Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1991. november, II. évfolyam, 11. szám »


Barabás Zoltán

Barabás Zoltán
Eljött az öreg Hölderlin
Bár senki se várta,
eljött az öreg Hölderlin, eljött
az oxigénputrik közé.
Inkább tőlem tudd:
csonthéj vigyázta halkuló alakját.
De a pórázon vezetett
folyón úsztak, egyre
csak úsztak lefelé a teljesen ép és
steril szavak, az övéi.
Amíg aludtam, eladtátok szemeimet.
Amíg aludtam, kizsigereltétek fáradt testemet.
Amíg aludtam is éltem!
Mint egy halálhirdetés
a kisformátumú lapok negyedik oldalán,
alkony gyónt a hold-
képű aszfalton, érted:
meddő ellenfényben kürtökre
komponált alkony...
Capriccio No. 2.
Elmeséled egy szorongás történetét,
laza testtartásban,
egyenest a reggel
szemébe
nézve.
 
Közben
elagg a kedved
és elhagy
a karom,
mint Bernard
Vargaftig
egyik
versében.
Egyébként ma meghal az ősz.
Ma meghalnak a dáliák.
Ma is megjön a postás,
a chaplinember.
És hallom,
ahogy csontjaimban
tovább nő
egy beláthatatlan
temető.


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék