Főcze Kornélia
Jóslat helyett
e kis csészében itt az életed
mert érintette szád –
ó hagyd csak olvadni
kávéd fekete havát
hisz nem rajzolja úgy
semmi sorsodat
mint az a félő
riadt mozdulat
mellyel kis kanalad elveszed
hogy édeset a keserűbe oldj…
Katicabogár panasza
oly kietlen itt minden, oly tág a semmi,
magába fojtva hadd jöjjön az éj:
nagyvilág éje lakozzon egy testben.
emlékezem a rétre
szememben a rét –
emlékezem az égre
szememben az ég –
az eső, füvek közt elfolyó,
virágkehelynek cseppgyöngy-kosara,
ösvények zöld lélegzete.
erőtlen szárnyamon a szél már nem pihen,
nincs fűszál mi hozzád elvezetne.
nincs a léleknek immár éneke.
 
Fehér vers
„Mi voltál egykor ott?”
FÜST MILÁN: Egy magános lovas
Valahol éltem még – tudom,
a hogy volt-e kezem, már nem emlékezem;
most… egy lépéssel a világ előtt járok:
elérhető, könnyű dolgokba ütközöm.
Valakit szerettem ott – nevét ismerem,
s hogy nem jön értem, ez az életem.
Álmomban hatalmas röptéren járok,
mert elvágyódom. Nincsen gyermekem.