Rainer Maria Rilke
Szonettek Orpheuszhoz
I. 9.
Csak az zengheti, kit odalenn
hallgattak már az árnyak,
énekét a végtelen
magasztal ásnak.
Csak ki holtakkal evett,
mákonyuk itta,
csak azé a zengzetek
mennyel titka.
A tükörkép a tavon
el-el suhanhat:
De tudd a képet.
E kettős-birodalom
ölén fogan csak
halk, örök ének.
I. 17.
Lenn az ős-mélyben: szövevény,
beláthatatlan
gyökér-építmény tövén
búvópatak van.
Rohamsisak, tülök,
bölcs-szavú vének,
vérek viszálya, nők:
megannyi ének...
Szolgaként ágra ág
görnyed a földig...
De egy!... magasba hág!...
 
Roskad mind dísztelen.
De abból odafenn
lant ívelődik.
I. 19.
Másul a világ, miként
a felhő alakja,
mind visszahull, mi beért,
az ős-talajba.
Minden változás felett,
szabadon és időtlen
szárnyal a Te Éneked
lantos nagy Isten.
Rejtély a kín és a vágy
titkáról semmit se vall,
s a halálból sincs tovább
se út, se lábnyom,
Szent diadalt csak a Dal
vesz a Világon.
KÁNYÁDI SÁNDOR fordításai