Látó -
szépirodalmi folyóirat
összes lapszám » 1991. augusztus, II. évfolyam, 8. szám »
Indián a Hargitán
Ferenczes István azonos című kötete nem első kirándulása a szerzőnek a
gyermekirodalomba, eddig is gyakran látogatta ifjú olvasói háza táját. Legújabb
könyve is ilyen költői családlátogatás, amint az alcím is utal erre: versek
gyermekeknek és szülőknek. Ajánlhatjuk tehát könyvét ebből kiindúlva
gyerekeknek és szülőknek, óvónőknek, tanítóknak egyaránt.
Kócsag-, sólyom-, daruszárnyon szállhat, lehet felhő, csillag – soha nem remélt
élményt ad a vers – sugallja a kötetnyitó Ének az énekről című
költemény. Természeti metaforái, hasonlatai, játékos ritmusa, lebegő líraisága
teszi a kötet egyik legszebb darabjává. A többi, négy fejezetbe csoportosított
vers (Mendegél a kislegény, Fecskebúcsú, Halandzs Pál versei, Tüzem,
zászlóm, rózsaág) befogja a gyermekvilág legváltozatosabb tájait
Nárittyomtól Karatnáig, Gyímesektől Indiákig, Hargitától Csík-Gyergyóig,
négerektől eszkimókig – varjúmáltól macskatáncig.
A hagyományos, klasszikus, népies stíluseszmény szerint írt versek főképp
líraiságukkal, áttekinthető képvilágukkal, dallamosságukkal hatnak (Pásztordal,
Mendegél a kislegény, Őszi, levél, Csacsisuli, Tündérerdő, Ébresztő, Hívogatót
fűzfasípra stb.).
Erényük a tájszók mértéktartó használata, a nyelvi realizmus, tisztaság igény,
szép természeti metaforák („a felhők vad bivalyok”, „jégesővel van pöröm”, „köd
a hazám s ködmönöm”, „erdő az én iskolám”, „könyvem is van, a vadgalamb két
szárnya”).
Figyelemre méltóak a nyelv játékos lehetőségeit kihasználó, a nonszenszet
súroló, halandzsaversekig eljutó másik költői irányulás alkotásai. Nemcsak
azért, mert a költő legjobb, felnőtteknek írt verseivel egy tőről valók, hanem
nyelvi nevelőerejük folytán is: bátor, alkotókész nyelvhasználatra szoktatnak,
ilyen versek a Karaván, Havasi vihar, Dörömbölő, A meszszeség
éneke, Indián a Hargitán, Az elfáradt Télapó, Macskabál, valamint a Halandzs
Pál versei ciklus minden darabja. Jellemzőjük a halandzsa-logika („lett is
ebből babona/ s a hómezőn gabona”, „Ha szaladok, megázom,/ ha maradok, megfázom”),
az abszurd („Himes tojást tojt a tyúk/ kólát forrt a gémes kút// aranyzsemlék
dagadtak/ a krumplibokor alatt”), ötletes variációk (Télapó – Régapó, Jégapó –
Félapó).
A Halandzs Pál versei ciklus első darabja Melyben Halandzs Pál
bemutatkozik a nyelvi játékosság sziporkázó parádéja. Van benne szófacsarás
(halandzsái, halandzsái, halandzsungel, Haladzsisztán, mászlóalj, halandzsidás,
dzsiráf), selypített név kisbetűs írása (páll isztán – Páll István), nyelvtani
egyeztetés hiánya (beszél magunk mely tisztán), rímhívó szóra analógiás alapon
létrehozott rímfelelő halandzsa szó (dzsungel – „nem angel és nem ángel”),
mély, valamint magas magánhangzót tartalmazó hasonló hangalakú szavak
összecsendítése fiktív képzőelvonással (nem a csúny és nem a csíny) stb. A
nyelvi játékokat kedvelő költőnk lírai alteregója, a gyermekeinknek bizonyára
igen tetsző Halandzs Pál bármennyire is megjátssza az idegent, idegenes
járatlansággal rakva egymás után szavainkat („Lakok én Halandzsisztán”, „Engem
nevem Halandzs Pál”), egészen jól halandzsázik – magyarul. Annyira ötletesen
pörgeti a halandzs szótövet, hogy minket is belepörget a nyelvi játékba,
szívesen beszéljük vele ezt a sem madár-, sem fa-, sem deszkanyelvet, amelyet
azonban igen jól megértünk: „dengeleg jákó badúr/ rugón karancsó fabúr/ talakos
takla akajd/ Alattyán geszti a kard”. Nemde? Ha értelmetlennek is tűnik a
szöveg, megérezzük (és érzik a gyerekek) benne a játékot.,
Vége felé inkább nagyobb gyermekeknek szerez élményt a kötet. Vagy talán
kitartásukért a felnőtteket jutalmazzák például a Tüzem, zászlóm, rózsaág
vagy az Újesztendő című nagyszerű versek? Mindenképpen bizonyítják: a
jó gyermekvers a felnőtteknek is jó.
Téma szerint a könyvben helyet kap a kaland, az állat- és növényvilággal való
ismerkedés, az erkölcsi tanulságot hordozó, múltidéző vers is. Igen jó
szókincsgyarapítók a különböző nyelvi rétegeket mozgósító költemények.
Gyermekeinket megtanítják, hogy mit hol keressenek a nyelvi éléskamrában.
Megtanítják őket bátran, szeretettel viszonyulni az anyanyelvhez, a
költészethez.
Nem első kirándulása Ferenczes Istvánnak ez a kötet a gyermekirodalomba.
Felelős, jól átgondolt kirándulás. Legjobb versei, vers-játékai mutatják –
mennyire komolyan veszi (gyermek)olvasóit.