Kedves Csaba
Verstelen naplójegyzetek
I.
Szeretnék szövetséget kötni a végtelennel
de úgy ha akarom elkártyázhatom
létezik valahol egy város ahol
angyalokról álmodnak a fák és
ógörög amforákról a lányok
de minden lantot megevett már aszú
a költő csak csörömpöl fedővel ócska
vasfazékkal mindennel ami illik még
e század dísztelen ravatalánál
II.
Római számokból csupa római számból
írok ma levelet neked
mert az agyagtáblákat fölvetette a gyom és
moha nőtte be a hieroglifákat
a szavak színes kavicsként rázódnak
gyermekkorom csupa-lyuk zsebében
III.
Az angyalok majd kerékpárra ülnek
minden vasárnap délután
ne szállj tengerre Odüsszeusz
a szirének mind vízbefúltak
jobb lenne aludni egy keveset
vagy elmélkedni azon hogy befagyott az ablak
 
IV.
A kutyákat elengedik délre
a madarak maradnak
így ügyel a látszatra a világ
a történelem szerencsejáték
nyerhetsz vagy veszíthetsz
házat vagy hazát
valamiről álmodni kellene hogy
ne vakarják véresre arcukat a fák