Kovács András Ferenc
Széchenyi-sakk
Nagy Magyar Sakklíra
(Romantikusan)
Este Kiss Márton: „EZT A PÁRTIJÁT MEGNYEREM!” Ebből, az Allgemeine Zeitungból és a Timesból azt olvasom ki, hogy romlásom eldöntetett: komédia ez, à la Montalambert, hogy Ferenc József császár kegyelmeket osztogathasson! Bágyadtnak – haldoklónak – gyengének és csüggedtnek érzem magam. Crescence unszol, hogy imádkozzak Alfrédért, én nagyon rekedt vagyok! Nagyon rekedt vagyok! Béla sakkozik velem. Rosszul. Korcs! Rámegy. Elhatározzuk, hogy templomot építünk Cenken! C’est le moment! Ügyelni Bélára. Sakk. Görgen azt állítja, hogy én írtam a Blicket. „Én? szó sincs róla!” Micsoda képtelenség! Hahaha! HIÁBA, EZ IS CSAK NÉMET! Felderít! Állítólag Albrecht főhercegtől indult ki az egész. MERT AZ GYÁVÁ! Radikális gerincnyavalya kínoz. Nem tudok aludni, habár á ma maniére jól alszom, szemrehányásokkal... Az éjjel Castor és Pollux. Géza azt mondta, egész éjszaka 2 titkosrendőr a Hohe Brücke 145 ablakai előtt. J’ai peur de la police qui invente. Kiss nálam, sakk! EZT JÓL MEG KELL GONDOLNI etc. Quomodo? Crescence 1/2 5-kor nagyon alkalmatlanul jön. Ei, ei! Crescence: egy magas állású személy óva int – Kötelezvényt írjon alá mindenki, aki idejön! Galambjaim és verebeim. Miként előre láttam... erőszakos-rendszabályokhoz fognak folyamodni. Sajtótörvényt megszigorították. Meg akarnak főzni bennünket, de lassú tüzön, s kifárasztani. Terveznek velem valamit. Kiss viszsza. Begombolkozva... nem nyilatkozik. „ÉN NEM AZÉRT VETTEM MAGAMHOZ, HOGY LUSTÁLKODJON” etc. etc. Ostromállapot. Éjjel sürgöny. Tószt Kolozsvárott! etc. Be ostoba. Kiss sakk. Egész éjszaka lázasan. Tönkre! Összetörve érzem magam! Nem megyek ki élve innen! Kora reggel írok Bélának: Kiss sakkozott velem; olyan erős, mint én! Minden reményem őrajta alapszik! Kellemetlen ember. Végtelenül érzékeny. Miért? Délelőtt Zichy Edmund Ybl Miklóssal: merő „Guise”-terv. Adam Clarck látogat meg. Batthyány Artúr és Julie. Az asszony még eljön. Nagy hatással rám. Jobban vagyok! Dessewffy Emil és Jósika Samu esznek nálam. „Tehetek érted valamit?” „Egy font burnótot Párizsból.” Madame lemondatta magát. KANCZAUGRÁS? Madame presque... megvadult! KANCZAUGRÁS? Este Kiss. KANCZAUGRÁS! Széchenyi gróf tollbamondása nyomán Kecskeméthy írta, ki nem maradhat: Faust diktálta azt Mephistofeles útján! Botrány lesz belőle. Sakk! Siralmas. Meglehetősen rosszul. A hadsereg mérhetetlenül szitkozódik. Kiss: „Faites quelque chose!” „Én? Je suis au bout de mon latin.” Elhárítom. Hadsereg felére csökkentendő csak úgy darabonként. Tartósan és rendszeresen rám nem lehet számítani csak úgy darabonként. Föderatíve – vagy nagyobb unióban. Menteni. Garancia Angliától – és Poroszországtól. „Kiss! Olvas ön angolul?” Tudni kellene: lehetetlenség közbizalomra gondolni, mert sokkalta több, mint 32 000 000 nem német inkább életét és vérét kockáztatná, semmint hogy németté olvasszák át. Tehát il faut acquérir l’amour des Hongrois et les aimer... Hahaha! Így nem megy. Fűtjük a kandallót, s az ismét füstöl. Teljes sötétség van napirenden. Hideg és hóvihar! Este Kiss – sakk. Harc ez, vagy feledés? Meg lehet bízni a hadseregben? No! Becsukják Apponyit etc? Nem! Azt hiszem, Benedeket fogják – ki a második Haynaut fogja játszani. Komédiás. Frakkban. igen derűsen. Deák „MINDEN JÓL VAN!” A szemforgató! Miniszter-cserének nyoma sincs. Parturiunt montes! Meglátogat Tisza Kálmán, Egressy Gábor, Zichy Feri: Vous êtes l’homme de la providence! Te imponálsz! Moi la bête noire. Crescence és a 3 fiú... Sakkoztam Bélával... nem sokáig fog kitartani? „Ideje, hogy egy kétségbeesett döntéssel kivonjam magam ezekből az üldöztetésekből!” És magyar ruhában! Bélával elégedett vagyok! Esterházy Móric, Andrássy György, Waldstein Muki, Mama s Sophie ebédelnek itt és Lonovics püspök. Leszidtam őket, olyan rendetlenek? Ki alázta le a MUSKATÁLYt rusztivá? Mire való a hálaadó audiencia? Fáklyásmenet Schiller! Nagy öröm. Sakk. Császár összekuszálódva. Csikarás az éjjel. Madame csaknem kolibri. Felséges narancsok! Madame meglágyul, nálam böjti ebéden. N.P. pezsgő nincs. Felolvasok diatribémból. „Mindenki azt mondja, a Promemoriát ön etc.” „Én? – én nem állítottam össze semmit!” Titok! Este puncs! Görgen elmegy, mert felolvasni készülök valamit – egyáltalán nem tetszik nekem. Géza felfedezi, hogy egyáltalán nem igaz, hanem gazember. „Annál jobb, hacsak nem hazugságokat jelent.” Babarczy báró?! Fél! Fecsegő! „A sárga könyv nem lehet az ön szerzeménye.” Én: szó sincs róla! Si fecisti, nega! Nagyon komor hangulatban vagyok, mióta sört iszom és semmi bort! Sakkozom. Kissel. Elbűvöl! Marsall szeretne lenni!... csupán Szent István birodalma! Egyedül az képes erre a lelkesedésre! Kisst: SZAMÁRnak nevezem. Megvizsgáltatja magát a nyakcsigolyája miatt!? Titok! Házi vizsgálat. Mivel ma a Recherche domicillère során elvették a naplómat, másiat kezdek el: kinyomtatandó! 1/8-tól 12-ig ERŐSEN KIBOLHÁZTAK! Magukkal vitték: Die Pressét,... Konfúziót, a naplómat, Bélának írt levelemet, Gr. Bánffy memoárját, 2 butélia pezsgőt, a konkordátumot, egy kis keszkenőt és egy karperecet, melyet reklamálni fogok. Hajnik gőzmalomtervvel! A la bonheur... Írok Thierrynek: a magyarokat meg kell nyerni, valami csodaszert kitalálni gőz helyett! Dühöngök a kövér disznóhasú miatt. Féltében eléget „sok családi iratot”!” Este Crescence Kissel. UJJAT HÚZ! SZEGET SZEGGEL... megsértettem. Újság polémiát kellene kirobbantanunk... És adják csak meg nekünk, magyaroknak, amivel adósaink... Franz Popper úr pesti sarokházamat 40 000-ért megvásárolván – kifizet 4 000 foglalót. Döblingben azt mondják... bankócédulákat gyártottunk! Hahaha! A sör, úgy látszik, jót tesz. Állandóan alszom a karosszékben. Hiába várok Felsenthalra, pedig jelezték. Thierry még nem válaszolt, „mogorva”. Béla állítólag már pecsovics, furfangos levelet ír nekem: nádorrá fogok választatni! Görgen: „Nem fogják zaklatni önt.” Csáky? Esterházy? Nádasdy? Elönt minden! Úgy látszik, jót tesz a sör! A sör, a sör, a sör, a sör! Állítólag agent provocateur. Felöltözve aludtam a karosszékben! Kiss sakk: semmi esély Magyarországra nézve. Közeledik a végem. Csendőrség? Hivatalnokok? Fausse honte-ból, amiért ostobaságot műveltek, a végtelenségig fognak szekírozni. Görgen – azt mondja – elégette a kazettát! Egyedül ebédelek. Kiss nálam este – bölcs szamár. A fél éjszakát karosszékben töltöm. Egymagam. Hóvihar. Mindenkitől elhagyatva. Egyedül eszem. Sakk Kissel. Közeledik a végem(!?) Egy rendőrbiztos átad 5 dobozt és báró Thierry levelét, amelyből azt olvasom ki, hogy ő Malakov orosz részről! Nem hiszem el! Szavaiból kivettem – micsoda balsors köszönt Ausztriára! Egyedül eszem. Bélában és társaiban csalódom! Ödön veszített! Csodálatos, tudok még aludni! Görgen volt Thierrynél, nem fogadta. Csupa fakszni! Délután Felsenthal jött. Pompás fickó! Kissel sakkoztam. Keservesen élek. Egyedül eszem. Terhemre kezd lenni az élet. Egyedül eszem. Sakkoztam. Crescence, Ödön. Emez megígéri, „sohasem fog játszani”. Kissel sakk. Óriás léptekkel közeledik a végem. Nem provokálni – de férfiasan! Ki kell vonnom magam ebből!! Kiss sakk. Géza! Doktor megijeszt. A végtelenségig fognak gyötörni. Megérkezett Béla. Nyíltan beszélek Bélával a Napóleonnak és Palmerstonnak írt levelekről! Zichy Edmund. Nákó. Emezt beidézték Lanckoronskyhoz, hogy számoljon be! Egyedül eszem. Kiss! Gyulladt szem. Madame láthatatlan. Egyedül eszem. Madame még mindig invisble. Egyedül eszem. Kiss! Elháríthatatlanul elvesztem! Kiss sakk. Végem (?) bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Megint tudom használni a szemem... Elborzadok! Sakk! Meg kell semmisítenem magam! Egyedül eszem. Megsemmisülés után sóhajtozom?! Egyedül eszem. Este sakk Kissel. Pótolhatatlan veszteség! Egyedül eszem. Sakk Kiss! Teljesen szét vagyok zilálva. Csupa kétségbeesés vagyok. Kiss este sakk. Az éjjel véget akartam vetni az életemnek. Kétségbeesve. Sakk este Kiss. El vagyok veszve! Azt hiszem. Magyarország Széchenyi vagy Kossuth kezébe fog hullani... Kiss! Sakk! – – – – Nem tudom megmenteni magam!
(Kollázs Széchenyi István döblingi naplójából: 1859. október 2. – 1860. április 1.)
 
Legnagyobb Magyar Matt
(Klasszikusan)
Még egy-két lépés... Széttekint a táblán:
veszett csaták, fantaszta századok
viharzanak – mért folytatná tovább?... Tán
csak önvád hajtja, csak hagymáz dadog,
s nem enyhülést, csak nyűgre bűnt hoz álma –
mát visszakapná lépni kész kezét,
akárha védne, cselvetőn rosálna –
ki vert hadat vagy hidat vétkezék,
annak most nincs se Bécs, se Pest, se Döbling:
minden lépést előre lát busán,
mert harcmezőn hős bábu egyre több ing:
csalt nemzetek csodás haláltusán...
Lovak, vitézek, romba dőlt a bástya,
de menti bőrét pár futó, bolond:
csáléra áll a Szent István palástja,
paták szelében száll a szórt porond –
ó, fuss, te küldönc balsors! messze iszkolj!
hátrálj, jövendő! rajta, jó paraszt!
szólj, víg tarack! dicsőn dörrenj, te pisztoly!
mert úr az úr, midőn golyót szalaszt
fejében Kész a Nagy Magyar Szatíra –
a vaktörténet sunyin ünnepel,
hisz van Hitel, mit példás korszak íra,
és kész a sir, hol nemzet tűnhet el,
mert eljövend a Legnagyobb Magyar Matt:
szétszóratás, szabad ti portatás –
ravaszdi szennyben reszket majd a gyarmat,
de ez kevés, ha nincs is folytatás...
Még egy-két lépés... Sejti, semmi sincsen –
se nép, se nyelv, mit lélek árja vitt,
s egy mozdulattal színre lép az Isten:
lassan lesepri vesztes bábjait.