LĂĄtĂł -
szĂŠpirodalmi folyĂłirat
Ăśsszes lapszĂĄm » 1992. mĂĄrcius, III. ĂŠvfolyam, 3. szĂĄm »
se biztosĂthatja a keretet arra, hogy a
romĂĄniai magyar szellemisĂŠg termĂŠsĂŠnek lehetĹleg minĂŠl szĂŠlesebb kĂśrĂŠt egybe
lehessen fogni, s szĂĄmĂĄra nyilvĂĄnossĂĄg elĹtti szĂĄmbavĂŠtelt lehessen
biztosĂtani. Ăgy kerĂźlt be a kĂŠpzĹmĹąvĂŠszet, a zene, az elĹadĂłmĹąvĂŠszet minden
olyan jelensĂŠge, amelyet az ĂrĂĄsbelisĂŠggel valamifĂŠle mĂłdon kapcsolatba
lehetett hozni. A kĂŠzirat egymĂĄst kĂśvetĹ kĂśteteinek szerkesztĂŠse sorĂĄn â nincs
ezt miĂŠrt tagadnunk â jĂł nĂŠhĂĄnyszor ĂŠreztĂźk ennek a vĂĄlasztott keretnek a
buktatĂłit (hol szĹąk, hol tĂĄg voltĂĄt). S ha ma, lĂŠnyegĂŠben hĂĄrom kĂśtettel a
hĂĄtunk mĂśgĂśtt is vĂĄllaljuk ezt a koncepciĂłt, az nemcsak azĂŠrt van, mert
vĂĄltoztatni rajta a munka felĂŠn tĂşl mĂĄr nem lehet, hanem mert ma is fontosnak
tartjuk, hogy egy ilyen â bĂĄrmennyire is mondvacsinĂĄlt â keretben is, az
ĂrĂĄsbelisĂŠghez kĂśtĹdĹ romĂĄniai magyar szellemisĂŠg minden jelensĂŠgĂŠt begyĹąjtsĂźk,
ĂŠs hozzĂĄfĂŠrhetĹvĂŠ tegyĂźk a jĂśvĹ szĂĄmĂĄra.
A Lexikon (vagy ahogy SzĹcs IstvĂĄn becĂŠzi: a âLexiâ) jellegĂŠbĹl kĂśvetkezĹ mĂĄsik
kor-meghatĂĄrozta kĂŠnyszerĹąsĂŠg az az ideolĂłgiai keret volt,
amelyet mindnyĂĄjan jĂłl ismerĂźnk: a marxista irodalom- ĂŠs egyĂĄltalĂĄn
mĂşltszemlĂŠletnek az a jĂĄrszalagja, amelynek elfogadĂĄsa nĂŠlkĂźl az 1970-es ĂŠs
80-as ĂŠvek RomĂĄniĂĄjĂĄban sem lett volna esĂŠlye senkinek arra, hogy egy ilyen
szĂĄmbavĂŠtelt Ăśsszehozzon. Pontosan ez az idĹszak mĂĄr a merev, dogmatikus
szemlĂŠlet oldĂłdĂĄsĂĄnak, Ăşj szelek meglebbenĂŠsĂŠnek idĹszaka is volt, innen az,
hogy mĂĄr az elsĹ, de mĂŠg inkĂĄbb a mĂĄsodik kĂśtetben a mĂşlt irodalmi
jelensĂŠgeinek egyre ĂĄrnyaltabb megkĂśzelĂtĂŠsĂŠt tapasztalhatta a âLexiâ olvasĂłja,
egyre ĂĄrnyaltabbat abban az ĂŠrtelemben is, amilyen mĂŠrtĂŠkben az Ăşj
nemzedĂŠkekhez tartozĂłkat is sikerĂźlt a munkatĂĄrsak kĂśzĂŠ megnyernĂźnk.
AkĂĄr az elsĹ, akĂĄr a mĂĄsodik kĂśtet egyes szĂłcikkein humorizĂĄlni (vagy
felhĂĄborodni) nyilvĂĄn lehet. A dogmatikus szemlĂŠletnek ugyanĂşgy vannak benne
nyomai, mint az eurĂłpai szellemre nyitottsĂĄgnak. Ma azonban inkĂĄbb azt
ĂŠreznĂŠm fontosnak, hogy a szakma (legyen az irodalomtĂśrtĂŠnet vagy
irodalomkritika, esztĂŠtika vagy poĂŠtika) sĂkjĂĄn fogalmazĂłdjanak meg azok a
pozitĂv elvek ĂŠs szempontok, amelyek most mĂĄr 1992-ben, a romĂĄniai magyar
szellemisĂŠg nyolcadik ĂŠvtizedĂŠben, mĂşltunk Ăşj ĂŠrtĂŠkelĂŠsĂŠt lehetĹvĂŠ teszik. Sajnos
egyelĹre nemcsak a SzĹcs IstvĂĄn cikkĂŠben nem lĂĄtszanak ennek a kĂśrvonalai, de
egĂŠsz irodalmi kritikĂĄnkban sem. Pedig az ĂĄltalĂĄnos ĂŠs kĂśzĂŠpiskolai
tankĂśnyvektĹl, az egyetemi irodalomoktatĂĄstĂłl a kĂśnyvkiadĂĄsig terjedĹ skĂĄlĂĄn
mindenĂźtt szĂźksĂŠg volna a lexikont munkĂĄbĂłl SzĹcs IstvĂĄn szerint szĂĄndĂŠkosan
kihagyottkĂŠnt aposztrofĂĄlt kritikus- ĂŠs irodalomtĂśrtĂŠnĂŠsz gĂĄrda Ăşj szemlĂŠletĹą,
a jelensĂŠgeket (akĂĄr a mĂşlt nagy vagy nagynak kikiĂĄltott irodalmi ĂŠrtĂŠkeit,
akĂĄr a mostani Ăşj termĂŠst) a helyĂźkre tevĹ ĂrĂĄsainak jelentkezĂŠsĂŠre. Ez az, amit
egy lexikoni munkakĂśzĂśssĂŠg egymagĂĄban nem tud elvĂŠgezni, sĹt talĂĄn elsĹsorban
nem is az Ĺ feladata. Viszont ez az, ami nĂŠlkĂźl a lexikoni munka nem lĂŠphet
tovĂĄbb, hiszen 1992-ben vagy a kĂśvetkezĹ ĂŠvekben megjelenĹ Ăşjabb kĂśteteink
szemlĂŠletĂŠn mĂĄr ĂŠrzĹdnie kell annak a vĂĄltozĂĄsnak, ami napjainkban folyik.
Ezzel elĂŠrkeztĂźnk a lexikoni munka egy olyan vonatkozĂĄsĂĄhoz, amelyrĹl szintĂŠn
emlĂtĂŠst tesz SzĹcs IstvĂĄn (de amellyel kapcsolatos kritikai ĂŠszrevĂŠteleit
szintĂŠn nem gondolja vĂŠgig): a szemĂŠlyek ĂŠs jelensĂŠgek kĂśzĂśtti vĂĄlogatĂĄs
kĂŠrdĂŠsĂŠhez. A hatvanas ĂŠvek vĂŠge â aki emlĂŠkszik rĂĄ, annak nem
kell mondani sem â a marxista ideolĂłgiĂĄn belĂźl egyfajta nyitĂĄs idĹszaka volt.
Olyan ĂrĂłkrĂłl, akiknek addig a nevĂŠt sem lehetett leĂrni, olyan folyĂłiratokrĂłl,
amelyeket mĂŠlyen elhallgattunk, olyan jelensĂŠgekrĹl, amelyekrĹl ajĂĄnlatos volt
korĂĄbban tudomĂĄst nem venni, vĂŠgre Ărni, szĂłlni lehetett. Nem minden korlĂĄt â
ĂŠs fĹleg nem minden ideolĂłgiai belemagyarĂĄzĂĄs â nĂŠlkĂźl ugyan, ezt is mindenki
tudja. A lexikon szĂĄmĂĄra azonban volt kĂŠt olyan terĂźlet, amelyre nem
merĂŠszkedhettĂźnk: az egyhĂĄzi irodalom ĂŠs az Ăşn. âjobboldalâ. Aki figyelmesen
vĂŠgigkĂśveti az elsĹ ĂŠs a mĂĄsodik kĂśtet anyagĂĄt, felfedezheti, hogy a
szerkesztĹk ezt a tiltĂĄst kĂźlĂśnbĂśzĹ ĂźrĂźgyekkel hogyan prĂłbĂĄltĂĄk meg kijĂĄtszani
(pl. bekerĂźltek par excellence egyhĂĄzi ĂrĂłszemĂŠlyisĂŠgek egy-egy vilĂĄgi
ĂźrĂźgy-ĂrĂĄs rĂŠvĂŠn, utalĂłszĂłkkal bekerĂźltek a jelensĂŠgek stb.). Az âĂŠber cenzĂşraâ
az I. kĂśtet kĂŠziratĂĄbĂłl Ăgy is mintegy 60 oldalnyi ilyen jellegĹą cĂmszĂłt ĂŠs
szĂśvegrĂŠszt dobatott ki, s a korlĂĄtozĂĄsnak a mĂĄsodik kĂśtet anyagĂĄban is tĂśbben
estek ĂĄldozatul. Ha voltak is a megjelent szĂśvegben szembetĹąnĹ korrigĂĄlni
valĂłk, amelyeket ettĹl a II. (mĂĄr 1991-ben megjelent) kĂśtettĹl elvĂĄrhatott
volna az olvasĂł, szĂĄmunkra az is vilĂĄgos volt, hogy itt nem egy kĂŠt (vagy
tĂz-hĂşsz) cĂmszĂłn elvĂŠgzendĹ plasztikai mĹątĂŠtrĹl van szĂł, hanem a romĂĄniai
magyar szellemisĂŠg egĂŠsz organizmusĂĄnak a valĂłsĂĄgnak megfelelĹ
helyreĂĄllĂtĂĄsĂĄrĂłl, ami e szellemisĂŠg egĂŠsz vonulatainak a helyĂźkre illesztĂŠsĂŠt
jelenti.
EbbĹl a szempontbĂłl azonban van egy nagy kĂŠrdĂŠs: hogyan oldhatĂł meg ez? Hogy a
harmadik kĂśtetnek mĂĄr a teljes, organikus szellemi kĂŠpet kell tĂźkrĂśznie, minden
jelensĂŠget a maga helyĂŠre illesztve, az vilĂĄgos. De mi lesz azokkal a
jelensĂŠgekkel, amelyek az ĂĄbĂŠcĂŠben A â KĂŠz kĂśzĂśtt helyezkednek el? Az I. ĂŠs II.
kĂśtet pĂĄrhuzamos ĂşjrakiadĂĄsa lenne a legjobb, a SzĹcs IstvĂĄn ĂĄltal is jelzett
egyoldalĂşsĂĄgokat helyesbĂtendĹ, de mĂşltunk szĂĄmbavĂŠtelĂŠnek teljessĂŠge
szempontjĂĄbĂłl is.
Itt mindjĂĄrt fel lehetne tenni a kĂŠrdĂŠst, hogy mindez kivel? EgyelĹre azonban
maradjunk mĂŠg a lexikoni munka tartalmi vonatkozĂĄsainak szĂnterĂŠn.
Sok gondot okozott ĂŠs okoz vĂĄltozatlanul a vĂĄlogatĂĄs egy mĂĄsik vonatkozĂĄsa: a
bekerĂźlĹ szerzĹk ĂŠs jelensĂŠgek sĂşlycsoportja. Minden
ilyen vĂĄllalkozĂĄsnak kialakulnak a maga kritĂŠriumai, amelyeket a vĂĄlogatĂĄsban
ĂŠrvĂŠnyesĂt, s ezek alapvetĹen formai kritĂŠriumok. Ilyen volt a magyar nyelvĹą
ĂrĂĄsbelisĂŠg (bĂĄr ekĂśrĂźl a kĂśrĂśn belĂźl is voltak-vannak vitĂĄk, hiszen az ismert
kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt ĂŠpp a szakĂrĂłk ĂŠs ĂŠpp azok legjava nem jelentethette meg
magyarul ĂrĂĄsait, illetve amennyiben magyarul is Ărt, csak a tudomĂĄnyĂĄgĂĄnak
bizonyos fajta nĂŠpszerĹąsĂtĹ szintjĂŠn, Ĺket kizĂĄrni tehĂĄt mĂŠltĂĄnytalansĂĄg lett
volna), ilyen volt az ĂśnĂĄllĂł publikĂĄciĂł (amely a szĂĄmbavĂŠtelnek is kritĂŠriuma
lehet, noha nyilvĂĄn nem minden egykĂśnyves szerzĹ kerĂźlhet be egy âirodalmiâ
lexikonba, s vannak olyanok, akiknek ĂŠletĂŠben nem adatott meg az ĂśnĂĄllĂł kĂśnyv,
viszont jelentĹs szerepet jĂĄtszottak koruk magyar szellemi ĂŠletĂŠben), ilyen
volt az, hogy a mai RomĂĄnia terĂźletĂŠn ĂrĂłi pĂĄlyĂĄjĂĄnak bizonyos szakaszĂĄban
ĂrĂĄsbeli munkĂĄssĂĄgot is mutathasson fel valaki (ennek rĂŠvĂŠn kerĂźltek be a
Ferenc JĂłzsefâBolyai TudomĂĄnyegyetem kĂŠsĹbb kĂŠnyszerĹąsĂŠgbĹl eltĂĄvozott
professzorai kĂśzĂźl azok, akik itt publikĂĄltak.) Hogy ezektĹl a magunk
kialakĂtotta elvektĹl hol ĂŠs mikor tĂŠrtĂźnk el, azt lehet magyarĂĄzni. Magukat az
elveket is lehet vitatni. Egy azonban biztos, ilyen elveknek lĂŠtezniĂźk kell,
mert kĂźlĂśnben valĂłban minden lesz egy ilyen munkĂĄban ĂŠs mindennek az
ellenkezĹje.
A nyilvĂĄn jogos teljessĂŠg-igĂŠny ĂŠs a szĂĄmonkĂŠrĂŠs azonban nem teheti meg, hogy
ne szĂĄmoljon egy â megint csak objektĂv â tĂŠnnyel: ennek a lexikoni munkĂĄnak
olyan kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt kellett elindulnia ĂŠs folynia, amelyet talĂĄn
legpontosabban a lexikoncsinĂĄlĂĄs kĹkorszakĂĄnak nevezhetnĂŠnk. A munkĂĄhoz
hiĂĄnyoztak a legalapvetĹbb bibliogrĂĄfiai elĹmunkĂĄlatok (csak egy pĂŠldĂĄt: a
romĂĄniai magyar kĂśnyvkiadĂĄs repertĂłriumĂĄt az 1944â1986os idĹszakra nĂŠzve menet
kĂśzben kĂŠszĂtettĂźk el), s mind az egyes jelensĂŠgek kivĂĄlasztĂĄsĂĄban, mind azok
szĂłcikkĂŠ dolgozĂĄsĂĄban a szĂłcikkĂrĂł nagyon sokszor ĂşgyszĂłlvĂĄn csak a kollektĂv
emlĂŠkezetre, s a kĂŠrdĹĂveket kitĂśltĹk lelkiismeretĂŠre hagyatkozhatott. Ez is
egyik oka annak, hogy mĂg az 1944 utĂĄni (vagy mĂŠg inkĂĄbb az 1960 utĂĄni)
jelensĂŠgek igen nagy szĂĄmban ĂŠs nagy ĂĄrnyaltsĂĄggal vannak jelen az eddig
megjelent kĂŠt kĂśtetben, hasonlĂł (vagy sokkal nagyobb) sĂşlyĂş kĂŠt hĂĄborĂş kĂśzĂśtti
jelensĂŠgek tucatjai maradtak ki. Az ilyen arĂĄnytalansĂĄgok ĂŠs
egyensĂşlytĂŠvesztĂŠsek lehetĹsĂŠge tovĂĄbbra is fennĂĄll, hiszen szellemi mĂşltunk
teljes feltĂŠrkĂŠpezĂŠsĂŠhez legalĂĄbbis a hĂĄrom legfontosabb kĂŠt hĂĄborĂş kĂśzĂśtti
napilap (az EllenzĂŠk, a Keleti ĂjsĂĄg, a BrassĂłi Lapok) repertĂłriumĂĄnak
elkĂŠszĂtĂŠse nĂŠlkĂźlĂśzhetetlen volna. Olyan kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt azonban, amikor a
magyar tanszĂŠk hallgatĂłinak szĂĄma tĂz alĂĄ apadt, nyilvĂĄn mĂĄr remĂŠlni sem
lehetett azt, hogy ilyen repertĂłriumok ĂĄllamvizsgadolgozatokkĂŠnt elkĂŠszĂźljenek
(mint ahogyan elkĂŠszĂźlt nĂŠhĂĄny folyĂłiratrepertĂłrium-rĂŠszlet a magyar tanszĂŠk
hallgatĂłsĂĄgĂĄnak nĂŠpesebb ĂŠveiben).
Ha tehĂĄt a RomĂĄniai magyar irodalmi lexikont a mai elvĂĄrĂĄsok szintjĂŠn
folytatni akarjuk, elkerĂźlhetetlen az, hogy a bibliogrĂĄfiai-megalapozĂł munkĂĄt
az egĂŠsz lexikoni munka egyenrangĂş rĂŠszĂŠvĂŠ emeljĂźk.
De tĂŠrjĂźnk mĂŠg egy kicsit vissza a sĂşlycsoport-kĂŠrdĂŠshez. Annak idejĂŠn az I.
kĂśtet cenzĂşrĂĄzĂĄsakor az egyik âelsĂśprĹâ kifogĂĄs az volt, hogy teletĂśmkĂśdtĂźk a
lexikont mindenfĂŠle jelentĂŠktelen szerzĹkkel, âfeltupĂroztukâ az anyagot, hogy
annĂĄl nagyobbnak tĹąnjĂŠk a romĂĄniai magyar (maradjunk ennĂŠl a szĂłnĂĄl)
âirodalomâ. Akkor ĂŠs abban a formĂĄban ez egyenesen ideolĂłgiai vĂĄdkĂŠnt hangzott
el, s jĂłnĂŠhĂĄny konkrĂŠt esetben csak Ăşgy lehetett kivĂŠdeni, hogy a kipĂŠcĂŠzett
szemĂŠlyekre (vagy magĂĄra a kipĂŠcĂŠzett szĂśvegre) mindenfĂŠle âĂŠrdemeketâ
aggattunk. A szerkesztĹknek ugyanis teljesen mĂĄs volt az alapĂĄllĂĄsa: a mi
megĂtĂŠlĂŠsĂźnk szerint egy ilyen lexikonban ĂŠpp a kicsiknek van meg a helye ĂŠs
lĂŠtjogosultsĂĄga. Hiszen mondjuk, TamĂĄsi ĂronrĂłl vagy Kuncz AladĂĄrrĂłl minden
nagy lexikonban kap az ĂŠrdeklĹdĹ annyit, amennyit akar, viszont a kicsik
adatait csak az ilyenfajta szĂĄmbavĂŠtelek tartalmazzĂĄk. A âjelentĂŠktelensĂŠgâ
kĂźlĂśnben is relatĂv dolog. A csĂşcsok nagysĂĄga pedig csak a kĂśrĂźlĂśttĂźk elterĂźlĹ
alacsonyabb talajszintekhez kĂŠpest mĂŠrhetĹ.
Van a sĂşlycsoport-kĂŠrdĂŠsnek egy olyan vonatkozĂĄsa, amelyet SzĹcs IstvĂĄn szintĂŠn
ĂŠrint: a szĂłcikkek terjedelme. E tekintetben tĂŠnyleg van megszĂvlelni valĂł, sĹt
tĂśbb ĂŠs mĂĄs jellegĹą, mint amennyit Ĺ jelez. Egy dologrĂłl azonban nem szabad
megfeledkezni: egy-egy alkotĂłi mĹąnek a terjedelmĂŠt tĂĄrgyi tĂŠnyezĹk is megszabjĂĄk,
pĂŠldĂĄul megjelent mĹąveinek a szĂĄma. Ăs pl. SzemlĂŠr Ferenc a maga fĂŠlszĂĄznĂĄl is
tĂśbb ĂśnĂĄllĂł kĂśtetĂŠvel mindig ânagyobbâ kĂśltĹ lesz, mint mondjuk Dsida JenĹ, aki
ĂŠletĂŠben mindĂśssze kĂŠt vers- ĂŠs egy riportkĂśtetet mondhatott a magĂĄĂŠnak.
Persze, az eszmĂŠnyi az lenne, ha a lexikon teljes kĂŠziratĂĄnak birtokĂĄban tudnĂłk
a szĂźksĂŠges ĂŠs a mĹąvek-jelensĂŠgek sĂşlyĂĄhoz mĂŠrt mĂłdon alakĂtani ki az
arĂĄnyokat. Egy ilyen lexikon azonban az utĂłpiĂĄk birodalmĂĄba tartozik, s nincs
az a valĂłsĂĄgos lexikon vagy irodalomtĂśrtĂŠneti kĂŠzikĂśnyv, amelyen egy
centimĂŠteressel el ne lehessen verni a port.
Ăs most tĂŠrjĂźnk rĂĄ vĂŠgĂźl a RomĂĄniai magyar irodalmi lexikon munkatĂĄrsi
gĂĄrdĂĄjĂĄra, amelyrĹl SzĹcs IstvĂĄnnak szintĂŠn van
egy-kĂŠt kĂśzvetlen szava. Teljes joggal, hiszen ebbĹl a munkatĂĄrsi gĂĄrdĂĄbĂłl
jĂłnĂŠhĂĄny olyan nĂŠv hiĂĄnyzik, amelynek a romĂĄniai magyar szellemisĂŠg hĂŠt-nyolc
ĂŠvtizedes ĂśrĂśksĂŠgĂŠnek szĂĄmbavĂŠtelĂŠben mint szĂĄmlĂĄlĂłbiztosnak is ott lenne a
helye, nemcsak mint alanynak. Ez azonban â ki kell mondanunk â nem elsĹsorban a
lexikonban rĂŠszt vĂĄllalĂłk vagy a szerkesztĹk hibĂĄja. Aki nem akar valamiben
rĂŠszt venni, vagy aki indulĂĄskor rĂŠszt vĂĄllal, de utĂĄna a tĂŠnyleges munkĂĄbĂłl
kivonja magĂĄt, arra egy munkakĂśzĂśssĂŠg nem ĂŠpĂthet. Dolgozni csak azzal
lehet, aki dolgozik. S ez a jĂśvĹre is ĂŠrvĂŠnyes. E
tekintetben kĂźlĂśnben â be kell vallanom, s alĂĄbb az is kiderĂźl, miĂŠrt â nagy
aggodalmakkal tekintek a RomĂĄniai magyar irodalmi lexikon jĂśvĹje elĂŠ.
SzĹcs IstvĂĄn szĂĄmlĂĄlgatja a lexikon munkatĂĄrsait ĂŠs a kimaradottakat. El kell
ĂĄrulnom, prĂłbĂĄltam nevekkel kitĂślteni az Ĺ kategĂłriĂĄit, nekem mĂĄs szĂĄmok jĂśttek
ki â de ez, lehet, az ĂŠn bajom. SzeretnĂŠm azonban a szĂĄmlĂĄlĂĄst, immĂĄr belĂźlrĹl
â fentebb jelzett aggodalmaimat alĂĄtĂĄmasztandĂł â tovĂĄbb folytatni.
Az I. kĂśtetben rĂŠszt vevĹ 23 szakszerkesztĹ, 10 terĂźleti szerkesztĹ, 70 cikkĂrĂł
kĂśzĂźl a II. kĂśtetben mĂĄr nincs csak 3; 2; 47, mĂg a III. kĂśtetben 6; 3; 39.
Ăs hogy a kĂŠp teljesebb ĂŠs a tendencia vilĂĄgosabb legyen, azt is tudni kell,
hogy a III. kĂśtet (KiâM) anyagĂĄbĂłl a K-betĹą mĂĄsodik rĂŠszĂŠnek tĂśbb, mint a fele
egyĂźtt kĂŠszĂźlt el a II. kĂśtettel.
Lehet, hogy akad, aki ezt a jelensĂŠget a RomĂĄniai magyar irodalmi lexikon kĂŠt
kĂśtetĂŠben megtestesĂźlt koncepciĂłval valĂł szembefordulĂĄs s a lexikoni
vĂĄllalkozĂĄstĂłl valĂł eltĂĄvolodĂĄs jelekĂŠnt fogja ĂŠrtelmezni. Az igazsĂĄg azonban
az, hogy a lexikoni munkĂĄt, amely szĂvĂłs ĂŠs hĂĄlĂĄtlan (hiszen ma is ĂŠrvĂŠnyben
lĂŠvĹ honorĂĄriumtĂśrvĂŠnyĂźnk szerint 1 Ăv (700 sor) vers egyenĂŠrtĂŠkĹą 15 Ăv (300
lap) lexikoni szĂśveg megĂrĂĄsĂĄval, tartĂłsan ĂŠs folyamatosan kezdettĹl fogva csak
kevesen vĂĄllaltĂĄk, a âbesegĂtĹkâ legnagyobb rĂŠszĂŠt pedig elsodorta a tĂśrtĂŠnelem
vagy az emberi sors (az I.âII. kĂśtet munkatĂĄrsai kĂśzĂźl 26-an haltak meg, s
15-en tĂĄvoztak el az orszĂĄgbĂłl, kĂśztĂźk a szerkesztĹbizottsĂĄg ĂŠs a
szakszerkesztĹ-gĂĄrda oszlopos tagjai is).
Ilyen kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt a munka befejezĂŠsĂŠnek elengedhetetlen feltĂŠtele
volna a munkatĂĄrsi gĂĄrda felfrissĂtĂŠse, s nem utolsĂł sorban fiatalĂtĂĄsa. Hogy
ennek milyenek az esĂŠlyei, az Ăşgy hiszem, mindenki szĂĄmĂĄra vilĂĄgos. A magyar
nyelvĹą egyetemi oktatĂĄs mĂłdszeres beszĹąkĂtĂŠse ĂŠs a kivĂĄndorlĂĄs kĂśvetkeztĂŠben
pillanatnyilag alig van utĂĄnpĂłtlĂĄs; az irodalmĂĄrokat is â fĹkĂŠpp a kĂśzĂŠp- ĂŠs
idĹsebb nemzedĂŠkek tagjait, mint ĂĄltalĂĄban â a kĂśzĂśssĂŠgi feladatok sokasĂĄga
borĂtja el; hĂĄlâIstennek megnyĂltak a nagyvilĂĄg kapui, kapcsolataink
teremtĹdnek EurĂłpa mĂĄs tĂĄjainak szellemi ĂŠletĂŠvel kĂśzvetlenĂźl is, ez azonban
ismĂŠt csak elvon a csendes ĂrĂłasztali vagy kĂśnyvtĂĄri munkĂĄtĂłl. Ha frissĂteni,
fiatalĂtani akarunk, mindezzel feltĂŠtlenĂźl szĂĄmolnunk kell. S ha valaki
szĂĄmonkĂŠr â lexikonszerkesztĹktĹl vagy kiadĂłi lektoroktĂłl â bĂĄrmit, annak
szintĂŠn. Ilyen munkaterjedelmĹą ĂŠs horderejĹą vĂĄllalkozĂĄsokat boldogabb tĂĄjain a
vilĂĄgnak havi fixet jelentĹ kutatĂłi fizetĂŠsĂŠrt kollektĂvĂĄk hozzĂĄk tetĹ alĂĄ, nem
olyan ĂśnkĂŠntesei a lexikonĂrĂĄsnak, akiknek mĂŠg csak nem is mĂĄsod-, hanem
harmad- vagy negyedmunkakĂśrĂźk (mert nem ĂĄllĂĄsuk!) az, hogy sokszor hetekig
keresgĂŠlnek-leveleznek egy-egy adat utĂĄn.
A harmadik kĂśtet kĂŠzirata csak az avatott ĂŠs felelĹs hozzĂĄĂĄllĂĄsĂş lektorokra
vĂĄr, s azok ĂŠszrevĂŠtelei nyomĂĄn akĂĄr mĂŠg ez ĂŠv karĂĄcsonyĂĄra is kĂśnyvesboltban
lehet. De a negyedik ĂŠs tovĂĄbbi kĂśtetek Ăśsszehordott (s egĂŠsz polcsort
megtĂśltve is hĂŠzagos) nyersanyagĂĄbĂłl, az elsĹ kĂŠt kĂśtet helyesbĂtĂŠsĂŠre
gyĹąlĹ-gyĹąlĂśgetĹ kiegĂŠszĂtĂŠsekbĹl csak akkor lesznek Ăşjabb kĂśtetek, ha hetvenegynĂŠhĂĄny
ĂŠv alatt felhalmozĂłdott szellemi ĂŠrtĂŠkeink begyĹąjtĂŠse, rendszerezĂŠse ĂŠs
megbĂzhatĂł ĂŠrtĂŠkelĂŠse kĂśzĂźggyĂŠ vĂĄlik. KĂśzĂźgygyĂŠ, amelybĹl ki-ki vĂĄllalja a maga
rĂŠszĂŠt.
DĂVID GYULA