Szabó Csaba
Nagymama titka
(1985. jún. 4.)
Párnák közt
rózsafolt: Nagymamám.
Törpék. Körül álljuk.
Még megismer,
ujja reszketve
szúr felém,
fáj, ahogy mondja
– cukrot ültetünk,
eladjuk,
és boldogok leszünk.
Anyám
Úgy megy el mellettem naponta,
mint ahogy valódi fák előtt szokott.
Néha megáll, és lassan megigazítja
a fejemre drótozott lombkoszorút.
Így megy el mellettem naponta,
tudja, hogy semminek sem lehet
csak egyszer vége, és eljön a nap,
mikor reggel a dolmányosvarjak
dalolva tengerbe vetik magukat,
és átúsznak a túlsó partra...
Én csak állok, és nézem anyámat,
rázom veszetten kezemben a gallyakat,
űzöm az őszt, tutaját szétroncsolnám,
jaj, egyetlen mozdulattal...