Bíró Ferenc
Willensdorf
zsírkő
emészthetetlen
álmaink tarlója
abálója
mint kerek fehér hold
gyönge tökmag
zsírkő
vággyal és vérrel
kevert föld
adja arca-hamvát
kő
melyet mint az árnyék
temettünk el
és újra
eltemetnek
Valami más
ahogy meszesül szavaink mágiája
egy öntudatlan mozdulat
egyetlen síkban egyetlen rémületben
ijesztően befejezetlen
befejezetlen:
ki
még meztelen – felöltözik
majd
retiküljének dolgai közt
ijedten kutat
valami apróság után
 
A bárd éneke
az ütőeret kitapogatva
nyomd bele a kést a garaton át
a szív felé – vigyázz
a vájling legyen kéznél s nyomjad
térdeddel – összefröcsköl
másképp – a perzselés után kapard
le s a fejet leválaszd
vigyázva a nyeldeklőre – csomózd el
majd a bőrt felhasítva
az ágyékig – törjük fel a mellkast