KATONA JÓZSEF EMLÉKEZETE
JĂĄnoshĂĄzy GyĂśrgy
A Bánk Költője
A patvarista
MĂ­g unt perek aktĂĄira jegyezget,
tekintete lassacskĂĄn mĂşltba lordul;
boltĂ­vek aljĂĄn fĂĄklyĂĄk lĂĄngja reszket,
kupákba bor mézsárga lángja csordul –
de más tüzektől, éjfekete lángtól
izzik paraszti gĂśnc ĂŠs Ăşri mente
zugok homĂĄlyĂĄn, mĂ­g ĂŠszvesztve tĂĄncol
merĂĄni dĂĄma s harisnyĂĄs levente;
merő parázs, titok, kaland az éjjel,
gyalĂĄzatot, tĂŠbolyt ĂŠs bosszĂşt ĂŠrlel:
lĂłhĂĄton vĂĄgtat sorsa BĂĄnk elĂŠ...
TorkĂĄt szorĂ­tja a harag s a szĂŠgyen,
a lúdtoll Gertrúd tőre lett kezében,
ĂŠs arca most a kirĂĄlygyilkosĂŠ.
A főügyész
SzĂŠl jĂĄrja csak az ĂĄlmos KecskemĂŠtet,
a jĂłllakott polgĂĄr elszenderĂźlt;
Ăźres az utca ĂŠs Ăźres a lĂŠlek,
mely egykor hősi tettekért hevült.
HovĂĄ tĹąntek kirĂĄlynĂŠk ĂŠs leventĂŠk?
A bĂşs Tiborc maradt meg egymaga.
MerĂŠsz eszmĂŠk emlĂŠke ritka vendĂŠg:
felszĂ­vta az alfĂśldi ĂŠjszaka.
 
MĂşlĂł nap gondja, mĂşlĂł Ăłra ĂŠlve:
kihunyt költőnek ennyi jut ki már csak.
KĂśzĂśmbĂśs arccal nĂŠz tavaszba, tĂŠlbe.
Későre jár, aludni kéne, mert hát
hajtĂĄsra vĂĄrjĂĄk reggel Ăşri tĂĄrsak.
Ásít s elfújja csÜndesen a gyertyåt.