok laknak,
hanem Koala Mackóék. Mer’ eukaliptuszfa, azér’. Most karácsonykor azonban Mókus
is megérkezett. Nem az Erdőből jött, hanem New Yorkból; már régóta ott élt egy
jegenyeház legtetején. Sok bőrönddel érkezett meg karácsony szombatjára
virradólag.
– Mókus bácsi – kérdezte Satnya Nyuszi a keresztapjától –, Mókus bácsi,
miért van az, hogy itt karácsonykor nincs hideg, nem hull a hó, és az Angyalnak
azt mondják, hogy… Miku…, ă-ă…, hogy Jézuska?…
Mókus bácsi odalépett a keresztfiához, mellső lábát a vállára tette, és
szokatlanul komoly hangon ezt mondta:
– Ezek azért vannak, Nyuszi, mert már férfi vagy.
Budapest, 1988. XII. 26.