JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy
OlĂźmposzi elĂŠgia
FellegvĂĄrĂĄt a KhĂĄriszok sepertĂŠk,
s Zeusz rĂĄzta trĂłnusĂĄn villĂĄmait;
fĂźttyĂśs szelek ĂŠs pĂĄnszakĂĄllu zergĂŠk
ma is lábujjhegyen kószálnak itt –
de hova lett szĂŠpsĂŠge, ragyogĂĄsa,
a sok kevély isten s őzlábu nő,
nimfĂĄk s szatĂ­rok tĂĄncos lepkenĂĄsza?
Maradt a hegy, a felleg mosta kő,
de birkanyĂĄj tapossa csak a fĂśldet,
a fényes szentélyek rég romba dőltek,
nem jár itt többé istennő, se hérosz,
ĂśrvĂśs galamb tipeg a rĂŠgi nyomban;
magĂĄnyos nĂĄdsĂ­p jajgat valahonnan,
s egy vak kísértet áll még őrt: Homérosz.
Ének az elefántcsonttoronyról
I.
Gímszarvas lakta, erdős hegygerincen,
hol áttetsző topázteknő az ég,
smaragd a pĂĄst s a forrĂĄs habja kĂŠk,
ĂŠs gyĹąlĂślt zsarnoknak hatalma nincsen,
ott ĂĄll a donzson, az ivor torony,
legendás kastély, melyről emberöltők
során szomjazva álmodtak a költők;
tĂĄn nĂŠhĂĄny csonka fal mĂĄr, puszta rom,
 
s az ősi fákban romlás szúja perceg –
de csermelyhangon csengenek a versek,
a rĂ­m, a lĂŠlek csupa lenge fĂŠny,
a mélyből misztikus varázs dereng föl:
mit angyalok hoztak a Végtelenből,
még Isten arcát őrzi az Edény.
II.
Rejtett toronyban, erdő fedte bércen,
mocsoktalan a lég, a szív, a vers –
s nekem csak lĂĄpok bĹąze jut, a nyers
pákászok késétől naponta vérzem,
szavamban kĂ­n ĂŠs rettegĂŠs jajong
nyĂĄlkĂĄs hĂ­nĂĄrban sĂźllyedezve; mĂŠrt nem
szabad hĹąs ormok bĂŠkĂŠjĂŠben ĂŠlnem,
mĂŠrt senyvedek, mint hernyĂł rĂĄgta lomb,
mĂ­g hallom, a MagassĂĄg hangja szĂłlĂ­t,
s lĂĄtom ragyogni hattyu-lobogĂłit!
Legyek csavargĂł, loncsos ĂŠs szegĂŠny:
mennem kell, tĂŠrdig kopjĂŠk bĂĄr a lĂĄbam
a GrĂĄlt keresve ParszifĂĄl nyomĂĄban,
mĂ­g rĂĄtalĂĄlok Monsalves hegyĂŠn.
A PĂĄrkĂĄkhoz
A kenyerem javĂĄt megettem,
Ăźzennek mĂĄr a csillagok,
vĂĄgy ĂŠs kedv is belĂŠm fagyott;
szerettem, kĂźszkĂśdtem, temettem,
vetettem is derék magot –
de hajh, be sok maradt vetetlen,
munkĂĄm ki vĂŠgzi el helyettem:
PĂĄrkĂĄk, adĂłsotok vagyok.
 
FonjĂĄtok mĂŠg a gyĂśnge szĂĄlat:
mĂ­g gallykĂŠnt ringat majd a LĂŠthe,
vesződjek, küzdjek, kiabáljak,
ĂŠbredjen prĂŠrik renyhe nĂŠpe,
s ha kell, emelt homlokkal ĂĄlljak
megbĂŠkĂźlt istenek elĂŠbe.