Gál Éva Emese
Dimenziók
Mint gyermeket, hajt a kíváncsiság,
hogy fölboncoljuk a játék-világot,
és szétziláljuk a harmóniát,
amit lelkünk még értett, érzett, látott,
s amit nem tudunk összerakni már.
Elvetéltük az örök teljességet.
Olyan ez, mint a kivívott halál:
értelmünk késétől pusztul az élet.
Nincs falnál kegyetlenebb átmenet:
végtelen vég a véges végtelenben,
mert minden istenség istent teremt
maga fölé, hogy tökéletesedjen,
s a tökély egyre tökéletlenebb.
Az egymást megváltó dimenziókból
nem támad föl, csak az üres kereszt,
s a fejlődés oly zűrzavarba torkoll,
hogy nem uralhatja már értelem.
Nem emberé, de örök istené se!
E sok-sok dimenziós félelem
szorít vissza a síkok tengerébe.
1991. augusztus 2.
Tűz
Ha láng árnyékát lengeti a szél,
elsiratják a fát az életnedvek,
világot bűvöl a bíbor szeszély,
hogy hamuágyat vessen reggeleknek,
 
már tudom, hogy újra ébredni kell.
Az égig érő fények földi mása
azzal a szürkeséggel tűnik el,
ami leplet borít a hű parázsra.
És indulok, amerre semmi nincs,
ami a boldog füzekben eléghet.
Nem magasztosul mítosszá a kincs,
ha óvja ragyogástól hamuréteg,
de izzik még: Egy órát? Életet?
Ne túrja föl a lelkiismeret!
Hajós,1991. július