P. Nagy István
Egy mozdulatra
Egy mozdulat
vagy tán még annyi sem
és nyoma sincsen
Az ég
alatt
ott ha lehetnék
a felhők puha kazlaiban
súlytalan a fényszegény
magasban
Én mondom
nem rettegném a fintorgó
istent nem rezzennék
össze végszavára hanem
lepillantva
mint ki a
lentit sose látta
beleköpnék a ragyogásba
Egy
intésre beesteledik
Itt ülök a kioltott világban
a megsűrűsödött alvó
levegőben olcsó jelenések
kanalak villák
és kések
a sótartó énekel
a hold sisteregve elolvad
a palacsintasütőben
és anyám a döngölt földet
simogatja egyre
– anyám miért e bugás legbelül?
– hasacskádban az étel kihűl
nem melegszik bomlik
hűl benned a leves
hasacskádban a tej
frissen megaluszik
véred elaluszik
– Ébrednek vízben a víz alatt
színtiszta álomból a halak
az idő bennük végtelen
a téridő kitér jedéstelen
Egy mozdulat
vagy tán még annyi sem
és nyoma sincsen