A Holmi

Réz Pál válaszol a szerkesztő kérdéseire

1. Milyen mértékben folytatása a Holmi a Nyugatnak?
Abban a szándékában, hogy a stílusirányoktól, esztétikai iskoláktól függetlenül minőségre törekszik. De, mint mondani szoktam (némely szerzőnk nagy felháborodására), örülnék, ha Ady, Móricz, Babits, Kosztolányi, Füst Milán, Tersánszky, Kaffka, Karinthy, Nagy Lajos, Krúdy, Gelléri, Osvát meg a többiek Nyugatának a bokájáig érnénk. - Osvátról egyébként azt mondták, hogy szinte sohasem ír a lapjába és túlbecsüli a fiatal költőnőket. Ebben mindenképp sikerült követnem a példát.

2. Hogyan viszonyul a Holmi a kialakult irodalmi kánonokhoz? Volt-e például olyan írás, amelyet azért közölt csupán, mert kellemetlen lett volna nem közölni?
A kánont csak a zenében szeretem. - Nem, nem volt olyan írás, amit ezért közöltünk. De az efféle kézirat-visszaadásokból mindig baj származott.

3. Milyen viták vannak a szerkesztőségben? Ki dönt egy vitatott kérdésben?
Háromféle kézirat van, szerkesztőségi szempontból: amit mindenki jónak tart, amit mindenki rossznak - és aminek elbírálásakor megoszlanak a vélemények. Ilyenkor szavazunk. Demokrácia van a szerkesztőségben, sajnos. Én jobban szeretem a felvilágosult abszolutizmust, persze, ahol én vagyok II. József. Bár - sohasem próbáltam és most már aligha fogom kipróbálni - alighanem fárasztó szerep.

4. Mennyire figyelnek más lapokra, és mennyire például a nyugat-európai irodalmakra?
Sajnos nem annyira, mint szükséges volna: nincs elegendő energiánk hozzá. De miért csak a nyugat-európai irodalmakat kérdik, barátaim? Orosz irodalom nincs? És lengyel? És amerikai? És dél-amerikai? És így tovább.

5. Foglalkozik-e a lap a fiatalokkal, a kezdőkkel? És az erdélyi irodalommal? Összehasonlítható-e az erdélyi irodalom a magyarországival? Értelmes dolog-e egy ilyen összehasonlítás?
Ez több kérdés. Persze hogy érdekelnek bennünket a fiatalok, de a zsenge kor épp oly kevéssé biztosít belépést a lapba, mint a tisztes aggkor. Engem nem érdekel a szerző-jelölt kora, származása, neme, vallása, még az erkölcsei is hidegen hagynak - akár jók, akár rosszak. Kéziratokat olvasunk, nem dokumentet.
Nem, nem szoktuk összehasonlítani az erdélyi irodalmat a magyarországival. Miért is tennénk? - azt gondolom, nem vezetne semmire. Örömmel közöltük Horváth Imre, Bajor Andor, Székely János, Kányádi Sándor, Bálint Tibor, KAF és mások írásait - és természetesen Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről is érkezett olyan kézirat, ami nem tetszett a szerkesztőségnek. Babits közhellyé vált egykori tételét valljuk: a szerző nacionáléja nem esztétikai ismérv.

6. Nehéz munka a Holmi szerkesztése?
Nekem igen. Másnak talán könnyebb volna - hogy a lap hasznára vagy kárára, azt csak sejthetem.