Kiss Benedek
Mátra, te legnagyobb!
Újgazdag-mosollyal gőgöl a Nap s a
csóró füvecskék
negédje felé hogy ácsingóznak!
Április, szöknek égbe az árak,
s lesz még drágább is
és bizonytalanabb,
mi jön:
a holnap.
Sebaj, a virágok és a lányok
szépek, mint a kormány-ígéretek.
Pár százezer megél
dúsan, a többi vetél,
kukákban kotorász, míg meggebed,
ünnepen csirkelábat ropogtat,
kiszolgáltatva,
mint eddig is,
a bitangoknak.
Édes kis házacska, hát hogy is lesz ez?
Amikor győztes vagy,
akkor is vesztesz?
Toporogsz, amikor zúdulnod kéne?
S fiaid helyett kést
szorítsz szívedhez?!
Kisded játékainkat, hol
ország vész egyre,
tudhatnád már: Isten
meg nem bocsátja!
Újgazdag mosollyal gárgyul a Parlament,
mert mi, kik sokan vagyunk,
csak csaholunk s kussolunk,
mert a mi legnagyobb csúcsunk: a Mátra.
Bp. 1991.